Meleg pornó mese

Idegesítő. Hallgassatok már el!
-Rin, Rin, ezt hallgasd meg! Emlékszel arra a bulára, akit tegnap este vittem el? Ma felhívott, és azt akarta tudni, hogy találkozhatunk-e megint. Hahaha, most mondd meg, milyen szerencsétlen egy liba. Hahaha!
Az asztal körül felhangzó röhögés sérti a fülemet.
– Tényleg egy marha. Hahaha! – mondom mégis. Unom már ezt. Minden este velük lógok. A haverjaim, Sousuke, Mitobe, Aoki és Noiz. Sousukét úgy kell elképzelni, mint egy kétajtós szekrényt. Fekete rövidre nyírt haja, és fekete hidegen csillogó szemei semmi jót nem sugallnak, mégis minden estére kapott magának valaki dugnivalót, akár többet is. Bi vagyok, szóval a pasik is ugyanúgy fel tudnak izgatni, mint a lányok, de soha nem értettem, mit látnak az emberek Sousukében. Mitobe… soha nem szólal meg. De komolyan, még soha nem hallottam tőle egy emberi hangot sem. Mosolyog, sír meg minden, szóval képes emberi érzelmekre, és Sousukével legjobb haverok, és ő azt mondja, hogy Mitobénak egyébként gyönyörű hangja van, nagyon szépen tud énekelni. Ja, hiszem, ha hallom. Noiz, nos, ő egy teljesen más tál tészta. Egy mazoista fasz, aki agyon van nyomkodva piercingekkel. Még a farka is tele van golyókkal. Láttam már, edzés után, mikor zuhanyoztunk. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy kurva jól állnak neki a testékszerek, és az a zöld, kifejezéstelen szempár, amit a szőke fürtök kereteznek, minden nőnemű egyedet elvarázsolnak, akik egyszer a kereszttüzébe kerülnek. A zene váltott, a tüdőm megint berezonált a zene basszusára. Népszerű lehet ez a dal, mert a táncolók tömege majdnem háromszorosára duzzadt. Jaaa, hogy ez a Sexy Bitch. Nem egyszer ráztam már rá én is. A törzshelyünk, a Zero Sum, egy electro club volt, ahova minden „nagymenő” eljárt. A tulaj, egy bizonyos Tiszteletes, keménykötésű férfi volt, jobb lábára enyhén sánta, tarajba állított lila hajjal, a mellkasán két fekete-vörös ötágú csillaggal. Ha nem lett volna elég a pénz, ami a piákon keresztül folyt be a bárba, a Tiszteletes a club hátsó részén berendezett irodájában rengeteg mindent lehetett vásárolni. Na, nem emléktárgyakra meg csecsebecsékre kell itt gondolni. A drogokon kívül lányok testét is gyakran áruba bocsátotta, akiknek legjava a táncosai közül kerültek ki. Meg kell hagyni, az a csaj, aki éppen a rúdon táncol, biztos tudna egy pár trükköt a csípőjével. Dugnám. Ránéztem méregdrága Rolex órámra, amit a minap vettem. Miért? Mert megtetszett. És mert megengedhetem magamnak. A pincérnő megállt az asztalunknál, bőr miniszoknyája, láncos melltartója és combig érő lakkcsizmája csábosan feszült ott ahol kellett, és semmit sem bízott a képzeletre. Rendeltünk egy újabb kör whisky-t. Nem tudom, hányadik, talán a hatodik. A seggét, finoman szólva, elriszálva leadta a rendelésünket a bárpultnál. A neonfények hirtelen váltottak, egy új lány lépett a porondra. Csipkés tangabugyija volt, és melltartó híján szabad betekintést engedett a keblek mennyországára. Elkezdett táncolni a Work Bitch című dalra. Ezt honnan tudom? Mi, bár az elkerített VIP részlegen ültünk, mindent tökéletesen láttunk, ami a parketten és a színpadon zajlott. A lány úgy pörgött-forgott az ezüstrúdon, mint egy profi balett táncos és cirkuszi artista keveréke. Mitobe hirtelen felállt. Köztudott kis csoportunkról, hogy lassan 4 éve járunk össze szinte minden nap, és hogy mindegyikünk ágyában megfordult már mind a két nem képviselője. Nem is egyszer. Mitobe csak ránézett Sousukére, aki bólintott, mire a kisebbik óriás határozott léptekkel kimasírozott a VIP részlegről, és belevegyült a táncparketten tolongó emberi maszlagba. Bár