Te leszbikus vagy, én meg hetero

Lassan toltam be a kezem a felsője alá, míg végül elértem gömbölyű melleit. Rámarkoltam a formás félgömbökre, mire ő halkan felnyögött a csók ölelésében, és csípőjét az enyémnek lökte. Ő is a mellemre tette a kezét, amitől az egész testem megremegett. Nem tudtam türtőztetni magam. Muszáj volt megpróbálnom még egyszer. Végigfuttattam a kezem az oldalán, és ujjaim közé fogtam bugyija peremét, hogy lassan lefelé kezdjem húzni. Ebben a pillanatban a keze, amely eddig a mellemet markolta, a csuklómra fonódott, és egy teátrális sóhaj kíséretében eltolt magától.
– Figyelj, Krisztina! – kezdte ismét a szokásos szöveget.
– Már megmondtam neked, hogy nem szexelek lányokkal. Csókolózhatunk, és megfoghatod a mellemet is, de ez minden.
Nem hiszem el. Hogy képes ilyen szenvedélyesen csókolni, és úgy simogatni, hogy szinte már tapintható a vágy a levegőben, de továbbra is elutasítani, ha tovább akarok menni. Bizonyosabb voltam benne, mint valaha, hogy csak játszik velem. Én pedig nem akartam folytatni ezt a játékot.
– Nem tehetnék valamit, hogy megváltozzon a véleményed? – haraptam be az alsó ajkamat, és próbáltam olyan csábosan nézni rá, ahogy csak tudtam. Legnagyobb meglepetésemre, a dolog bevált.
– Nos… – gondolkodott el – talán van valami, amit tehetnél.

De ne szaladjunk ennyire előre! Inkább kezdjük az elején! A nevem Krisztina Paszuly. 25 éves vagyok, és mások elmondása szerint, amit ennyi idő után már hajlamos vagyok elhinni, gyönyörű. Nem vagyok túl magas, sőt a magam 157 centijével és 41 kilójával kifejezetten apró termetű. Hosszú, egyenes barna hajam és nagy barna szemeim vannak, különösen büszke vagyok a hosszú szempilláimra és a pisze orromra. Telt ajkaim sarkában apró gödröcskék jelennek meg, ha mosolygok. Az arcom amolyan tipikus amerikai. A testem pedig, mint már mondtam, igencsak aprócska, de kifejezetten nőies. Kicsi, 30-A-s melleim vannak, és éppen eléggé széles csípőm. Igazi örökmozgó vagyok, úgyhogy a hasam feszes, a fenekem pedig kemény és izmos. A lábaim igen hosszúak a testmagasságomhoz képest, és igen formásak. Mindig viccet csinálok az apró lábfejemből, de igazából mindig is szerettem. Azt hiszem, az emberek emiatt is csak nőiesebbnek tartanak.
Egyedül élek, mióta leérettségiztem. Anyámmal sosem jöttünk ki jól, főleg mióta elmondtam neki, hogy leszbikus vagyok, ő pedig kidobott otthonról. Azóta a magam útját járom. Rengeteg különböző alkalmi munkát végeztem, hogy összeszedjek valamennyi pénzt. Eleinte egy lerobbant lakókocsiban éltem, pár fura ember társaságában. Akkoriban próbáltam kitalálni, mit kezdjek magammal.
Egy forró napon a munkahelyemhez közeli parkolóban sétáltam, amikor észrevettem egy régi, de légkondicionált könyvesboltot. A hotelben, ahol akkoriban laktam, mindig áporodott volt a levegő, úgyhogy elhatároztam, hogy bemegyek hűsölni egy kicsit. Alig léptem be, azonnal beleszerettem a helybe. Az egész tele volt régi könyvekkel. Félhomály és csönd uralkodott, és mindent betöltött a papír kellemes illata. Körbenéztem, a légkör azonnal magával ragadott. Gyorsan elszaladt az idő, úgyhogy végül lekaptam egy érdekesnek tűnő könyvet a polcról, és a kasszához mentem.
