SzExpressztábor

Két fantasztikus nővel töltöttem elmúlt 5 napot! Az egyikbe jól bele is estem!
Mégis kivert kutyaként állok, és bámulom a hazatartó vonat lehúzott ablakát.
– Hogy cseszhettem így el, felnőttkorom hajnalát?

Az érettségi és a felvételi jól elvette a nyarat! Máskor egy jó hónapot szoktam melózni, hogy aztán a keresett pénzből nyaralhassak. Egyik tanárnőm mentette meg a helyzetet azzal, hogy Ő egy „expressztáborban” lesz felügyelőtanár a szünidő alatt és kellenek oda segédmunkások. Pénzt is kereshetek és nyaralhatok is egyszerre. Dupla haszon!

A fiatalok kedvéért elmondom mi is volt az „expressztábor”. Középiskolások nyaralhattak egy hétig, minimális összegért teljes ellátással, az ország különböző pontjain felállított sátortáborokban. A mi esetünkben a Balcsin. Nagy dög, négy vaságyas sátrakban. A tanárok mellet volt egy Gondnok, aki felelt a berendezésért. A turnus elején kiosztotta az ágyneműt, a végén beszedte, meg egy csomó apró, csip – csup dolog.
Neki kellett segítenünk egy másik sráccal. Raktári munka, leltározás, patyolat stb. Meg a fellazult, sérült sátrak, ágyak karbantartása, cseréje. Nem kellett megszakadni. Csak a szombat és a vasárnap volt hajtós, hiszen akkor ment, illetve jött a nép. A többi here-bere, fürdés, CSAJOZÁS!

Kis statisztika. Azért, hogy lássátok nem volt fenékig tejfel… 400 személyes a táborunk. Ennek a fele csaj. A 200 – ból 80 olyan gyerekes, vagy szerelmes a kis barátjába, hogy nem jöhet szóba. A 120-ból 40 olyan csúnya, kövér, sovány, aki nekem nem kellett. A maradék 80 közül 40-nek én nem jövök be. (sajnos, van ilyen…) A 40 közül 30 amolyan „mindent csak AZT nem”! Ezekkel már tele a tököm!
Marad 10, ebből 3 menstruál, tehát 7olyan nő van, akit meg lehet dugni. A 200-ből rá kell hibázni annak a 7-nek valamelyikére, pár nap alatt! Így már látszik, hogy nem is volt olyan könnyű dolgom! Akkor még nem is beszéltem a konkurenciáról. A 200 fiúból minimum 50 legalább annyi eséllyel indult, mint én. A többi gyerek béna, hülye, csak a fürdés és a focizás érdekelte. Az 50 is bőven sok, 7- re!
A „kislányokat” meg a nem tetszőket, egyből kizárhatom. Akinél nem jövök be azokat is viszonylag gyorsan, hacsak nem akarok olyan szekér után futni, ami nem vesz fel. De hülye nem vagyok!
Aki szerelmes az otthoni barátjába az már nehezebb ügy. Van, hogy órákat elcseszek vele, mert dumálni, flörtölni azért szeret a naccsága, mire a „témára térve” benyögi.
– Ne haragudj, fiúm van otthon, akit nagyon szeretek. De, jó Veled beszélgetni, legyünk barátok! (barátkozz inkább a farkammal! hülye picsa! )
Megőrjít az ilyen duma!

Két turnus lement és csak a „szűzkurvákat” sikerült begyűjtenem. Már fájt a kezem a sok matatástól, a szám meg elzsibbadt a sok smacitól és cici puszilgatástól!(azt a nyávogást mikor a bugyikába tévedt a mancsom…)
Néhány nyuszi legalább kézzel elintézett, csak dugnia ne kelljen… Volt pár menzeszes is, akik szerintem valójában nem is menstruáltak, csak a bugyijukba tömték a vattát, a kefélés elleni védekezésül. (rafkósak ám a csajok…)
Ha lett volna elég idő, persze nagyvalószínűséggel megszerezhetem a puncijukat, hiszen sokuk nem is volt már szűz, de (még)nem mentek bele pár napos szexuális kalandba.
A tábor egy nádtenger közepén volt, benne konyha meg egy büfé. Mellettünk néhány nyaraló, egy kisbolt. Ennyi. Jobbra, ballra nádas.
– A főúton több kilométer gyaloglás, mire a szomszédos nyaralóhelyre érsz. A máskor úgy bevált NDK- s lányok nincsenek a közelben! Itt kell becsajoznom! Olyannal, aki le is fekszik velem!- határoztam el. (ideje lenne kefélni már!)
Közelebb voltam a 19-hez, mint a 18-hoz és piszkosul kanos! 2éve hagytam el az „ártatlanság korát” egy 25 éves nő asszisztálásával. Azután is 20 fölötti csajokkal jártam. Ők már nem szórakoztak. Tudták mit akarnak egy pasitól. Mivel korán érő típus voltam, sokszor többnek hazudtam magam valódi koromnál. De legtöbbjüket ez sem érdekelte. Kellettem nekik és kész!
Itt is volt egy 30 körüli nő. Amolyan szőke cicababa. Magas, csinos, vékonyan is formás csaj. Az egyik tanár felesége. A fószer okoskodó, beképzelt, tudálékos, kis tökalsó.(legalább 5 centivel alacsonyabb a párjánál. olyan „Tuskó” forma. testileg, lelkileg) A nőci sokszor rajtam felejtette a szemét. (felejtette? majd felfalt vele, úgy bámult!) Nem vettem komolyan.
– Csak megkopó csáberejét próbálgatja rajtam. Szórakozik!- gondoltam. – Nem hiányzik, hogy egy kis flörtért kirúgjanak. Hülye picsa!

1. nap. Vasárnap

Kezdődött a harmadik turnus. Ami valójában az ötödik, de az első kettőt elfelvételiztem. Délután érkezett egy csoport, köztük „az a lány”! Szép volt és magas.
Almamellek, vékony derék, gömbölyű csípő. A „forró nadrágját” kitöltő kerek popsiból induló, fent kicsit vastag, de egyenletesen vékonyodó, hosszú egyenes lábak!
De nem is a szépsége fogott meg igazán. 20- 22- nek gondoltam. Kísérőnek néztem először, olyan érett, komoly NŐ-nek látszott! Ő is észre vett! Jól végig mért! Rám mosolygott! (legalábbis remélem, hogy nem a mögöttem álló öreg, dagadt, kopasz Gondnokra…)
– Igen, ezt kell elkapni! Ez már tudja mitől döglik a légy!- örvendeztem. – Este ismerkedési est lesz, csak az a gond mire végzünk a melóval, és szalonképessé tesszük magunkat, már lemegy a jó része. Egy ilyen csajt meg gyorsan elkapkod a konkurencia! (találj ki sürgősen valamit!)
– Jó, de mi a fenét? – dühöngtem. – Ide vagyok szögezve ehhez a hülye raktárhoz. Aztán még leltár, meg takarítás. Fél kilenc előtt nem végzek! A DISCÓ meg 6-tól 10-ig tart.(legfeljebb 11- ig ha a tanárok jó kedvükben vannak… szar az élet!)
De a sors, most az egyszer kegyes volt hozzám! Délután odajött Eperke! Szép kerek gödröcskés arcán, pisze nózija alatt, kis eper alakú, piros száj virított. Mint egy érett földieper. Ezért lett nekem Eperke. Nagyon lötyögött az ágya. Félt, hogy szétesik. Kérő tekintetemre a Gondnok rábólintott. Éppen kevesen érkeztek. A másik sráccal, ketten elgyőzték a melót.
Elkísértem a sátrához. Közben váltottunk pár szót. Negyedikes lesz, egy határszéli kisváros gimijében. Pár osztálytársával jött… stb. Tényleg ócska volt az ágya.(hál’Istennek)
– Figyelj, most nem érek rá, mert vissza kell mennem, de este ha végzünk, akkor eljövök és a raktársátorból hozok Neked másikat.
– Köszi, de mikor?
– Vacsorázz meg nyugodtan. Félnyolc körül jövök, ahogy tudok.
– Jó, akkor várlak! (legalább nem mész a DISCÓ-ba nélkülem! okos vagyok…)
Ennyiben maradtunk. Belehúztam a melóba. A vacsit is menet közben kaptam be.
Félnyolc után pár perccel tényleg ott voltam. Kicseréltem az ágyat. Közben dumáltunk. Jól elhúztam az időt! Észre vettem, hogy többször is alaposan végigmér. Tipikus női nézéssel méreget! (bizsergett a tarkóm… a gerincem…)
A farmer rövidgatyában, sárga atlétában, barnára sült szikár, de izmos testemmel tényleg nem néztem ki rosszul. (csak remélni tudom, hogy a „markáns” pofám sem riasztja el…)
– Ne haragudj, hogy miattam elkésel a buliból!
– Annyira nem hiányzik, hogy lüke kissrácok, az üvöltő zene alatt, a fülembe ordítva próbáljanak beszélgetni velem.(nocsak…)
– Végeztem. Kár hogy nem szereted a DISCÓ-t. szívesen elhívtalak volna.
– Ha megígéred, hogy nem üvöltözöl a fülembe…
– Még gyorsan le kéne zuhanyoznom…
– Úgy is megszokom lassan, hogy Rád várjak…- nevetett.
– Rohanok!