még így is, jó fél fejjel mindenki fölé magasodott. Egy adott pontban megállt, és nem mozdult többet. Biztos csajozik. Már a fél pohár alkoholt ledöntöttem a torkomon, mire újra Mitobe felé pillantottam, elszakítva tekintetem a pincérnő formás, markolnivaló seggétől. Még mindig a tömegben állt, de már kifelé fordult, és indult kifelé. Az emberek úgy húzódtak félre tőle, mintha leprás lenne, pedig csak féltek tőle. A háta mögött helyes kis csomag lépkedett. A vörös haj, és zöld szemek igézőek is lehettek volna, ha nem pillantok meg valakit, aki félrelépett haverunk útjából, nehogy az leüsse a lábáról. A rövid fekete haj meglibbent a mozdulattól, ahogy a srác Mitobe után fordult, hogy lássa, ki az a tank méretű állat, aki majdnem keresztülhajtott rajta egy Szilikonszaurusszal a nyomában. A mélysötét, tengerkék szemek kíváncsian futottak végig Mitobe hátán, és a vörös csajszi lábain, majd egy kis mosollyal nyugtázta, majd elfelejtette az ügyet. A srác már éppen készült elfordulni, mikor megakadt a tekintete. Pontosabban beleakadt az enyémbe. Azok a mély szemek az enyéimbe fúródtak, és hirtelen olyan meztelennek éreztem magam, mintha a lelkemig ellátna. Ledöbbentem. Huncutul elmosolyodott, és nyelvét finoman kidugva ajkai közül, megnyalintotta felső ajka peremét. Te jóságos Isten! Azok a szemek mindent ígértek… mindent, amire egy éjszaka alatt számítani lehetett, két felhevült test között. Akartam. Eddigi fantáziáim a formásnak már nem nevezhető hátsó fertályú pincérnőről, meg a tangás táncosnőről hirtelen eltűntek. Hirtelen a club is eltűnt, nem láttam már mást, csak a srácot, azt a buja tekintetet, aminek éreztem nem tudok, sőt, talán nem is akarok ellen állni. Aztán hirtelen minden visszatért. A dübörgő zene, a hangosan ordibáló tömeg, az alkohol szaga. Felálltam. Vagyis már talpon voltam, mikor minden kitisztult. Noiz és Sousuke kicsit meglepetten néztek rám, Aoki nem vett észre semmit, mire intettem egyet a pincérnőnek, hogy úgy tűnjön, csak azért álltam fel, hogy észrevegyen, s rendelhessek egy újabb kört mindenkinek. Visszahuppanva fenekemre, szemem sarkából megpillantottam Mitobét, amint a pultostól elkérik az egyik privát szoba kulcsát. Nem érdekelt. Szemeimmel azonnal a táncparkettet kezdtem el fürkészni, keresve kis fekete vadmacskámat. Szinte azonnal meg is találtam, kezében egy Scotch-os pohár, s a vörös-fekete csíkos falnak lazán dőlt neki, egyik lábát megtámasztva, s kissé unottan szemlélte a tömeget. Hirtelen egy világosbarna hajú, kedvesnek kinéző fiú vált ki a táncosok közül, és indult meg felé. Halkan morogni kezdtem. Hiába nézett ki kedvesen a gyerek, nem akartam, hogy a közelébe menjen. Nem akartam, hogy szórakoztassa, hogy rámosolyogjon. Hogy vele foglalkozzon. Hisz itt vagyok én. A barna hajú srác fél kézzel megtámaszkodott kiszemeltem feje mellett, és laza flörtbe kezdett. Feketém először bizonytalanul, majd egyre jobban felbátorodva válaszolgatott neki, miközben a másik egyre közelebb és közelebb araszolt hozzá. Végül szabad bal kezével finoman átölelte a kisebbik derekát, és hozzábújva nyakára hajtotta a fejét. Éreztem, hogy fölrobbanok. Vedd le róla a mocskos kezeidet! A kékségem, lehet, hogy csak véletlenül, de felém fordult. Mikor meglátta valószínűleg füstölgő, vörös fejem, és vérben forgó szemeimet, halványan elmosolyodott, és mutatóujját finoman megharapta, mintha csak azt mutatná, mit reagálna, ha végre kezelésbe venném. Vagy csak, hogy éppen milyen jó a másik sráccal? Nem érdekelt. Azonnal felpattantam, miközben szinte feldöntöttem a pincérnőt, aki a következő italomat hozta ki. Noiz kissé meglepetten pislogott rám.
