Orál a lépcsőházban

Mindennek ellenére kellemesen aludtam az éjszaka. Nem gondoltam volna, hogy lekötözött kezekkel is képes leszek kialudni magam. Habár az este után még állva is ugyanezt tudtam volna produkálni. Elmosolyodtam, amint a szalagokra néztem, amik erősen szorították egymáshoz a kezeimet. Eszembe jutott az a csodálatos óra, aminek a hatása kielégült testemen látszódik. Nincs olyan tagom, ami nem lenne nyugodt.
Egyszer csak kinyílt a hálószoba ajtaja és belépett rajta a kis rajongott emberem, Levi. Lassan és óvatosan jött be, bizonyára azt hitte alszom még, de mikor meglátta, hogy a meztelen barátnője ébren van, nagy mosoly ült arcára. A szobában hajnali fény uralkodott, szürkén láttam szinte mindent. Levi nem takarta el domborodó izmait egy pólóval – ha megpróbálta volna az biztos, hogy már nem lenne rajta. Ahogyan az ágy mellé sétált én is széles mosolyra derültem, viszont mikor letekintettem a kockahasára, alsó ajkamat máris harapdáltam.​
Levi kivette ötlet füzetét az éjjeli szekrényéből, miközben szótlanul ért füléig a szája. Tetszett neki, ahogy nekem is. Felegyenesedett, majd hozzám hajolt. Mélyen zöld szemébe néztem, melyben el volt rejtve az a fajta vadsága, amivel rabjává tett még a találkozásunkkor. Akkor is már ilyen jóképű volt, akinek esküszöm, hogy photoshoppolták a mennyei testét az angyalok, mert ilyen gyönyörű nincs még egy. Hacsak a teste… de az, amit csinál. Jézusom! Elég rágondolnom bent az irodában és azon érzés végig kísér addig, míg nem érzem ismét. Kínzott lassúságával Levente, amit szemmel láthatóan élvezett. Végül egymáshoz értek ajkaink, aminél nem kellett sok, de már halk nyögéseket adtam ki. Volt benne egy jó adag gonoszság, hisz a kedvesemnél ezzel szépen el szoktam érni, hogy felizguljon, emellett a kívánalom is szólott, mely mélyről, egészen mélyről, a szeméremdomb alatti tagtól jött. A leghidegebb szobában is felforrósodna testem, ha érezném Levi dús ajkait a számon vagy akárhol. Ha képes lennék rá, piros fénnyel villognék minden egyes csók alkalmával, csak annyira túlfűtene a rendszerem. Jól tudom milyenféleképpen csókol Levente, ha akar valamit – azt nem tudja tagadni soha – és most is így van. Ez nem egy átlagos csók. Érzem, hogy akar. Ekkor jött el a káprázatos pillanat: hirtelen fogai közé kapta alsó ajkamat és gyengéden megharapta azt, majd egyre erősebben szorította össze agyarait, míg nem a fájdalom előlépve pumpálta növekvő szomjam. Majdnem könnyek szöktek ki szemeimből. Annyira vágytam vissza magamhoz a száját, melegségét, hogy sírni tudtam volna hiányától. Nem tehetek róla, de egyszerűen rajongok érte; testének összes pontja, arcának minden vonala… szimplán Levente vonz.
Muszklis karjával a kötözött kezeimhez nyúlt. Ha lekerül rólam, én abban a pillanatban letámadom. A képzeletem már sokkal előrébb járt. Ott már karmolom és harapom a hasát, miközben a lábaimmal egyre inkább tolnám el magamtól az ágyat és a pozíciómat, de Levi olyan lassan ér oda a kezeimhez, hogy egy örökké valóságig tartott. Megkönnyebbülés volt számomra, mikor végre odaért. Váratlanul megállt. Megilletődtem. Megijedtem. Miért állt meg?
Egy szemvillanás alatt megfordult és kisétált a szobából. A kis karakán. Hát legyen… ha nem ő, akkor majd én. Felkúsztam a kezeimhez, majd a fogammal kilazítottam a szalagot. Nagy lendülettel hagytam el a szobát, de a nappali ajtajában megálltam és egy kis időre elgondolkoztam, miközben Levente a gép előtt ülve intézi ügyes-bajos kicsinyke dolgát. Hamar meghatároztam a tervemet, igaz: számolnom kell azzal, hogy nem egész biztosan fogok tudni majd ellenállni, hisz én mégis csak azt szeretem, ha nem kell visszafognom magam.