Életem leggyorsabb fürdése után, elindultunk az ebédlőből harsogó zene felé. Hihetetlen természetességgel fogta meg a kezem.
Ráztunk 2- 3 gyors számra. Aztán ittunk egy üdítőt.
És akkor jött! A Sailing! Rod Stewart szépemlékű száma. (hány, de hány csaj fűtöttem be alatta, mellette, miatta… járna néhány sör, az Öreg Skótnak!)
Mi is táncba kezdtünk. Egyre közelebb jött! Hozzám simult. Csak öleltem. Nem próbálkoztam be semmivel. A sláger végén is úgy maradtunk, összekapaszkodva…
Elment a kedvünk az izzadtság szagú teremtől. Kéz a kézben indultunk a tópart felé. Hallgattuk a parti köveken megtörő hullámok loccsanását. A csöndet időnként halk beszélgetésünk törte meg. Aztán újra és újra a sejtelmes, romantikus csend.
Fokozatosan bújt hozzám. Árkaroltam a vállát.
– Úgy érzem, mintha már régóta ismernélek! – suttogta hosszú hallgatás után.
Átöleltem. Fejét felemelve a szemembe nézett. Akkor csókoltam meg!
Lassú, ismerkedő csóknak indult. Kezdte visszaadni. Aztán belemelegedtünk. Egyre szenvedélyesebbé vált! Majd átment erotikusba.
Egyetlen csók volt, de legalább egy órát tartott. A kezünk is beszállt! A csók hőfokának függvényében. De nem bújt a ruhák alá. Még nem szabad!

2. nap. Hétfő

Reggeli után volt egy órás meló, aztán kivehettem a szabadnapot. Úgy szólt a megegyezés, hogy a turnusváltást kivéve, egyik nap egyikünk, máskor másikunk marad ügyeletesként a táborban a Gondnok közelében. Ma én, holnap a haver lesz szabad.
Lementem a partra. Eperke sehol.
– Fürdök egyet!- határoztam el.
Akkor a nevemet kiáltotta valaki! Körül néztem. A strand eldugott sarkából a Szöszi integetett felém. Oda ballagtam. Egyedül volt. Falatnyi fekete bikinijében hasalt a pokrócon.
– Bekennéd a hátam?- nyújtotta felém az üveget.
– A tanár úr? (a kedves Tuskó?)
– Visszafeküdt. Éjjel sokáig kártyáztak, és ittak- magyarázta.
Kissé cikisnek éreztem a szitut, de a stábból nincs senki a közelben, akit megkérhetett. Egy táborlakót azért mégse…
Mielőtt nekiláthattam volna a „műtétnek”, kikapcsolta a melltartó hátsó- , és kibújt a fölső pántjából.
– Nehogy összekend… (a puncidat?…D)
Öntöttem rá naptejet és óvatosan szétkenten a hátán. Kicsit csontos volt a teste de formás. A bőre már nem volt olyan selymes, mint pl. Eperkéé. Alapos munkát végezve, vissza akartam adni a flakont.
– A lábaimat is, légyszi…
A bal vádliján kezdve haladtam fölfelé. A combja belsejét épphogy érintve, eljutottam a bikinijéig. Akkor hátra nyúlt és „tangásított”! (hol volt akkor még az igazi tanga…)
Kezdett melegem lenni! (most szórakozik?)
A tenyerembe öntve az olajat, hozzáláttam. Alaposan, nagyon alaposan. Méretéhez képest, nagyon sokáig foglalkoztam a fenekével. (lássuk, játszik vagy…)
Dorombolva tűrte! (lehet, hogy mégiscsak megfarkalom…)
A másik lábára áttérve, felülről lefelé haladva sokkal több időt szenteltem a belső combjának. Nyílott a terpesz! (tényleg nem csak játszik?)
Már csak a felső, finom combhússal törődtem, a kezemet egyre többször és mind erősebben érintve a puncihoz! (most kiderül…)
Nagyokat sóhajtozott. Ott maradt a kezem, ahol a lényeget sejtettem. Kígyózó csípővel dörgölődött hozzá! Minden érintésre „visszalökött”! (ez komoly… kúrni akar!)
Elborult aggyal, álló farokkal játszottam Vele.(hol és mikor dugjam meg…)
Elfelejtkeztem a veszélyről! („ha a fasz föláll, az ész megáll”)
Már a bugyija alá csúsztattam volna a mancsom, mikor valami sugallat révén felnéztem. Néhány stábbéli érkezett a strandra. (a Tuskó szerencsére nem!)
Felugrottam, látványosan visszaadtam az üveget, figyelve arra, hogy lehetőleg mindeninek háttal legyek (állt a brokim!) a vízbe rohantam. Bele hasaltam a térdig érő pocsolyába, mint egy dedós! De hatásos volt.
– Ha már itt vagyok, úszok is egyet!- határoztam el és mélyebb részek felé vettem az irányt.
– Ezt megúsztam, de alig. El kell kerülnöm a Szöszit!- határoztam el.

Egy távolabbi lépcsőn jöttem ki a tóból. Szinte belebotlottam Eperkébe! Egyedül volt, egy csomó holmi mellett. A társai éppen fürödtek.
– Te nem mész?- kérdeztem – szívesen visszamegyek Veled!
– Nekem most nem lehet… – mosolygott rám. (ne bassssssssssssszzzz!!!!!!!!!)
– Elhozom a törülközőmet és ide jövök Hozzád! Jó?
Bólintott. Elindultam a cuccért, és őrjöngtem magamban!
– Ő is menstruál! Ilyen nincs! Mi vagyok én, vámpír, vagy vérfarkas, hogy így vonzom a menzeszt? Nem igaz, hogy a tábor összes mensiző puncijának, én iszom meg a levét!
Mellé feküdtem. Kölcsönösen bekentük egymást. Nagyon jól esett, ha nem is volt olyan erotikus mint az előbb. A többiek is megjöttek. Diszkrét csókokat, óvatos simogatásokat váltva beszélgettünk. A barátai többször is bementek pancsolni. Ilyenkor a csókok forróbbak, a simogatások merészebbek, a témák bizalmasabbak lettek. Sokat tudtunk meg egymásról, amolyan hoci- nesze alapon.
Két éve volt egy barátja. Idősebb srác.
– Szeptember végén lesz 18, akkor nagyjából 16 lehetett…- számítottam ki.
Majd egy évig tartott. Aztán a nagy Ő elköltözött.
– Leveleztek?
Megrázta fejét.
– Szereted még?
– Nem! Azt hiszem nem… Nem szépen lett vége…
Az idő előrehaladtával egyre jobban a bizalmába fogadott. Sokkal idősebb volt a manusz! Családos…
– Megvetsz?- kérdezte.
– Ugyan már. Hiszen szeretted. Nem érdekből, hanem szerelemből jártál vele…
Tetszett Neki a válaszom, mert még közelebb bújva, még forróbban csókolt meg!
Ebédidő!