-Merre, Rin?

-Táncolni támadt kedvem. – fújtattam. Abba az irányba nézett, amerre indultam, és tudtam, hogy teli szájjal vigyorog. Látta rajtam, hogy nem simán csak táncolni akarok, hanem szexelni. Hogy akarom azt a srácot, akit most éppen egy másik tapizik, a szemem láttára, amikor nem sokkal ezelőtt az még velem incselkedett. Nem vártam meg, amíg a kidobó leakasztja a VIP részleg és a táncparkett között húzódó súlyos bársonykötelet, simán átugrottam, és törtető léptekkel indultam meg a ma esti verekedőpartnerem és vacsorám felé. Odaérve megkocogtattam az egyre inkább belelendülő srác vállát, mire az, kissé kábán, értetlenül nézett fel rám.
-Bocsi, de ő velem van, hagyd békén. – hangom reszelős, szinte meg se ismerem. A kék szempár kíváncsian, de leplezetlen izgalommal fürkész engem. A barna gyerek nem mozdult, csak pislogott. Meglöktem a vállát, mire kissé sikerült elválasztanom a feketémtől, akinek gyorsan meg is fogtam a karját, és magamhoz húztam. A srác, mire akár megszólalhatott volna, már el is tűntünk a tömegben. Magamhoz szorítottam vadmacskámat, aki enyhén kikerekedett szemekkel pislogott rám.
– Rin vagyok. – vigyorom, érzem, szinte teljesen körbeöleli a fejemet. Meglepett tekintete lassan változik, félénk lesz. Megpróbál elhúzódni, de nem engedem. – Nehogy azt hidd, hogy csak úgy elmehetsz.
Kezéből elkaptam a poharat, és gyorsan továbbadtam, rejtély, hogy kinek. Lassú táncba kezdtünk, nem akartam megijeszteni, ha megtettem volna, akkor egész este azon fáradozhattam volna, hogy kitárulkozzon nekem, abban meg mi a móka? Kezeimet a derekáról formás kis popsijára csúsztatom, és keményen belemarkolok, ahogy az ágyékomhoz rántom. Fejemet lehajtva, lassan ízleltem meg nyakának ívét. Ajkamat rátapasztva, finoman megszívtam, mire halkan felsóhajtott. Finom volt. Lassan, komótosan megkerestem azt a helyet, ahol a legjobban éreztem, finom, vaníliás illatát, és erősebben megszívtam. Kezét szája elé tette, nehogy hangosan felnyögjön, de még így is hallottam. Hamarosan jól látható szívásnyomok ékesítik nyakának nem kis felületét, és én elégedetten morranok fel a látványra. Igazán basznivaló.