Nesztelenül léptem mögé, miközben teljesen belefeledkezett a gépelésbe. Ahogyan ott álltam mögötte és bámultam őt, lassan átölelt az epedés szelleme, majd belém bújva nedvesedtem be. Fogaim közé szorítottam alsó ajkamat. Eljött a pillanat. Beletúrtam barna hajába – közben hallottam halk nevetését -, majd hirtelen megragadtam és hátrarántottam. Vadul megcsókoltam, aztán harapdálni kezdtem száját, mialatt körmeimmel végigcsikartam mellizmait, kockáit, végül melegítőjébe lopva magamat fogtam ujjaim közé vastag férfiasságát, majd lassan izgatni kezdtem. Szerényen felsóhajtottam, majd erőtlen nyögéseim hangjait küldtem Levente fülébe, minek hatása kézzel fogható volt. ​Magam felé fordítottam a széket, majd agyaraimat belemélyesztettem izmaiba, mialatt letoltam róla nadrágját és átöleltem ujjaimmal a kemény szervét. Csak úgy nőtt bennem a kívánalom, mintha minden pillanat Leventével hatvankilenc csepp olaj lenne a tűzre. Nem volt csoda, hogy a szoba kettőnktől vált fülledté, a fásult téli reggel izzasztó nyári déllé. Ajkaim közé véve kincsem végtagját ütötték meg füleimet azok a díszes, halk sóhajok, mik dallamként szóltak. A festői fallosz zamatai egyre csak terjesztették bennem szenvedélyem tüzét. Ahogyan a kezeim, ajkaim jártak rajta fel s alá, előbújtak Levi apró nyögései, melyektől csak ízletesebben voltam képes kényeztetni. Eközben belekarmoltam mellkasába, majd combjába. Felszisszent. Ekkor zöld szemeibe néztem és elmosolyodva hagytam abba az izgatását, mely után láttam rajta a szenvedés jeleit. Akar engem. Arrébb toltam a billentyűzetet és felültem az asztalra. Nyakához emelve lábamat húztam magamhoz, de olyan lassan közeledett, hogy amikor már elértem a kezemmel, durván odarántottam trüsimhez. Amekkorát ütköztünk, akkorát nyögtem fel. Nyelvének fürge mozgása az eszemet bontotta. Nem tudtam mást csinálni, minthogy harapjam a számat és behunyt szemmel tekintsek a plafon felé. Annyira bámulatos, ahogyan az egész szervemet kényezteti, nem csak egyetlen pontot, és arrafelé járt végig a bizsergető érzés testemen, amerre járt köztagomnál.
Hamar eljutottam arra a pontig, hogy Levente nyelve már nem elég nekem, tehát elemeltem fejét, amit váltott a zömök férfiassága. Mámorral telített el a látvány, melyben a szerv belém helyeződve, lassan eltűnik a szemem elől. Mindketten felszisszenve néztük egybeolvadásunkat. Hihetetlen számomra, hogy minden egyes alkalommal képes oly’ impozáns élményt nyújtani még a legkisebb mozdulattal is Levente végtagja, amitől a kezdetektől az egekben érzem magam. Enyhén tátva maradt a szám kedvesem méretétől. Lenyűgöző volt, amint mozgó csípője felett feszesedő kockáin is látszottak a mozdulatok, úgymint mellkasán és vállain. Egyre hangosabbak nyögtem, miből Levi tudta, hogy megértem a nagyobb szintre és olyan hirtelen kapcsolta át a tempót, mitől ismét tátva maradt a szám.
A drágám olyan kedves volt és abbahagyta. Ezt a néhány másodpercet kínzásnak vettem, amellyel majdnem könyörögni is kezdtem, viszont Levente leemelt az asztalról, majd a falnak lökött. Alig értem a nagy pirossághoz, de Lev már bennem is volt. Felnyögtem. Hirtelen olyan vadak lettek mozdulatai, csábítóak minden tettei. Ajkamat harapva hallatszottak torkomból a kéjnyögések, ám mikor Levente rácsapott a fenekemre kitört belőlem, minden egyes alkalommal. Nőtt bennem az adrenalin, ahogyan zengésemet kísérte a fenekem és kedvesem ágyékának csapódása. Megremegett hangom, miután vastag ujjai megragadták melleimet; azoknál fogva húzott hátra, majd szenvedélyes csókot adott nekem, aztán úgy megharapta ajkamat, hogy átvette felettem a hatalmat a szilajság. Jobban akartam, erősebben, keményebben, gyorsabban. Káprázatos zavar játszódott énemben. Nem tudtam hirtelen mit is akarok, csak azt: fékezhetetlen módon kell nekem. Olyan közel kerültem a bódulat színtiszta erdeje elé, hogy nem kellett volna sok, viszont Levente váratlanul kiemelte magát belőlem, majd a kanapéra húzott. Ám ekkor kapott el a vámpír ősöm. Beleharaptam nyakába, majd mellizmaiba, mind a nyolc kockájába, közben körmeimmel végig kísértem fogaimat és megkarmoltam kemény hátát, formás fenekét és acélos combjait. Levente mesés nyögései kíséretében jobban mélyesztettem testébe agyaraimat.