A férfi, aki előtűnt a pult mögül, tökéletesen illett a helyhez. Ő is épp olyan öreg és kopottas volt, mint az egész. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban feldobhatja a pacskert, úgyhogy igyekeztem nem túl hangosan beszélni, nehogy itt kapjon nekem szívrohamot ijedtében. Elmondtam neki, mennyire tetszik a bolt, amitől elégedett mosoly jelent meg az arcán.
– Igen. Ez a hely már megért egyet s mást – nézett körbe. – Szégyen, hogy már csak napjai vannak hátra.
– Ezt hogy érti? – lepődtem meg.
– Szombaton visszavonulok. Már túl régóta csinálom ezt az egészet. Épp ideje, hogy abbahagyjam, és leköltözzem Floridába a lányomhoz – mesélte. Látszott rajta, hogy elkeseríti a dolog, a következő kérdésemtől pedig még elkínzottabban nézett rám.
– De miért kell bezárni ezt a helyet?
– Mert senkinek sem kell. A nagy üzletláncok minden vásárlót elvisznek. A bevétel elhanyagolható – kesergett, mire rákérdeztem, mégis mennyi.
– Pár száz dollár hetente az adók után.
– Magáé az épület? – kérdeztem, mire csak bólintott. Nem tudta kiadni a helyet, úgyhogy kénytelen eladni a banknak gyakorlatilag bagóért, ők pedig lebontják, hogy parkolót csináljanak a helyén.
kép– Van egy ötletem – mondtam. Elhatároztam, lassanként felvásárolom a boltot. Havi 100 dollárért kibérelem, és a profit egy részét is odaadom neki. Ő belement, és megegyeztünk, hogy ha meghal, én öröklöm a boltot. Úgyhogy szombattól az épület lényegében az enyém volt, én pedig izgatottan néztem az engem körülvevő könyveket.
Rögtön belevetettem magam a munkába, és helyre pofoztam a boltot. Minden utolsó kis újságban feladtam hirdetéseket, ahol ingyen helyet találtam. Készítettem olcsó teát, és ingyen osztogattam a vásárlóknak. Azzal igyekeztem felfuttatni az üzletet, hogy olcsón felvásároltam az öreg könyveket a könyvtáraktól és a sérülteket a nagykereskedőktől. Végül számítógépre vezettem és katalogizáltam mindent, ami csak a boltban volt, és rádöbbentem, hogy néhány öreg könyv igencsak sokat ér. Mostanra már volt egy kis törzsvendégi köröm, akik gyakran jártak hozzám, olvasgattak, és néha vettek is valamit. Hamarosan megjelent pár kereskedő és gyűjtő is, akik jó pénzt fizettek néhány ritkább darabért. Végül megegyeztem a helyi egyetemmel is, hogy visszavásárolhassam és újra eladhassam a könyveiket, amiből szintén bejött némi profit. Mindent egybe véve, sikerült kellemes légkört teremtenem, ami után még mindig több pénzem maradt, mint amennyit az öregember keresett korábban.

Pár évvel később ki tudtam alakítani egy kis lakást is a bolt mögött, ahol lakhattam. Egy kissé szűkös volt, de én nem bántam. Úgysem vittem haza senkit már egy ideje.
A következő évben kaptam a hírt, hogy az öregember meghalt odalent Floridában, hamarosan pedig a bolt az enyém volt. Elhatároztam hát, hogy szerzek magamnak egy igazi otthont. A szemben lévő boltnak volt egy apartmanja, viszonylag alacsony bérlettel, a rezsi pedig hihetetlenül alacsony volt, úgyhogy azonnal ki is vettem. Kellemes kis hely volt amerikai konyhával, két hálóval és egy fürdőszobával. Végeredményben nagyon jól jöttem ki a dologból.