– Kérlek… – felpillantok. Kissé zavarodottan néz, de szeme másról is árulkodik. A homály, a tengerkék szemeket, csak mélyebbnek mutatja, örvényként ragyog benne a vágy. Oké, itt szakadt el a pohár, telt be a cérna. Karon ragadtam, és magam után húztam, a tömegen keresztül, a VIP részleg felé, egy privát szoba kulcsáért. Próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, hogy még ez alatt a rövid idő alatt is érezhessem teste tüzét. A kidobó, amint megpillantott leakasztotta a kötelet, így akadály nélkül odacsörtettem a pulthoz. Megálltunk, és az öreg koktélkeverő nem is kérdezett semmit, csak megfordult, leakasztott egy kulcsot, és a kezembe nyomta. Meg sem vártam, hogy ecsetelje, mennyibe kerül egy órára a szoba, fogtam a srácomat, és lobogtattam is magam után. Nem nagyon ellenkezett. A sors iróniája, hogy a 69-es számú szobát kaptuk, az utolsó előttit. A vörös bársonnyal bevont falakon halványsárgás lámpák világítottak, ahogy végigcsörtettünk a folyosón. Kicsaptam az ajtót, belöktem rajta, majd gyorsan kulcsra zártam magunk mögött. Tudom, durva voltam, de nem érdekelt. Beérve azonnal az ágyamra teperem a zavart feketém, és elkezdek közelebbről megismerkedni zabálnivaló kis testével. Szabályosan letépem róla a felsőt, és a nadrágja sem ússza meg. Elégedetten szemlélem a szoros kis sötétkék alsónacit, ami most még jobban tapad rá a merevedése miatt. Hmm… illik a szeméhez. Nem sok kell, azonnal rám tapad, és már csókol is, megpróbál a számon keresztül elfogyasztani. Bőrét vékony, csillogó izzadságréteg borítja, szinte izzik körülötte a levegő. Rózsaszín kis mellbimbói keményen ágaskodnak, szinte könyörögve, hogy szenteljek nekik egy kis plusz időt. Kidolgozott mellkasa után a lapos hasára téved a tekintetem. Ujjaimat önkéntelenül végighúzom vékony derekán, keskeny csípőjén, ott apró, értelmetlen mintákat rajzolva a felhevült bőrre. Tekintetem továbbsiklik a bokszerén lévő dudorra, de úgy döntök, hogy azt későbbre halasztom, így továbbra is csak az oldalát cirógatom, miközben a másik kezemmel terpeszbe húzom a lábait, megcsodálva a hosszú, izmos combokat. Észrevettem, hogy zavarja, hogy bámulom, elfordította a tekintetét, és úgy tűnt, mintha szégyellné magát. Ezen sürgősen változtatni kell. Amint nyelvemmel kezdem ostromolni ajkait, ő kéjesen nyögve enged utat nekem. Kezei kissé bátortalanul végigsimítanak a mellkasomon és én jólesően megborzongok. Még egy ilyen apró érintése is ilyen hatással van rám… Le akarja húzni pólómat, de nem engedem neki. Valamit tudnom kell.
– Hogy hívnak?
Kissé meglepődik, de azonnal válaszol.
– Haruka vagyok.
– Akkor Haru. Mielőtt nekem látnánk, még felfallak.
Belepirul mondatomba, de nem sokáig pironkodhat, mert már eddig is piros foltos nyakára vetem magam, amit egy igencsak kéjes rándulással és hangos nyögéssel fogad. Ráérősen haladok egyre lejjebb, és lejjebb. Fel akarom kutatni minden porcikáját, mindet ismerni akarom. MOST. Jobb vállát apró, pillangó puszikkal illetem, mire halkan felkuncog, de mikor áttérek a balra, erősen beleharapok, mire felsikolt. Ez a reakció már jobban tetszik. Ezek után gyorsan folytatom utamat, már kezd szétesni az önkontrollom. A két, rózsaszín kis gombócra vetem magam, mire háta ívbe hajlik. Nocsak, ez érzékeny rész lehet. Míg egyiket nyelvemmel illetem, a másikat kezemmel, ujjaimmal becézgetem, s mikor úgy ítélem, hogy a számban lévő már elég kemény, áttérek a másikra, s ott folytatom kínzásomat. Hasára érve lassan, érzékien belenyalok köldökébe, miközben kezeim is felfedezőútra indulnak derekán és csípőjén. Perzselő bőrére, érzem engem is éget. Kezeimmel kissé szétnyitom lábait, majd vadul nekiesek csípőjének. Harapom, nyalom, ahol érem, kezeimmel közben combjait gyúrogatom. Már neki sincs türelme. Kezeit fejemre téve irányt oda, ahova én is igyekeztem. Lassan, kínzóan lassan húzom le róla boxerét. Felsőóhajt, ahogy merev péniszét hűs levegő