Kaja után mondtam, hogy tudok egy jó helyet, ahol magunk közt lehetnénk. (jól kipróbált kis sziget…)
– Bízz bennem! Nem foglak megtámadni, akármilyen szép és kívánatos is vagy…
Nevetve fogta meg a kezem.
A tábor kerítésén túl jó 50 méterre, egy nagy szobányi tisztás feküdt a nádasban a fák alatt. Egy szinte láthatatlan ösvény vezetett oda. A nappali meleg miatt a szúnyogok a sűrűbe húzódtak. Este már öngyilkossággal ért fel itt lenni.
Lepakoltunk. Az árnyékban összebújva, zavartalanul szeretethettük egymást!
Végig csókolgatva kecses nyakát, vállait, a sárga, háromszögeket formáló bikini felsőhöz értem. Kissé felém gördülve, lehetőséget adott a kapocs kinyitására! Gyorsan eltüntettem a nemkívánatos ruhadarabot. Barnára sült testéből hófehéren világítottak gyönyörű almácskái!
Kezembe véve, számmal becézgetve keble halmait, indultam a kis barna szigetek meghódítására! Csúcsaikból, ébredő rügyecskék bújtak elő, ajkaim nyomán. Szopogattam, nyalogattam a kíváncsiskodókat! Gyorsuló lélegzettel Ő is simogatott, ahol csak hozzám fért. A kezem lassan eljutott kemény hasára, vékony derekára, gömbölyű csípőjére és hosszú, kemény, mégis lágy combjaira. Imádom a combok finom belső bőrét, lágy húsát simogatni! Óvatosan tévedtem a bugyival fedett kényes részekre.
– Nincs vatta! Tampont használ… Ez szuper!- örvendeztem.
Az ágyékára helyeztem tenyerem. A középső ujjam lehetett a textillel borított vágása felett.
Finoman masszírozásba vettem a kényes, elrejtett „műszereket”! Lágyan ringatózni kezdett. A nyakamat erősebben átkarolva, jobban a mellére húzta ajkamat.
Hallottam egyre gyorsuló szívverését, lélegzetét, éreztem nekilendülő ágyékát és tudtam, hogy belépett a csermelybe, ami patakká, folyóvá, folyammá szélesedve a gyönyör tengerébe ömlik. Rángó csípővel, zihálva megérkezett!

Bódulata elültével átfordított. Birtokba vette ajkaimat, nyakamat. Komótosan haladt végig vállaimon, mellkasomon, hasamon. Átugrott a combjaimra, őrületes lassúsággal indult felfelé.
Mikor a fürdőgatyámhoz ért, felemelem a fenekem. Megszabadított a rongytól! Combom belsejét, lábam közét, ágyékomat borították perzselő csókjai. A Egon tövénél hosszú percekig időzött, a kétségbeesésbe taszítva lelkemet. Aztán centizve araszolt a vágytól liluló makkig. Szisztematikusan végig nyalta a Gombafejűt! A végére érvén, ajkait csúcsára helyezve, érett eper formájú ajkait, milliméterenként ereszkedett rá! Félig eltüntetvén a Vágyakozót, majd újra fel és vissza. A szárát markolva ütemre húzgálta a Bevehetetlent! Nyelvével körözött a Szájábanjárón. Csodálatosan játszott a hangszeren. Jó, ha 5 perc kellett a Telelévőnek! A forróság végig futott egész testemen! Egy pontba koncentrálódott. Utolsó kézmozdulat, hogy eltávolítsam a fejét a kitörés útjából… De Ö nem tágított, sőt szívni kezdte a Robbanásra készülőt! Akkor elindult a Megállíthatatlan, elemi erővel préselve ki a forróságot!
Rászívott minden lökéshullámra! Rám borult az ég!

Lassan eszméltem. Átöleltem és hosszan, hálásan megcsókoltam. Hozzám bújva csitítgatta ziháló mellkasom. Hosszan szótlanul cirógattuk egymást.
– Milyen voltam?- kérdezte később nevető szemmel. (szoptak már le párszor előtte, de ilyen lelkesen, ilyen technikával, ilyen odaadással még soha…)
Ekkor adtam életem legrosszabb válaszát!
– Látod milyen hasznos, ha egy Nő, idősebb tapasztaltabb pasival kezd…
Megfagyott a levegő! Elengedett és hanyatt fordult, két kezét a feje alá téve.
– Nem igaz, hogy egyszer nem tudod tartani azt a lepcses pofádat!- üvöltöttem belül – most elcseszted, Te állat! Marha! Barom!
Hosszú, néma csend. Nem mertem semmit se tenni, se megszólalni. Mereven feküdtem.
– A tanárom volt- mondta (talán a visszafojtott sírástól) rekedtes hangon.
Ledermedtem… újabb hallgatás. (ugye, nem igaz…)
– Elmondom, ha közben nem jössz közelebb és nem nézel rám…
A szeme sarkából látta, hogy bólintottam. Lassan, akadozva, szünetekkel tarkítva elmesélte élete első szerelmének tragikus történetét. (mért pont nekem és mért pont akkor? ezt a kérdést én is feltettem… talán már nagyon nyomasztotta az elmondhatatlan titok… én nem taroztam a környezetéhez, ezért nem voltam veszélyes… mint Ti is tudjátok, milyen közlékeny lesz az ember a szeretkezés utáni meghitt percekben… ezt még a nácik is kihasználták, mikor lehallgatókat szereltek Berlin legmenőbb kuplerájába…) Hallgassuk meg Őt!