Egy évre rá azonban visszaesett a kereslet, és a drágább könyveim is vesztettek az értékükből. Rá kellett jönnöm, ha nem akarok lecsúszni, új bevételi forrás után kell néznem. Még mindig eleget kerestem, hogy fenntartsam a boltot, és fizessem a lakás bérletét, de utána már alig maradt pénzem másra. Úgyhogy elhatároztam, kiadom az extra szobámat egy kollégistának, hogy ezzel is előrébb lehessek. A helyi kollégium elég nagy volt, de ennek ellenére is helyhiánnyal küszködött. A helyi albérletek árai azonban többnyire a csillagos eget verték. Úgyhogy jó üzletet csinálhattam, és még jót is tehettem egy szükséget szenvedő diákkal, ha olcsón kiadom a szobát.
Az első lány, aki eljött megnézni a szobát, Öcskös Kelly volt. 19 éves gólya és valószínűleg a leggyönyörűbb lány, akit életemben láttam. Azonnal kiadtam neki a szobát. A szülei nem voltak rossz helyzetben, úgyhogy nem okozott gondolt neki, hogy a bérletnek valamivel több, mint a felét is kifizesse. Persze hazudnék, ha azt mondanám, csak ezért választottam őt. Egyszerűen gyönyörű volt. 170 centi magas és ránézésre talán 50 kiló. Hosszú szőke haja volt és kék szemei. Olyan volt az arca, mint egy filmsztáré, a teste pedig lenyűgözőbb volt bárminél, amit valaha láttam. Úgy nézett ki, akár egy modell a hosszú lábaival, karcsú alakjával, feszes hasfalával és elegáns öltözködésével, amin csak dobtak nem túl nagy, de formás mellei. Amellett pedig hihetetlenül kedves lány volt. Hamar megkedveltük egymást.
Pár nappal később be is költözött, úgyhogy a katasztrófát sikerült elkerülni. Amellett pedig rá kellett döbbenem, nagyon is örülök neki, hogy van valaki más is a házban. Egyszerűen imádta a főztömet, neki pedig isteni keze volt, ha törött üvegekről, vagy koszos edényekről esett szó, egyszóval bármiről, amihez én a legkevésbé sem konyítottam. Ha pedig ez még nem lenne elég, odacsábította a barátait is a boltba, akik felvásárolták a tankönyveimet, néhányuk pedig még mást is. Az életem ismét egyenesbe jött, amellett pedig szereztem egy barátot is. Egy cseppet sem érdekelt, hogy hat évvel fiatalabb nálam. Késő estig fenn voltunk, pizsamában beszélgettünk, és kávéztunk. Fülig beleestem, de soha nem mertem volna elmondani neki, hogy leszbikus vagyok, és elhatároztam, nem is hajtok rá. Nem is gondoltam, hogy lenne nála esélyem. Mindig volt pasija, bár sosem hozta fel egyiküket sem éjszakára. Már kezdtem azt hinni, ő is olyan asszexuális életet él, mint én. Egy nap azonban minden megváltozott.
Öcskös aznap elment néhány barátjával bulizni, én pedig sokáig fenn maradtam. Csütörtök volt, ami azt jelentette, hogy ha akarok valamit csinálni a hétvégén, aznap kell rendbe raknom a könyveimet, és kitalálnom, melyik számlát fizessem be a következő héten. Épp csak befejeztem, és pakoltam el, amikor Öcskös hazaért. Rögtön látszott rajta, hogy alaposan felöntött a garatra.
– Hello, Krisztina! – nevetett, talán egy kicsit túl hangosan.
– Hogy vagy?
Bizonytalanul tántorgott át a szobán, és lehuppant a kanapéra.
– Jól – kuncogtam. – És te?
– Részegen – válaszolta, teljes természetességgel, mire mindketten felnevettünk. Amikor a jókedvünk elmúlt, mindketten elcsöndesedtünk, és pár pillanat múlva arra eszméltem, hogy el is bóbiskolt. Halkan elrakodtam a holmimat, és bementem a szobámba, hogy felkészüljek a lefekvéshez. Úgy gondoltam, jobb, ha hagyom Öcsköst a kanapén aludni. Épp lehúztam a pólómat, és megfordultam, hogy eltegyem, amikor megláttam, hogy ott áll az ajtóban, eltátott szájjal, és engem bámul. Elpirultam a tekintetétől.
