Skype randi

Azon az estén is úgy ültem a gép elé mint ahogy szoktam. Semmi extra csak egy kis beszélgetésre vágytam. Előző nap megismerkedtem egy fiúval aki elég szimpatikusnak tűnt. Skype címet is adott így felvettem. Viszont hiába vártam rá nem jelentkezett. Így hát nem volt mit tenni ismét bejelentkeztem webcam chat-re. Miért erre? Azért mert ha már ismerkedem lássam ki van a túloldalon. Akinek nincs kép kirakva azokat egyből lekoccintom. Ha már én vállalom magam akkor tiszteljen meg vele a másik is, hogy megteszi.

A szokás hatalom, így mindig ugyanazt csinálom. Farok verő embereket elnyomom, kiskorúakra ráírok, hogy ide ne járjanak. Rendszerint kinevetnek és elküldenek anyámba, de legalább megpróbáltam. Aztán ott vannak akik írnak rád és képük is van viszont nem a te ízlésvilágod. Velük váltok pár szót és ilyen- olyan indokkal búcsút intek nekik. El is érkeztünk oda ami engem érdekel. Tehát a bejövős embereknél elidőzöm. Nézem őket. Ha nem nyomnak el egyből akkor várok. Számolok 5-től vissza és nullánál tovább lépek. Hogy miért nem írok én magam. A válasz egyszerű kíváncsi vagyok az első két mondatukra. Tudniillik ha valaki a megszokott

„-Szia!

-Kor?”

mondatokkal kezd már lépek is tovább. Anyám borogass ha beszélgetni , ismerkedni akarok és mellé látom is a partnerem akkor minek a kor? Beszélgessünk és majd megkérdezed ha érdekellek de ha 2 perc múlva tovább mész akkor minek az. Anyám neve nem kéne? Mielőtt belevágnék a történetünkbe illene bemutatnom magam.

25 éves barna hajú, kék szemű, fiú vagyok. Magasságom 173 cm. 65 kilogramm vagyok. Izmos ám vékony a testalkatom. Nem tartom magam csúnyának és mások sem. Sőt kifejezetten jóképű hírében állok. Senki sem tudja, hogy a fiúkhoz is vonzódom. Anyámmal és a húgommal élek. Apám már meghalt. Én dolgozom. Azt mondanám, hogy jól élünk. Nem vagyunk gazdagok de nem szenvedünk hiányt sem semmiből.

Ennyit rólam. Képet azért nem mellékelek mert a sok rajongóm nem engedne élni :)Jut eszembe szerény is vagyok 🙂

Tehát kanyarodjunk vissza a történetünkhöz. Tehát nagyban kattintgatok az embereket nézegetem ki,hogy néz ki amikor feltűnik egy srác a monitoron. Igazából csak abból tudtam, hogy srác mert a széken egy fekete vagy sötét kék trikóban és rövid nadrágban ült, feltett lábakkal. A lába szőrös volt így ha nem egy elhanyagolt viking felesége akkor csak fiú lehet. Arcából sokat nem lehetett látni csak a száját. Vártam és néztem. Vélhetőleg bejöttem neki mert nem nyomott el. Gondolom nézegetett mint Józsi bácsi a vizes poharat. Bele igyak, ne igyak? Írjak neki, ne írjak?

Végül a számolás mellett döntöttem. Lassan számoltam kivételesen mert valamiért kíváncsi voltam rá. Nem tudom miért ne kérdezzétek.Ott belül valami azt súgta lassan, lassan.

Tehát számolni kezdtem.

5………..

4……….

3……….

2…………..

Már majdnem nyomtam volna tovább mikor előre hajolt és írni kezdett.

-Szia!

Köszöntem neki én is. Viszont a második mondat előtt sohasem teszek többet mint a köszönés. Nem kezdeményezek tudjátok miért.Tehát vártam.Sokat nem kellett és már jött is a második mondata.

-Mi a helyzet?

Anyám, úgy örültem neki, hogy nem egy „-Kor?” kérdéssel találkoztam, hogy szavakkal leírni sem lehet. Mondtam is magamba. -Végre talán ma este is jó napom lesz.

Tudtára adtam, hogy unatkozom azért vagyok itt és célzást tettem rá, hogy bizony szeretném látni az arcát. Legnagyobb meglepetésemre a kamerát maga felé fordította. Igaz csak 1 pillanatra de az a látvány….hmmm még most is csorog a nyálam ha vissza gondolok rá. 🙂