– Mikor gimibe kerültem, azonnal megtetszett a földrajztanár. Magas volt, szikár, inas és nagyon jó fej. Kicsit emlékeztetsz Rá… (egy 15 évvel idősebb pasihoz? köszi… habár… lehet, hogy ennek köszönhetem ittlétemet…)
– Én lettem a fölrajz felelős! Jókat lehetett dumálni Vele. Olyan atyaian bánt Velem. Nem is! Mintha egy idősebb bátyám lenne. Sokat mesélt és meg is hallgatott. A szertárban pakolás közben… aztán… valahogy… egészen belezúgtam… nem tudom észre vette- e… én Róla álmodtam éjszakánként… forró, izgalmas álmok voltak… így telt az első év.
– Második év elején, tanítás után, rendet raktunk a szertárban. Kis forrónaci és laza póló volt rajtam. Egy szűk részen nehezen fértünk el egymás mellett. Hátat fordítva akartam elcsusszanni előtte… egy pillanatra elakadtam… akkor megéreztem, hogy áll a… nem tudom mi történt velem… de úgy maradtam… és hozzá dörzsöltem a popsimat!
– Átölelt és a nyakamba puszilt… a trikóm alá nyúlva, megragadta a mellemet… megijedtem, de nagyon jól esett… mintha valamelyik álmomba zuhannék… folytatta… megfordított… megcsókolt… egyre forróbb lett a levegő… a combomat és fenekemet masszírozta!
– Felkapott és ráfektetett egy régi íróasztalra… ölelt, csókolt… a melleimet… eltűnt a pólóm… kigombolta a nacimat… az is eltűnt… a hasamon járt az ajka… az ágyékomon… az ölemen… félre húzta a bugyim… betette a nyelvét… oda… nyalogatott… sokáig… rám tört a forróság… combjaim közé lépett… már nem a nyelve simogatott… csodálatos volt…
– Éreztem, hogy elindul belém… megáll, majd hirtelen bennem volt az egész… éles injekciószúrásszerű fájdalom… aztán tompult, de végig megmaradt… Ő mozgott bennem, de már elmúlt a vágyam… nem tartott soká… kirántotta… aztán összespriccelte a hasamat, mellemet… átszellemült volt az arca… jó érzés, hogy miattam…
– Észhez tért. Bocsánatot kért… kétségbe esett… a zsebkendőjével törölgetett le… közben végig azt mondta… ne haragudjak… elvesztette a fejét… nem szabad senkinek elmondani… nagy baj lenne… mindkettőnknek…
– Megsajnáltam. Olyan volt, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre. Akkor én csókoltam meg. Mondtam, hogy nem bánom… sőt… én akartam… erről álmodoztam…
– Kezdett megnyugodni. Csókolóztunk… simogatott… Keresték! El kellett menni…
– Két hétig semmi. Akkor ismét a szertárban. Beszélgettünk. A szüzességem miatt nem volt jó. Átölelt, csókolt… most óvatos volt és finom. Nekem is jó lett… a kezétől… a szájától. Pár hét múlva már „úgy” is… Csak a védekezés… nem szerette a gumit… inkább kivette… egyszer aztán mondta, ha nekem már jó volt… akkor én is… a számmal… kipróbáltuk… tanított… gyakoroltuk… én is adhattam Neki… jól esett adni…
– Időnként mikor elutazott a családja, akkor Náluk… olyankor fenekembe is…
A döbbenettől keresztbe állt a szemem! Popószex!!!
– Nem fájt?- kottyantottam közbe.(bénultságomból kizökkentett a soha nem próbált… noha tombolt bennem a felháborodás és a gyűlölet… és a sajnálattól majd megszakadt a szívem… de győzött a kíváncsiság!)
– Először egy kicsit. De vigyázott rám. Csak normál körülmények között, a lakásukban.
Lefürdetett, kimosott… Ott… az ujjával bekente és alaposan kitágított… eleinte hanyatt fekve rakta be… úgy fáj a legkevésbé… mindig türelmesen várt… amíg a popsim megszokja az övét…
– Szinte minden nap volt valami… ha mensiztem, akkor a számmal… tudod… a menzesz után kihasználva, hogy pár napig fogamzásképtelen vagyok… a puncimba is beleengedhette… azt szerettem legjobban…
– Rendes volt, aranyos, kedves, mindig nagyon vigyázott rám.
Elhallgatott. A ruhájáért nyúlt.
– Menjünk vissza! Biztos megutáltál…
Válasz helyett karjaimba zártam. Lecsókoltam arcáról a könnyeit. Nyugtatóan simogattam. Sokáig…
– Hogy lett vége?- kérdeztem egy idő után, mikorra is összeszedtem a bátorságomat.
– Az évvége előtt egy héttel ránk nyitott az igazgatóhelyettes nő… még jó hogy éppen „beteg” voltam és csak… a számmal…
– Szegény Te! Nagy botrány kerekedett?
– Nem! Azt mondta, hogy rám és az Ő családjára való tekintettel nem csap botrányt.
Menjen táppénzre a hátralévő néhány napra! Jövőre meg keressen másik helyet, de jó messze.
Úgy is történt. Azóta nem láttam. Mással sem jártam… azóta…
– A tanárnővel sokat beszélgettünk. Szinte a barátnőm lett. Matektanár. Úgysem állok jól. Korrepetál. Ingyen. És dumálunk, minden féléről.
– Csodálatos pedagógus lehet.
– Igen, az. Ő az…
Összebújva hallgattunk. Én óvón, védelmezőn öleltem. Ő kétségbeesetten kapaszkodott belém. Néha felröppent egy- két szerelmes szó, a vigasztaló csókok között.

De fiatalok voltunk és testileg is szerettük egymást. A nyugtató ölelések, „gyógyító puszik” egyre erotikusabbak lettek. Újra megkívántuk egymást. Kezünk, szánk ismét vándorútra indult a másik testén.
A bikini alsójához érve alácsúsztattam a kezem.
– Tamponja van, ilyenkor lehet, max. a lyukba nem nyúlok – gondoltam.
Megemelte popsiját! (mondtam már, mennyire imádom ezt a „vedd le a bugyim” mozdulatot?)
– De ODA, nem adhatsz puszit! Ígérd meg!
Bólintottam és eltűntettem a bugyit. Ágyéka, combtöve V- betűjét, belsőcombját csókolgatva, tenyerem az imént előbukkanó, selymesem puha, domborodó, formás háromszögére téve, középső ujjamat a nyíló vágatba helyezem. A bejáratot gondosan kikerülve, rózsaszínű kisajkait követve megtaláltam a Felbukkanót… összerándult! Ahogy simogatásába fogtam, éreztem, hogy túl száraz. A tampon!
Észrevettem a napolajos flakont. A puncis ujjam alaposan megfürdetve, visszatértem a Várakozóhoz! Simogatásom hatására ringani kezdett a csípője. Vagy az én kezem mozgott az ő ritmusára? Ki tudja már… A ringatózás lassan gyorsulva rángásba torkollott és halk sikkantásokkal a markomba élvezett!

Lassítottam a tempón, de nem adtam fel megszerzett pozíciómat! Kis idő után ismét mozdult! Éreztem, hogy újra elindul a kéj országútján.
Váratlanul bezárult a vénuszi kapu! Hanyatt lökött. Naptejet öntve tenyerébe, jól beolajozta Egont! Fölém térdelve, gondosan a Hasamhoz simuló hátára helyezte öle hasadékát!
Előre, hátra csúszkálni kezdett rajta! Fantasztikus szánkózás volt! Lassan húzta, tolta a sík terepen, majd enyhe lejtőre ért. Kis kanyarokkal tarkítva mélyült a lejtő. Egyre meredekebbé vált! A meredély végén, sikítva zuhant a szakadékba! Rám borult.

Újabb csókokkal, ölelésekkel, szerelmes suttogással töltött szünet után, Eperke a Felmeredőre pillantott. Némi habozás után, mélyen a szemembe nézett.
– Ugye te még nem voltál popóban? Szeretnéd?
Tudva milyen ajándékot akar nekem adni, némán bólintottam.
Hasra fordulva térdelt föl. Kezeivel hátranyúlva tárta fel gömbölyű labdáit.
– Kend be!
A beolajozott mutatóujjamat a Kisráncoshoz emeltem. Az óvatosan elindult befelé. Könnyebb mint gondoltam! Ki- be húzgálni kezdtem. Majd köröztem. Lassacskán tágult, engedett a záróizom. A középső ujjam is belefért. Akkor újabb adagot öntöttem a két ujjam közt kialakuló csatornába. Befolyt a Megnyílóba. Már tocsogott! Tovább tágítgattam!
Hanyatt fordult, magasba emelve széttárta lábait.
– Tartsd őket! És hagyd, hogy én csináljak mindent!
Combjai közt átnyúlva megragadta a Betörnivágyót és a Barna Rózsához illesztette, miközben a másik keze alulról széttolta félgömbjeit! Néhány igazítás után megtalálta célját. Pár sikertelen kísérlet, miközben fájdalmas grimaszba gyűrődött az arca, érezem, láttam az ellenálló hús horpadását! Aztán egy végső elszánással áttörve a gátat, eltüntette a Behatoló lila fejét az Ismeretlenben! Ívbe rándult a teste! Le sem tudom írni az érzést, ami a Kalapost érte. Csak hírtelen megnyílt az út és egy nagyon szorító bejáratú barlangba jutott. Megállt. Várt. Oldódott a görcs. Kissé lazult a szorítás. Karjait hívogatón kitárta felém! Belemerültem gyönyörű testébe. Megmozdultam! A sok olaj megkönnyítette a járást a Szorosban! Az évmilliók óta gyakorolt, örökölt, ösztönös, párzó mozgásomra, odaadóan rásegített hintázó csípője! Átvette a ritmusom. Mindent énértem! Nem kellett sok a Popóbanjárónak! Néhány perc után, lila ködbe boruló aggyal, fortyogó ágyékkal, megnyílt a Spermasprickoló! Lüktetve pumpáltam tele a popsiját! Csókjaimmal borítottam Őt!

