Szakítós szex

Szakított velem. Úgy éreztem, vége mindennek, semmihez nincsen kedvem, és nem is lesz. A hétvégén szőlőszüret lett volna, amire hivatalos volt, és azt mondta, nem hagyja ki, még ha már nem is vagyunk együtt. Igent mondtam, noha fájt, hogy úgy kell tennem a szüleim előtt, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Még nem volt a szakítás „hivatalos”.

Elérkezett a szombat, és a város szélén lévő kis kertünkben vártam, hogy felzúgjon a közelben a motorhang, amit mindig úgy vártam, ha jött hozzám. Most kicsit tartottam tőle, és remegtem a szomorúságtól. Nem szándékoztam visszacsábítani, vagy valami hasonló. Aztán meghallottam, hogy közeledik. Egy puszit nyomott a számra(mint bármelyik korábbi találkozásunkkor a kapcsolatunk idején) majd belém karolt, és siettünk a többiek felé, kezdődött a munka. Már ekkor sem értettem, mi is akkor a helyzet köztünk? Ugyanis elég hosszú ideig voltunk együtt ahhoz, hogy barátként is így kezeljen, szóval nem tudtam eldönteni, hogyan viszonyuljak hozzá ezek után. Beszélgettünk, szedtük az érett fürtöket. Kis idő elteltével láttam rajta, mikor a szemébe néztem, hogy ugyanúgy kíván, mint régen. Mikor senki sem figyelt, megragadott, és hosszan megcsókolt. Beleborzongtam. Utána a kezéből a számba adott egy szem szőlőt, amit a lehető legerotikusabban haraptam le a fürtről, eléggé erotikusan ahhoz, hogy a farkát képzelhesse a számba.
– Uhh, inkább ne… – nyögte. Láttam rajta, hogy őrlődik a vágy és az érzelmei között.
– Éhes vagyok – közöltem vele, mivel már dél felé járt az idő, és az ebédet a szőlőskert végében álló kis szerszámos házikóban szándékoztuk elfogyasztani, ami most jócskán messze került a tőkék közt dolgozó emberektől.
– Megyek veled, én is megéheztem – vágta rá rögtön.

Csendben lépkedtünk egymás mellett, TUDTAM, mi következik. A házikóhoz érve már majd’ felfalt a tekintetével, de még mindig nem szólt egy szót sem. Aztán mikor átléptük a küszöböt, megragadott, és ismét megcsókolt. Puha, lágy ajkait harapdáltam, miközben nyelvével becézgette a számat, majd a nyakamat, amit annyira imádok. A popsimat kezdte simogatni, meg van érte őrülve. Ekkor már elég közel álltam (mit álltam, tapadtam!) hozzá, hogy érezzem, mennyire megkívánt, és hogyan nyomódik egyre a combomhoz a farka. Egyik kezemmel a tarkóján beletúrtam a hajába, másikkal simogattam egyre forróbb, és egyre jobban dudorodó nadrágját.

– Gyere már… – suttogta, és gyors mozdulattal kigombolta a farmerját, majd a következő pillanatban már a lábai előtt térdeltem, és a heréit nyalogattam. Eleinte fáj neki, míg végig nem nyalom minden egyes négyzetmilliméterét, csak utána nyúlhatok hozzá a kezemmel is. A számba vettem az egész farkincáját, és lassan szopni kezdtem, hogy közben a makkja minden mozdulatnál a szájpadlásomhoz érjen. Imádom szopni. Néha egészen letoltam Őt a torkomig, amitől a hetedik mennyországban érzi magát, és nem sokan tudnák neki megadni. Azon kaptam magam, hogy felfelé húz, és végignyalja a számat. Szereti érezni a saját ízét. Jobb kezével a puncimat simogatta, én pedig már mindent megtettem volna érte, hogy végre magamban érezzem.

– Csináld, kérlek! – nyögdécseltem, majd picit megharaptam a fülecskéjét. Nem kellett sokat noszogatnom, megfordított, én a pamlag szélére térdeltem egyik lábammal. Leguggolt, lassan lehúzta a nadrágomat, majd a bugyimat is, és csókolgatni kezdte a popsimat. Talpig libabőrös voltam az érintésétől. Szeretem hátulról csinálni, és ezt Ő is tudja. Végre felállt, és a puncimba tolta a farkincáját, őrjítő lassúsággal. Elég hosszú ahhoz, hogy érintse azt a pontot, amitől perceken belül el tudok élvezni. Lassan, majd egyre gyorsuló tempóval nyomta belém a farkát ki és be… ki és be… ki és be, miközben egyik kezével a csiklómat simogatta, amit fölém görnyedve is ügyesen elért. Pillanatokon belül éreztem, hogy megrázkódik a medencém, és hatalmasat sikoltanék, de nem lehet, így csak halkan élveztem el. Éreztem nyakamon forró leheletét, halk nyögéseit, majd a pumpálást, amit úgy ismerek tőle, és amit mindig érzek, amikor belém engedi az ondóját.

Lihegve húzta fel a nadrágját, én pedig még kicsit szédültem is, de nem bántam… egy cseppet sem bántam… Mosolyogva baktattunk vissza egymás mellett a dolgozókhoz, akik mit sem vettek észre eltűnésünkből. Az ebéd elmaradt:-)

Ki kell ábrándítsalak benneteket, fogalmam sincs, mi van velünk. Papíron nem vagyunk együtt újra. Talán csak megkívánt, talán folytatni akarja, maga sem tudja. Ha bármi biztosat tudnék, ígérem, megírom:-)