– Mit keresel itt, Öcskös? – kérdeztem. Zavarban voltam a helyzettől.
– Nagyon jól nézel ki – motyogta. – Sokkal szebb vagy, mint én.
– Ugyan már! Hiszen gyönyörű vagy. – Úgy éreztem, mintha a szívem ki akarna ugrani a mellkasomból.
– Tudod, Krisztina, én nem vagyok meleg, vagy ilyesmi… de tényleg… De néha… az ilyen pillanatokban… arra vágyom, hogy együtt lehessek egy lánnyal. – Elpirult és tett egy lépést felém.
– Én leszbikus vagyok – jelentettem ki, mire megállt egy pillanatra, és a szemembe nézett. Aztán elmosolyodott, és oda lépett hozzám. Meg sem bírtam mozdulni, ő pedig már ott is volt előttem, előre hajolt, és megcsókolt. Éreztem a vodkát a leheletén, de ennek ellenére is hihetetlenül mámorító csók volt. Átölelt, és még hevesebben csókolt. Most már nekem is megjött a bátorságom, és visszacsókoltam. Elzuhantunk az ágyon, nyelveink pedig felfedezőútra indultak a másik szájába. Amikor a csók véget ért, csak bámultunk egymás szemébe. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok, hiszen nincs teljesen magánál, de akkor is, nagyon kívántam őt. Ismét megcsókoltam. Egy hosszú pillanatig csak feküdtünk ott az ágyon, karjaink és lábaink egymásba fonódtak, ajkaink pedig szinte összeforrtak. A puncim lüktetett a vágytól, de túl ideges voltam, hogy tovább lépjek.

Végül, egy órányinak tűnő ideig tartó gyengéd csókolózás után, lassan a mellére tettem remegő kezemet és gyengéden megmarkoltam. Ő felnyögött, és látszott az arcán, hogy élvezi. Aztán váratlanul felemelte a kezét, és megfogta a csuklómat.
– Ne, Krisztina! Csak élvezzük a pillanatot! – Zavarodott voltam és dühös, de annyira meg akartam csókolni, hogy az sem érdekelt, ha nem mehetek tovább. Végül egymás karjaiban aludtunk el. A szánk alig volt néhány centire egymástól.
Másnap reggel szinte egyszerre ébredtünk, és mindketten egy kicsit zavarban éreztük magunkat. Ő felkelt, hogy bevegyen egy aszpirint és lezuhanyozzon. Addig én készítettem egy kiadós reggelit. Amikor kijött a konyhába, némán reggeliztünk meg. Végül ő volt az, aki először megszólalt.
– Ne haragudj az éjszakáért! – mondta, de egy pillanatra sem vette le a szemét az ételéről. Borzalmasan éreztem magam.
– Nem. Én sajnálom, hogy megpróbáltam kihasználni a helyzetet.
– Még rosszabbul éreztem magam, miután kimondtam. Ő viszont csak nevetett.
– Nem hiszem, hogy csak rajtad múlott volna a dolog – mosolygott rám, mire én is felnevettem. Hirtelen mindent fényesebben láttam, és újra fesztelenül tudtunk beszélgetni az együtt töltött éjszakáról. Nagyon meglepte, hogy leszbikus vagyok, de nem beszéltünk róla túl sokat. Végül, miután befejezte az evést, összeszedte a holmiját, hogy bemenjen az iskolába, nekem meg mennem kellett nyitni a boltot.
– Később beszélünk – mondtam, és elindultam az ajtó felé, de ő megállított.
– Tudod, én nem hazudtam, és nem is csak az alkohol beszélt belőlem, amikor… Ugye érted? – mondta, bepakolva a könyveit a táskájába.
– Mire gondolsz?
– Tényleg kívánlak. Azóta, hogy megismerkedtünk. Valahányszor csak rád nézek… szeretnélek megcsókolni. – Elpirult.
– Ugye nem zavar?