Oldalra fordult. Én a háta mögé kerülve vontam ölembe. Nyakát puszilgatva becézgettem. Hálás szavakat sugdostam fülébe.
De az ölemben izzó popója, hamar lázba hozott. Teste alatt lévő kezem kebleit markolászta. A másik mancs gyorsan megtalálta kitáruló ölét. A Puncisujj ismét dolgozott az olajtól még sikamlós alsó ajkain, meglelve a kikandikáló Rózsabimbót. Ágyéka ismét saját táncát játra!
Egy pillanatra megállt. Egyik lábát magasba emelve lenyúlt, és a még mindig laza gyűrűsizmon át, a fenekébe húzta az Ágaskodót. Csípőink egymásra hangolódva járták násztáncukat. Együtt indultunk a gyönyör országába. A felemelt lábát visszazárta. A kemény félgömbjei szorosan körbezárták a Popóbankajtatót! A kéjtől vonagló öle mögé, én is belövelltem a boldogság nedveit!

Jó ideig maradtunk egymásba gabalyodva. Hálatelt csókokkal borítottam.
– Elkéssük a vacsorát! – pillantottam az alacsonyra ereszkedő Napra.
Valóban. Mindjárt 7, a vacsiidő vége. Gyorsan összekapkodtuk cuccainkat. Ráadásul előtte zuhanyozni is kellett! Még jó hogy bennfentes lévén, elnézőek voltak velem a konyhások. Az ebédlőt már az esti bulira készítették elő. Így a tanári étkezőben kajáltunk.
Aztán a parton néztük a szemközti hegyek mögé lebukó Napot. Nem szaporítom a szót. Takarodóig romantikáztunk. Akkor a sátrukba kellett mennie. A tanárok vizslatták körbe a tábort. A jó erkölcs nevében… Ne legyen átjárkálás a fiú- , és a lánysátrak között!
A barmok! Még ehhez is hülyék voltak! Mintha csak éjszaka lehetne dugni…
Eleinte minket is bevontak a járőrözésbe, de leszoktak rólam, mert én soha nem kaptam el senkit. Úgy voltam vele, mint a cigány az „Egri csillagok”-ból, aki soha nem találkozott törökkel a harcban… „Hát tehetek én róla? Egyse gyün oda, ahun én állok…”

3. nap. Kedd

Ügyeletes voltam az üres táborban. Az egész banda a tanárokkal, hidegebédes zacskókkal együtt Tihanyban! Csak kettesben a Gondnokkal, aki lepihent. Egész napos döglés! Egy nyugágyat húzva az árnyéba, én is kifeküdtem. A tegnap csodálatos történéseit pergettem vissza lehunyt szemeim előtt. Talán meg sem történt…
– Szia! Nem működik a bungiban a zuhany! Megnéznéd?
Ki a rosseb… A Szöszi. (mit keres ez itt?)
– Te nem mentél velük? – makogtam a meglepetéstől.
– Majd gyaloglok a porban három kilométert a kikötőig, zsúfolódjak a vízen átforrósodott hajón, másszak föl a hegyre, aztán vissza az egész… Ráadásul egy csomó hülyegyerek között! Nem kösz! Én nem vagyok tanár. Szerencsére! (itt a nagy alkalom! már nem érdekel…)
– Nézd meg mi van a zuhannyal, légyszi… Éppen most jött meg… – tette hozzá magyarázatként.
– Ez megnyugtató!- lélegeztem fel magamban. (hiába na, vonzom a vért…)

A tanerők hullámlemezzel borított, hungarocellel szigetelt garázsszerű bódékban laktak. Az egyik sarokban apró zuhanyfülke lett kialakítva. Fölötte feketére festett hordóban állt a víz, amit a Nap tüze fölmelegített. A kifolyó szennyvíz kis csatornácskán csordogált a Balaton felé…

Felkászálódtam. Nem gondoltam semmi rosszra, hiszen fürdőköpenyben, törülközőbe csavart hajjal állt előttem.
– Tényleg fürdeni akar!
Beballagtam a bungijukba.
– Nincs ezzel semmi baj- mondtam felé fordulva.
Meztelenül állt az éppen bezárt ajtóban! Kis körte mellek ágaskodtak amúgy vékony testén. Arányaihoz széles csípőjéhez, olyan vékony combok csatlakoztak, hogy átláttam köztük.
Ágyékán keskeny V betűvé borotválta vöröskés szőrzetét.
– Te mensizel, most mondtad! – bámultam rá kikerekedett szemmel.
Elém lépett és az ágyra tette egyik lábát. A puncijába mélyesztette ujját, majd kihúzta és végignyalta!
– Tévedni emberi dolog! – vigyorogta és orrom alá dugta- Megkóstolod?
– Te kurva! – szaladt ki a számon.
Majd az ágyra löktem. Hanyatt esett. Spárgázva tárta szét lábait. Dermedten álltam a megnyílt nőiesség láttán! Nekem tárta fel magát! Mágnesként vonzott borotvált nagyajkai közül, rózsaszínben tündöklő rombusza! A befogadásomra kész punci őrjítő látványa elvette maradék eszemet! Az ősi hím ösztön döntött helyettem, és mozgatta testemet.
– Megkóstolod?- hallottam ismét a szirénhangokat.
Térdre estem az asszonyiság hívogató szentélye előtt!
Combjait ölelve a kitáruló repedésébe nyaltam, ahol már várt a Kikandikáló! Csípője mozgásba lendült nyelvcsapásaim nyomán! A hajamba túrva ujjait, közelebb húzott. Arcomba rázta táncoló ölét! Gyorsult. (csak remélni merem, így utólag, hogy reggel nem kúrta meg a Tuskó…)
Hírtelen eltolt és felült!
– Nyalni, az a kis hülye is tud! A faszodat akarom! (mit nem mondasz…)
Egy pillanat alatt lemeztelenített. Hanyatt fordítva a farkamra tört! Nem cicózott, egyből „ráharapott”! Kemény szopásba kezdett! Pár perc után kicuppantotta szájából.
– Belém!- suttogta. – Belém!
Az egyik lábát átvetve rajtam ráült a Megdöbbentre! Simán fölcsúszott! Mint kés a vajba.
– Ennek aztán van barlangja bőven! – gondoltam. (mint egy bányászkobak…)
Előre- hátra mozgásba kezdett. Így már jobban kitöltöttem a Nagylucskost! Peckét faroktövemhez dörzsölte, ami fokozta lovagló kedvét. Gyorsított! Kicsi körtéi lobogtak a menetszélben. Nem kellet Neki sok idő. Talán az előnyalás is megtette célját. Akkor megragadtam a csípőjét. Erősen rászorítottam magamra. Teljesen belehúztam! A tempóját tartva rángattam a brokin! Vágtázva, sikítva élvezett el! (reméljük a Gondnok nem ébredt fel, elég messze lakik…)

Aztán átfordítottam. Én voltam fölül. Sokáig dugattyúztam az Odút. Hasztalan. Ami Neki nem volt az, hiszen legalább két orgazmust csiholt ki magának. Csak számomra volt érdektelen. Egon szinte elveszett a Hatalmas Picsában!(már bocsánat!) Mint ha langyos vízbe mártogattam volna az Elsülniképtelent! (eltévedtem a Gonosz Boszorkány elvarázsolt barlangjában… kikeveredni nincs remény…)
Már belefáradtam a meddő pumpálásba, mikor mentő ötletem támadt! Lábujjaimra támaszkodva fölemeltem magam. Alattam összezártam lábait. Úgy ereszkedtem vissza, hogy combjaim közé szorítottam az övéit. Az így összepréselt vaginában, már több öröm jutott nekem is. Hosszú, kemény lökések után, rángatózó seggel lőttem tele az Öblöst! (ha összenyomod a vödröt, rájössz a módszerre… aki használja a tippet, jön egy sörrel!)