Sikerült felhergelnem. Rálökött a kanapéra, majd annyira széttolta lábaimat, amennyire lehetett. Olyan erősek voltak lökései, hogy mindegyiknél a torkom robajt idézett elő a nappali területén, de szerintem az egész lépcsőházban. Biztos voltam benne, hogy az összes lakó hallja a hangomat, amit Leventének lehet köszönni, aki a nyögéseimtől csak vadabbul mozgatta csípőjét. Többször is rácsapott a fenekemre, majd beletúrt hajamba és annál fogva húzta hátra a fejem. Annyira észveszejtő volt, hogy sírni tudtam volna a csodálattól, mely közben testemet öntötte el a kábulat lassú lávája. Ezalatt egy másik vulkán is készülődött robbanni. Nem kellett sokáig várjak. Tündérmesém végén mindenem remegett: a hangom, a testem összes pontja. Hosszú másodpercekig fogalmam sem volt merre vagyok és mi történik velem. Futottam a levegő után, miközben énem teljesen erőtlenné válva hevert a kanapén. Zsibbadtam, miközben mást nem igazán csináltam, mint lélegeztem és mosolyogtam. Értelmezhetetlenné vált számomra a nehéz szó fogalma. Minden olyan puha volt és selymes. Mikor sikerült magamhoz térnem hátrafordulva vettem észre a padlón ülő Leventét. Mosolygott, miközben nézte, ahogyan kifáradt állapotban csak a fejem tud mozogni. Megkérdeztem tőle, hogy elélvezett-e, mire azt válaszolta: Te azzal ne törődj! Akaratlanul felnevettem. Még ekkor is tartott az extázis hatása, viszont sikerült megígérnem Leventének egy kárpótlást, de amint kimondtam rádobtam magam Leventére és szorosan átöleltem. Olyan boldog voltam, mintha nyertem volna a lottón, habár az én kis tagbaszakadt pasimnál nem is lehetne nagyobb nyeremény. Álomszép volt ez a reggel is.
Mikor elkezdtem csinálni az ebédet elkapott egy olyasfajta hiányérzet, ami nem hagyott nyugodni. Leventének mindig is az volt a legfontosabb, hogy számomra meg legyen minden alkalommal a bámulatos orgazmus, ami után csak mosolyogni tudok. De akkor sem hagyhatom, hogy kielégületlenül végezze a dolgát. A vastag férfiassága csak is boldogan konyulhat le, nem pedig búslakodva. Abbahagytam a főzést, majd megmosva kezeimet vettem le magamról a pólómat, aztán kisétáltam a billentyűzetet nyomkodóhoz. Ugyanaz volt a szituáció, mint nemrég – csak akkor bugyi nem volt rajtam. Hirtelen elhúztam a géptől Levit, majd elé térdelve húztam le róla a nadrágot, miközben értetlenkedett, de jól tudta, mit csinálok. Lókadt férfiassága hamar megnőtt a számban. Levente sóhajai hamar átmentek halk nyögésekbe. A lehető legjobban kényeztettem méretes végtagját. Élveztem, amit csináltam és ezt Leventén is láttam. Éreztem, mikor kell a kedvesemnek változást adni. Kivettem számból, majd melleim közé tettem. Összeszorítottam szervét, majd tovább kényeztettem. Lev arcán látni véltem a szenvedő ráncokat, melyekből azt ítéltem, hogy már nagyon közel jár… nem kell sok. Így hát visszavettem ajkaim közé, majd besegítve kezemmel, vadul ingereltem. Egy csodás pillanatban az egész törzse elmélyült számban, melytől kitörtek Leventéből a kéjes hangok, ekkor egy váratlan szemvillanásban ajkaim között élvezett el. Boldogan engedtem magamba, majd nyeltem ízletes tejét. Feltekintve Levre vettem észre, hogy egész teste megfeszült, a szék karfáját pedig teljes erejéből szorította.
Combját simogatva tisztítottam meg ajkaimmal a festői falloszt, majd egy puszival elbúcsúztam tőle, ahogyan Levitől is, akit visszatoltam a gép elé, én pedig visszatértem a konyhába. Be kell vallanom, hogy számomra is majdnem olyan nagy öröm volt, mint legényemnek…