A következő estéket akár apróbb randiknak is lehetett tekinteni. Ettünk valamit, beszélgettünk, és megnéztünk valami filmet. Csináltunk popcornt, és együtt majszoltuk el a film közben. Aztán csókolóztunk. képVégül eljutottunk odáig, hogy engedte, hogy a mellét markolásszam a ruháján keresztül, és ő is ezt tette az enyémekkel. De amikor tovább akartam menni, mindig megállított.
Úgy éreztem, nem mozdulunk semmit előre. Most viszont, úgy tűnt, Öcskös felvillant egy lehetőséget, hogy valahogy bejussak a bugyijába. A szívem kalapált, mintha ez lenne az első randink. Bármit megtettem volna érte.
– Szóval, mit akarsz? Mit tegyek? – Próbáltam nyugodt maradni.
– Mit szólnál egy kihíváshoz? – Úgy csillant fel a szeme, mintha csak most találná ki, de eléggé ismertem már. Hetek óta tervezhette az egészet. Mindig is egy cselszövő kis dög volt. De én ezért is szerettem. Ha kitalált egy célt, mint például azt, hogy megcsókol, tervet készített, hogy elérje. Már csak az ital kellett, hogy elég bátorságot merítsen belőle. Máskor meg hetekig akkurátus pontossággal minden nap egy centivel arrébb pakolta a holmiját a hűtőben az én oldalam felé, míg végül teljes természetességgel állította, hogy az a polc mindig is teljes egészében az övé volt. Aztán meg adta az ártatlant, amikor a szemére vetettem. Azonban ettől is csak jobban szerettem őt. Mindent tulajdonságát imádtam.
– Mit értesz kihívás alatt? – kérdeztem csábosan.
– Nos, te leszbikus vagy, én meg hetero, viszont szeretnél elcsábítani. Igazam van? – nézett rám, én pedig vonakodva bólintottam.
– Nos, bizonyítsd be, mennyire jó vagy hetero nők elcsábításában! Adj okot rá, hogy elhiggyem, megéri odaadnom magam neked!
– Azt hiszem, nem egészen értem, mire gondolsz.
– Oké! Akkor közelítsük meg másfelől! – tettetett türelmetlenséget, de látszott rajta, élvezi, mennyire próbálkozom megszerezni őt.
– Csinálunk egy listát öt lányról, vagy lánytípusról. Hetero nőkről, akik, valamilyen okból, egyáltalán nem könnyű esetek, hogy elcsábítsd őket. Ha mégis megcsinálod, engem is megkaphatsz.
– Ez tetszik – válaszoltam. Az agyam hevesen dolgozott, de csak az utolsó félmondatra tudtam gondolni.
– Ha rá tudod venni őket néhány igazán perverz dologra, hagyom, hogy azt csinálj velem, amit csak akarsz. – Elpirult, ahogy rám nézett. Éreztem, hogy titokban azért szurkol, hogy sikerrel járjak.
– De… Ha nem hajtod végre a feladatot, többé nem próbálkozhatsz azzal, hogy ágyba vigyél.
– Benne vagyok – válaszoltam, miután végiggondoltam részletesen, mit is ajánl.
– Szóval, milyen fajta lányokra gondolsz? – Be kell vallanom, nem tartottam túl jónak az esélyeimet. Huszonöt éves vagyok, és egész életemben csak négy emberrel feküdtem le. Kicsit zárkózott voltam, és nincs sok leszbikus a mi kis városunkban. De meg kellett próbálnom. Öcskös az a fajta lány volt, akiért megérte.
– Nos, az első lány, akit már ki is találtam neked, az Egyetemi Baptista Szövetség tagja. Mindig tiltakozik az abortusz és a melegházasság meg hasonlók ellen. Ő lenne az első. – A szívem összeszorult. Kihívásról volt szó, nem lehetetlenségről.