Legurultam a Kútlukuról. Kifújtam magam. Hozzám bújva össze- vissza locsogott, minden baromságot. Nem figyeltem Rá. Gyötört a lelkiismeret! (van ám olyan is… utólag…)
– Megcsaltad azt a gyönyörű, kedves lányt ezzel a ribanccal!
– Szombaton lejár a beutalója. Úgyis elmegy!
– Legalább addig kitarthattál volna! Te szemét állat!
– Úgysem látom soha többet! Ez meg itt van vésztartalékként!
– Majd jól lebuksz! Meg sem érdemled Eperkét!- így vívódtam magamban, mikor a sok hülye dumája közül, egy mondat eljutott az agyamig.
– Vastagnak, elég vastag fasza van…
– A Te pinádhoz nem árt, ha vastag…- vetettem közbe kegyetlenül.
– De mit ér, ha ilyen rövid- mutatta kezével a jó, ha kétharmad Egonnyi méretet.
– Ráadásul a hasa is akadályozza, mindig kicsúszik. Elég egy erőteljesebb mozdulat- folytatta.
– Vissza lehet azt tenni…
– El tudod képzelni milyen az, mikor a csúcs előtt rákapcsolsz és kijön belőled? Mire visszagyömöszöli már sehol se vagy…
– Hát biztos nagyon szar…
– Engem mindig kispöcsűekkel hoz össze a sors!
– Peches egy csaj vagy hallod…
– De a tied legalább… (csak azt ne mond, hogy nagy! olyan benned nincs! legfeljebb ügyesen használt… vagy kevésbé kicsi…)
Nem mondta ki, hanem ráhajolva kényeztetni kezdte! Úgy fordult, hogy a feneke pont kezem ügyébe esett.
– Van Neked szűkebb lyukad is! – jutott eszembe és mutatóujjamat jól benyálazva, a popójába nyomtam. Úgy pattant fel, mint akihez izzó vasat érintettek!
– Azt már nem! Felejtsd el!
– Gondoltam, hátha…
– Ha nem tetszik a puncim(?!), akkor keress valami buzit, ha seggbebaszást akarsz!
– Ne haragudj, csak…
Bocsánata jeléül visszacummantott a Lassannövekvőre. Tudtam, hogy lovaglásra készül, de nem akartam megint kolompolni, öblös harangjában. Mikor harckésznek éreztem magam, egy testcsellel mögékerültem oldalvást fekvő testének. Az ölembe húztam.
Olyanok voltunk, mint ha ölembe ülve oldalra dőltünk volna. Előkészítés nélkül hatoltam bele.
– Ekkora mozsárnak minek a tágítás?- gondoltam. (a timsó összehúzná!)
A felhúzott, de összeszorított combjai révén, sokkalta szűkebbnek éreztem barlangját. Bekapcsoltam a Dugógépet. Előre nyúltam, kihasználva azt, hogy combjai közt ilyenkor is rés tátong, ahová pont befér a kezem, farkam mellett kicsorgó nedvét gombjára kenve, izgatni kezdtem a Gyönyörbigyót! Először furcsállotta a pózt, de eddigre egészen belejött, mert a dolgozó farkincám és a matató ujjam közt, igencsak belendült a csípője. Sikoltozva vonaglott a kéjtől.
– Halkabbam! Meghallja az Öreg!- mordultam Rá.
A párnáért kapott és a szájába gyömöszölte a csücskét. Már csak fojtott vinnyogás hallatszott, pedig testét őrülten dobálva akkor tört Rá a gyönyör! (még szétesik az a gizdára fogyókúrázott teste!)

Lélegzetvételnyi időt hagytam csak neki. Aztán hasra fordítottam, miközben Egon benne maradt. A combjaim közé zártam a lábait, nehogy véletlenül is széttárhassa. Így ismét szorosra fogta a Rudat! Fölpucsította a fenekét, hogy még mélyebbre hatolhassak!
– Segítek Rajtad!- szántam meg és a hasa alá gyűrtem a másik párnát.
Akkor működésbe lendült a Nagyonkemény a Vertyogóban! Nem törődtem tovább azzal hol is tart, mit is csinál? Átmentem önző dögbe és keményen basztam. Mint a Vadkan!
Hasam csattogott felfelé meredő seggén, de nem érdekelt. Elöntött a bujaság elviselhetetlen forrósága. Nem is bírtam sokáig magamban tartani! Hatalmas lökésekkel pumpáltam Bele! Párnát harapó vinnyogással fogadta magába a Futótüzet! (remélem a Tuskó ma este, benyal Neki…)

Az alkalmat kihasználva letussoltam a „megjavított” zuhanyzóban! A pórnép vizesblokkjaiban úgyis csak hidegvíz volt. Beletörültem farkam a Tuskó törülközőjébe.(Pfuj!)
– Tiszta! De Neki is tisztaként adom oda este…- vihogta.
– Engedj ki!
– Maradj még! Csak este jönnek meg. Előttünk a nap…
– Van ám eszed! Gondolod, hogy az Öreg végigalussza a napot? Ha majd óbégat értem, jó muri lenne, ha Tőled látna kilépni! Szellőztess ki…- adtam tanácsot búcsúzóul.

Este megjött az elcsigázott csapat. Együtt vacsiztam Eperkével. A Szöszi szeme igencsak villogott… Kéz a kézben ismét a parton töltöttük az estét „romantikázva”.
– Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?- kérdezte huncut mosollyal.
– Ne kímélj!- mindig is(már akkor is) pesszimista, cinikus Dög voltam…
– Hulla fáradt vagyok, alig élek…
– Szegény Te… Mond a jót!
– Holnap már nem menstruálok! Ma már alig volt!
Mit lehet ilyen csodálatos, ígéretes hír után mondani? Megcsókoltam.

4. nap. Szerda

Nehéz éjszakám volt! Egyrészt gyötört a lelkiismeretem, másrészt izgatott a következő nap ígérete. Reggeli után, mivel szabadnapos voltam a Titkos Helyre siettünk! Lepakoltunk.
Lenyűgözve figyeltem Eperkét. Háttal állt nekem. Kikapcsolta a cicifixét és lágyan kibújt belőle. Csípőringatva tolta le bugyiját, felfedve hófehér popsija gyönyörű gömbjeit.
Előre hajolva lépett ki belőle, hátravillantva pelyhes öle rózsaszín rombuszát!
Megfordult. Fehérlő almácskáit már ismertem. Ahogy keskeny derekát, lapos hasiját, hosszú formatervezett combjait és a köztük sötétlő dombocskáját.
– Te, gatyában maradsz?- kérdezte incselkedve.
– Nem tudom levenni a szemem a nőiességedről. Elvarázsolsz!- nyögtem.
Azt az ellágyuló tekintet soha sem tudom elfelejteni!