– Te jó isten, Öcskös! Hogy szerezhetném meg azt a lányt? Ezt lehetetlen – zsörtölődtem. Öcskös viszont úgy tett, mintha nem is hallana. Elnyúlt a kanapén, és hagyta, hogy a haja az arcába hulljon, amitől szívfájdítóan vonzó képet festett. Végigsimított a testén, mintha kényeztetné magát, de végig csak engem nézett. Jól kitervelte az egészet, és működött.
– Nos, ha meg sem akarod próbálni, most is feladhatod – ült ki az ördögi mosoly a szája szegletébe.
– És ki még? – kérdeztem, mire felnevetett.
– Nos, te is segíthetsz. Ne csak én mondjak mindent!
Egy ideig csak ültünk, és gondolkodtunk. Végiggondoltam minden lehetőséget, de semmi nem jutott eszembe.
– Van itt valami – mondta végül, és felém fordult.
– Na szóval, a csajok a koliban meglehetősen nyitottak, úgyhogy ez nem elég nagy kihívás. Viszont, a gimis lányok… Az már egy egész más ügy. Azt akarom, hogy fektess le egy gimis csajt. De ne csak egy akármilyen lányt! Azt akarom, hogy vidd ágyba az iskola méhkirálynőjét. A focicsapat kapitányának a csaját. A fő pompomlányt – mondta. Meglepett a csillogás a szemében. Csak bólintottam, és elgondolkodtam, hogy viszem ezt véghez. Találnom kell egy 18 éves gimnazista pompomlányt, és még három másikat, akit…
– Meg van – mondtam hirtelen.
– Van egy barátom, aki mostanában házasodik. Talán jövő hónapban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lenne megszerezni őt. Úgy értem, fülig szerelmes a vőlegényébe, meg minden. – Öcskös elgondolkodott egy pillanatra.
– Mióta ismered őt?
– Hát, egész kicsi korunk óta. Együtt jártunk általános iskolába.
Öcskös szeme felcsillant.
– Ez igazán mocskos… Rajta van a listán – mondta. Nagyon felizgatta a dolog, és engem is. Aztán azonnal előhozakodott egy újabb ötlettel:
– Hé! A szüleidnek nincs véletlenül megfelelő barátja, vagy szomszéd, ilyesmi?
Elgondolkodtam egy kicsit. Az anyámnak nem volt igazán sok barátja.
– Nos, ott van Mrs. Selber. Az utcánkban lakik. Van egy hatalmas szőrös anyajegye.
– Igen, igen! Ő tökéletes – nevetett Öcskös.
– Vagy inkább… Az anyám szomszédjában lakik egy nő. Mrs. Akárki… Á, igen. Mrs. Hoke. Jóban vannak anyámmal. Együtt járnak templomba, és együtt nézik az American Idolt. Egy kicsit fiatalabb anyámnál. Úgy 43 éves. Régen láttam, de akkor nagyon dögös volt – idéztem fel magam előtt Mrs. Hoke képét.
– Tökéletes – válaszolta Öcskös. Az utolsó eltartott egy ideig. Mindketten jártattuk az agyunkat, de semmi nem jutott eszünkbe. Végigvettem az eddigieket. A barátomra gondoltam, és az iskolás éveinkre, aztán az eszembe villant valami.
– Megvan – kiáltottam fel. Öcskös megrázkódott ijedtében, és rám nézett.
– Mi az?
– Meséltem a barátomról, aki most házasodik, és kérdezted, mióta ismerem. Nos, most jutott eszembe a harmadikos tanárunk. Nagyon fiatal volt. Mi voltunk az első osztálya. Úgy 23 éves lehetett. Ez 16 éve volt, szóval még most is fiatal. Elég perverz dolog lenne elcsábítani őt, nem gondolod? – Öcskös szeme felvillant.
– Tökéletes – hajolt előre és megcsókolt. Átöleltem és hevesen visszacsókoltam. Órákig csak csókolóztunk, aztán mindketten elmentünk lefeküdni. Még az ajtóból visszafordult, és rám nézett.
– Sok szerencsét, Krisztina! Szükséged lesz rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Elmúltál már 18 éves? Felnőtt tartalom!