Most vagyok csak igazán gondban!
Hogyan írhatnám le Nektek, miként merültünk el a Gyönyör Tengerében, egy teljes napon át?
Hogyan ölelkeztünk össze?
Hogyan simogattuk, csókoltuk végig egymás testét?
Hogyan markoltam, szopogattam kőkemény melleit?
Hogyan indultam el pazar hasán, pelyhes- dombos ágyéka felé?
Hogyan pusziltam, selymes combjait?
Hogyan bújtam közéjük friss, finom ölét keresve?
Hogyan nyitottam fel nyelvemmel, édes hasadékát?
Hogyan nyaltam fel hüvelye gyöngyöző nedveit?
Hogyan csaltam elő, alsó ajkainak rózsaszín nyelvecskéjét?
Hogyan hajszoltam át számmal, az élvezet ajtaján?
Hogyan fordított hanyatt, kis pihenő után?
Hogyan játszott vágytól reszkető testemmel, a kis gonosz?
Hogyan vette epernyi szájába, kőkemény rudamat?
Hogyan űzött fantasztikus játékával, a robbanás felé?
Hogyan menekültem ki az utolsó pillanatban, mohó ajkai közül?
Hogyan kerültem, istennői combjai közé?
Hogyan illesztett, hüvelye kapujához?
Hogyan hatoltam milliméterenként, szűk járatába?
Hogyan mozogtam a forró, nedves alagútban?
Hogyan merültem el, fiatal testében?
Hogyan ringott csípője, lökéseim ritmusára?
Hogyan gyorsultunk, egymásba merülve?
Hogyan pörögtünk, a kéjnek örvényében?
Hogyan öntött el, a forróság?
Hogyan olvadt el, gerincvelőm?
Hogyan vonaglott öle, sikoltott szája a gyönyör kapujában?
Hogyan taszította át rajta, méhébe fröccsenő magom?
Hogyan vonaglott egybeolvadt testünk, a kéjnek mámorában?
Hogyan csitultunk el, egymás kajaiban?
Hogyan csókolgattuk, becézgettük egymást, kölcsönös hálánk jeleként?
Hogyan beszélgettük át, szeretkezéseink szüneteit?
Hogyan lángolt fel vágyunk, újra meg újra, öleléseink nyomán?
Hogyan került fölém, gömbölyű csípője?
Hogyan vezette magába, feszülő rudamat?
Hogyan ringott, ügetett, vágtázott, a beteljesülésbe, duzzadó farkamon?
Hogyan lobogott, lebegett fantasztikus keble, öle ütemére?
Hogyan fogtam vissza a Kitörnivágyót, azért, hogy magam alá fordítva testét,
újra végigjárva a gyönyör ösvényeit, hogy felső helyzetemből pumpálhassam
forrongó puncijába, a kéjnek nedveit?
Hogyan döftem méhéig, pulzáló farkamat?
Hogyan vonaglott rajta, a gyűrűző vagina?
Hogyan húztam ölembe, pihegő kis testét?
Hogyan szította fel tüzemet, Egonhoz simuló popsija?
Hogyan szántottam fel újra, öle barázdáját?
Hogyan vonaglott újra ágyéka, rózsaszín rombuszába vájó ujjaim nyomán?
Hogyan siklott, csúszós hüvelyébe a Gyönyörcsiholó?
Hogyan lökte a kéjnek kútjába, a fuldokló leányt?
Hogyan álltam meg mindig, a kútnak peremén?
Hogyan nyalta le saját nedvét, a kőkemény szerszámról?
Hogyan váltottunk pózt, minden orgazmusa után?
Hogyan húzott magába ismét, reszketve a vágytól?
Hogyan indult útnak, a gyönyöre felé?
Hogyan sikoltott, mikor odaért?
Hogyan bújt hozzám, megnyugodva?
Hogyan utasíthattam el, a felkínált anált?
Hogyan, miért kívántam aznap, csak a punciját?
Hogyan akartam azt, spermámmal színültig tölteni?
Hogyan támadt rám végül, hogy kicsiholja utolsó kéjemet?
Hogyan dolgozott rá öle, nyomuló rudamra?
Hogyan fokozta végsőkig, tüzét?
Hogyan fejték le hüvelye izmai, a gyönyörnek levét?
Hogyan hozta rám a bódulat ködét?
Hogyan adjam vissza, kéjnyögéseit?
Hogyan extázisa sikolyát?
Hogyan csitítottuk egymást, a szeretkezés után?
Hogyan szőttük elszánt terveinket, mi lesz a közeli elválás után?
Hogyan véltük a távolságot áthidalni, köztünk?
Hogyan fogunk élni, e csodahét után?
Hogyan küzdünk majd le, minden akadályt?
Hogyan esküdtünk hűséget egymásnak, csókjaink nyomán?

Hogyan értessem meg Veletek, hisz magam sem értem, hogy bírtuk ezt egy álló napon át?
Hogyan mondjam el Nektek, milyen is boldognak lenni, lángolva szeretni?
Lehet, hogy az egész, ifjonti hóbort volt csupán?
Nem tudom! Csak azt tudom, hogy Mi átéltük, túléltük a Csodát!

Meséljek Nektek?
A remegő végtagokkal elköltött, vacsoráról?
Összebújásunkról, a parti köveken?
A naplementéről?
A ránk boruló, csillagfényes éjszakáról?
Szerelmes suttogásainkról, sóhajtozásainkról?
Nem tudok!
Itt a takarodó!

5. nap. Csütörtök

Mormotaként átaludtam az éjjelt! Én voltam az ügyeletes. Nem lévén meló a sátor elé heveredtem, oldalamon Eperkével. Jól esett, hogy velem van, de nem akartam elrontani a nyaralását. Ő egész nap itt akart lenni, de nem engedhettem. Kompromisszumot kötöttünk. Délelőtt fent lehet, de délután a barátaival strandol. Mégis csak azért jött.
Nem igazán tetszett Neki, de én ragaszkodtam hozzá.
Évődéssel, beszélgetéssel és ha nem járt arra senki, „lájtos” szerelmeskedéssel telt a délelőtt.
Ebéd után kénytelen- kelletlen levonult a többiekkel fürdeni. Jól kiürült a tábor. Pihiztem.
Akkor osont oda a Szöszi!
– Nagyon kívánlak! Gyere be hozzám!
– Nem vagy normális! Semmi kedvem a cirkuszhoz! Hagyj békén!
– Ne félj, fejelő bajnokságot tartanak a vízben. 3 órán belül nem kerül elő! Azt mondtam, hogy fáj a fejem, ledőlök kicsit. Ha feljönne sem tudna bejönni, mert nem vitt kulcsot!
– Akkor ott strázsál az ajtó előtt, mi meg csapdába esünk. Hülye tyúk!- vágtam rá.
– Nem egy türelmes típus. Keresni kezd. Először a vizesblokknál, aztán azt hiszi, hogy a strandon vagyok, csak elkerültük egymást. Vissza fog menni. Mi meg kisurranhatunk. Látod, mindenre gondoltam!
Meg akartam szabadulni Tőle, ezért kivágtam a végső tromfot!
– Különben is engem a szex, popódugás nélkül nem izgat. Te meg utálod. Hagyj végre békén!
– Hülye fasz!- vágta a fejemhez és eltrappolt.
– Ez bejött!- örvendeztem. Tudtam, hogy ellenzi az anált.
Úgy 10 perc múlva visszasomfordált, az a tüzelő szuka.
– Rendben van, csak gyere már!
A magam ásta verembe estem! Nem tudtam kimászni belőle. Őszintén szólva, nem is nagyon értem mért tettem?
Igaz, hogy nem kedveltem a tanárokat. Tisztelet a kivételnek, nem voltam nagy véleménnyel róluk. Valószínű ez is közrejátszott döntésemben. Kicseszni a Tuskóval!
Akkor nem is beszéltem Eperke „barátjáról”… Talán a Tuskón bosszultam meg Őt… Másként nem tudom magyarázni, azóta sem… Vonzott volna a popószex lehetősége?
Hiszen Eperkétől is bármikor megkaphattam, amit a Szöszitől… Ráadásul különbet és különbül… Nem értem… (18 éves voltál… ennyi…)
– Tűnj el! 5 percen belül utánad megyek…

Meztelenül feküdt a ágyban. A fejénél levő polcon kinyitva egy testápolós tégely.
– Ebben sem kezdő, csak nem szereti!- gondoltam és bezártam az ajtót, a kulcsot is kivéve, ha megjönne a Tuskó ne gondolja, hogy van bent valaki.
– Na essünk túl rajta!- azzal rávetettem magam.
Minimális előjáték után, négykézlábra állítottam és összezárt combjai közt belehatoltam!
Az egyik kezemmel elölről ölébe nyúlván, játszottam telhetetlen peckével, ezzel is siettettem orgazmusát. A másik mancsom mutatóujját a tégelybe mártva, jó adag krémet kentem a másik bejáratába. Azonmód utána is küldve tágítottam az Ellenállót! Farkam és kezeim szorgos munkája nyomán, rángatózó csípővel elélvezett, a párnába fojtva kéjsikolyát!
Nem sokat teketóriázva, a Barna Rózsához illesztettem a Rettentőt!
– Várj, segítek!- suttogta és célra vezette a Betörőt.
Széthúztam farpofáit, hogy segítsem a célzást. Éreztem, hogy lyukon van! Benyomtam! Minden izma megfeszült a hirtelen fájdalomtól. Sikoltását a párnába harapta. Megsajnálva vártam feneke lazulását.
– Ennyire rossz?
– Nem is olyan borzasztó, inkább túlreagáltam- válaszolta nyögdécselve.(a reflex, a Tuskó vastag pöcsétől…)
Lassan elsimultak görcsei. Elindultam. Itt már sokkal nagyobbnak érezte magát a Popókaparó! Szorított piszkosul! De legjobban a hiúságomat legyezte a helyzet.
Utálja, mégis megengedi! Nekem! Miattam! Oltári jó lehetek!
Tobzódva garázdálkodtam benne!
– Játsz a puncimmal is…- kérte.
Legyen! A Torkoskodóját simogatva, dugattyúztam a popóját. Egyre gyorsuló, kemény lökéseimtől, felforrósodva, elementális erővel pumpáltam tele a valagát!
Alaposan leöblítve a Seggbenjártat, kiosontam a vészterhes bodegából. Visszadöglöttem őrhelyemre és átadtam magam a lelkiismeret furdalás jól ismert gyötrelmeinek.

Jó fél óra múlva a Tanárnő (aki szerezte a melót) hozzám lépett.
– Bejönnél hozzám?
– Remélem ez nem kúrni akar!- kuncogtam, miközben a legalább 50 éves és 80 kilós nő lavórnyi kufferjét követtem. (ennek szárazon nyomom a seggébe!)
Leültetett. Kávéval kínált, aztán a lényegre tért.
– Láttalak kiosonni Tuskó tanár úr feleségétől…
– Mi vagy Te ipari kém? – kontázott az előző hangulatból még át nem állt agyam.
– Én hoztalak ide, Te pedig visszaéltél a bizalmammal. Nem akarok botrányt! Én is foglak hazaküldeni.
– Úgy is elegem van az álszent képmutatásotokból- gondoltam nyeglén.
– Ma este megy egy vonat haza. Azzal elutazol! Azt mondom mindenkinek, hogy édesapád telefonált és családi okok miatt távozol.
– Köszönöm a Tanárnő jóindulatát. Kezitcsókolom! Sajnálom…- válaszoltam és kifordultam az ajtón. (aztán köptem! nem kicsit, nagyot…)
– Eperke! Eperke! – esett le kint a valódi veszteség. – Az, az ájtatos vén Dög! Meg az a beképzelt kis pöcs, aki nem tudja normálisan megdugni a ribanc feleségét! Az a kielégíthetetlen, öblöslukú szőke kurva! – káromkodtam magamban, noha tisztában voltam vele, hogy a főbűnös én vagyok.
De olyan jó másokra kenni a saját hülyeségünket!(ugye?)

A sátor előtt ott várt a haver. (jó srác volt!)
– Átveszem az ügyeletet. Hallottam baj van otthon, és el kell menned. Sajnálom. Szóltam Neki is…- mutatott a könnyezve közeledő Eperkére.
– Még van bő két órátok, aztán kell csak elindulnod. Három és fél óra múlva megy csak a vonat. Búcsúzzatok el nyugodtan!- bökött a sátrunk felé.
– Én tartom a frontot!- kacsintott a szemembe.
A sátrunk a raktár mellett a lakott részektől viszonylag távol, mindig árnyékban állt, ezért nem volt bent túl meleg. Oda kormányoztam a Zokogót. Átkaroltam remegő vállát.
– Mi történt?
– Nem tudom, az Apu annyit mondott a tanárnőnek, hogy baj van otthon. Nem szereti mások orrára kötni a családi gondokat. (akkoriban nem lehetett hazatelefonálni, hiszen csak kiválasztottaknak volt otthon készülékük. ha tényleg hívna Apám, csak a postáról tehette volna…)
Szegény lány! Még Ő sajnált engem! Majdnem elsüllyedtem szégyenemben.
Bent szorosan átölelt.
– Nem akarom!- zokogta.
– Csak két napot veszítünk…- próbáltam vigasztalni. (de milyen két napot…)
– Szombaton úgy is elváltunk volna…- folytattam. – akkor Neked kellett volna elutaznod és én maradok…
– Nem a két napot sajnálom, hanem azt, hogy elveszítelek…- suttogta.
– Nem veszítjük el egymást. Tegnap megbeszéltük. Én Pesten leszek egyetemista, Te pedig jobban rákapcsolsz a tanulásra. Akkor nem Szegedre jelentkezel, hanem Pestre is fölvesznek.
Ott aztán újra együtt leszünk. Csak ezt az egy évet kell kibírnunk!
– Biztos, hogy mindennap írsz?
– Persze! Jövőre meg többet látsz, mint szeretnél…
– Olyan nincs- derült fel szemében a remény…
– Összeköltözünk és élünk együtt, amíg csak…
– Meg nem halunk?- vágott közbe könnyein átmosolyogva.
– Amíg a hatodik gyerek után, el nem menekülök a sok kakis pelenka elől…
– Még ilyen utálatosan is szeretlek…- kacagta szipogva.
A nyakamba borult. Csókolgatta számat, arcomat.

Aztán elkapott minket a Vágy!
Nem trükköző, finom előjátékkal borzoltuk fel egymás vágyait.
Ez két elkeseredett emberke kétségbeesett, utolsó szeretkezése volt.
Akik, noha mást terveztek, lelkük mélyén érezték, az elválás örökre szól!
Félájultan zuhantunk egymás karjaiba. Eszeveszetten fonódott egymásba testünk.
Nem simogattam, hanem markoltam ágyékom alatt vonagló fenekét!
Nem puszilta, de harapta vállam, mikor ráborult a szenvedély!
És a gyönyör pillanatában a körmét vájta belém!
Tudtam, utoljára lövöm puncijába a boldogság levét…
Megváltást nem lelve olvadt össze testünk, keserű maradt a kéj…
Nem szállt meg minket szeretkezés utáni békés nyugalom.
A végén csak szomorú ölelés…

Az óra, közben ketyegett tovább.
Zuhanyoztunk. Segített összepakolnom. (elkelt egy női kéz…)
Kézen fogva gyalogoltunk az állomásra. Sűrűn megálltunk csókot, ígéretet váltani.
Megvettük a jegyet. Egy padon sírva bújt hozzám. Vártuk a vonatot.
A peron ablakán át még fogtuk egymás kezét.
Sokáig néztem eltűnő alakja után. De láttam (látom) továbbra is…

Vége

Utóirat.
Soha többé nem találkoztunk. Jöttek, mentek a levelek…
Nem vették föl Pestre, de már nem is számított. Pár hónap után engem kirúgtak…
Ritkábbak lettek a levelek, majd elmaradtak…
Talált valakit. Körülöttem is zajlottak az események…
Az élet már csak ilyen, nem csíkos- pöttyös lányregény…