éri. Váratlanul éri a támadás a férfiassága ellen, és kisebb sikolyt hallat, mikor mélyen a számba veszem. Halványan elmosolyodok, és először finoman, majd egyre erősebben kezdem szívni a merev testrészt. Nem telik bele sok idő, s érzem, mindjárt elmegy, ezért egy hangos cuppanással válok el tőle. Szabályosan nyüszíteni kezd, ezért felmászom hozzá, és békítésképpen mélyen megcsókolom. Eleinte hezitál, de aztán nem tud ellenállni nekem. Ki tudna? Hirtelen megragad, és fordít helyzetünkön. Felülre kerül, és vadul, mint egy vadmacska, tépi le rólam pólómat. Mellkasomra tapad, és én hangosan nyögök fel, ahogy megtalál egy különösen érzékeny pontot a hasfalamon. Kezem sima hajába vándorol, és figyelmeztetően megszorítom, ne játszadozzon, mert az édes kis feneke bánja. Úgy tűnik viszont, hogy ő nem bánja. Fenekét a magasba emeli, miközben már csípőmnél jár, és nadrágom szíját feszegeti kis kezeivel. Ujjaimmal egyre közeledek bejáratához, miközben ő már alsómtól szabadít meg. Mikor megérzem ajkait farkam körül egy pillanatra megállok eddigi tevékenységemben. Olyan csodás, ahogy szívja. Az én előző mozdulataimat másolja… nem csodálom, hogy olyan korán majdnem elment. Az egyik ujjammal kissé sietve, ámde óvatosan kezdek körözni szűk bejárata körül, és finom mozdulatokkal nyomulok belé. Felnyög, és én egy mély morgással viszonzom. Baromira szűk, és forró, fogalmam sincs, hogy fogok én oda beférni… De megoldjuk… Újabb ujjakkal kezdem tágítani, figyelve, hogy ne fájjon neki túlságosan, hiszen a behatolás is elég kellemetlen lesz a számára. Hamarosan már három ujjal mozgok benne, és ő jó kiscicaként nyögdécsel a farkam körül. Oké, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Kihúzom belőle az ujjaimat és felrántom egy vad csókra, amit ő hasonló intenzitással viszonoz. Ledöntöm az ágyra, és fölé térdelek, egyszer sem szakítva meg a csókot. Elég volt ennyi előjáték, itt az ideje, hogy elkezdődjön az igazi móka. Szétfeszítem a combjait, és felemelem, így tökéletes rálátásom van a rózsaszín kis bejáratára. Ez még rátesz egy lapáttal… Mélyen felhördülök, ahogy belényomulok, agyamra leszáll a vörös köd. Nem hallom fájdalmas szisszenését, csak azt az elképesztően szűk forróságot érzem, ahogy körülölel, és szorít keményen, teljesen az őrületbe kergetve. Teljesen elvesztem az eszem, a fülem az ő nyögéseitől és sikolyaitól cseng, a bennem tomboló szörnyeteg elszabadul. Szabályosan az ágyba döngölöm, keményen mozgok benne, miközben a száját veszem birtokba újra és újra, elnyomva a sikolyait. Kezeim a csípőjét tartják, és kissé megemelem, ezzel jobb szöget biztosítva lökéseimnek.
Elszakadok az ajkaitól, és a nyakát célzom meg, mindennemű bűntudat nélkül marcangolva szét. Valahol a tudatalattim figyelmeztet, hogy már véresre harapdáltam a selymes bőrt, de az extázis túlságosan elvette az eszemet.
Körmei a hátamba vájnak, s egyre csak a nevemet nyögi, miközben kéjesen vonaglik. A csípője az enyém ellen mozdul, és felsikolt, mikor az egyik kivételesen erős lökésem telibe találja a prosztatáját. A nyakába vigyorgok, és megjegyezve azt a pontot, újra és újra oda irányítom a lökéseimet, egyre hangosabb nyögéseket kicsalva a kis szőkéből. Egyre többször rándul össze körülöttem, ami azt jelenti, hogy hamarosan elélvez. Hogy rásegítsek, magunk közé nyúlok, és húzogatni kezdem elhanyagolt merevedésén az érzékeny bőrt.
Ennyi elég is volt, a nevemet sikoltva élvez el, magával rántva engem is a csodálatos gyönyörbe. Elképesztő érzés, a tökéletes kielégültség, amelyet még soha nem volt alkalmam érezni. Kimerülten zuhanok rá, az utolsó pillanatban megtámaszkodva a könyökömön, elvégre nem akarom összezúzni a kis kéjenc testét. Kelletlenül kihúzódom belőle, felmászom mellé. Szorosan hozzám bújik, mire elmosolyodom. Most megszólalásig hasonlít egy kiscicára. Egy jól lakott kiscicára. Mosolyogva ölelem magamhoz, és így szenderedünk el, együtt.

fél évvel később

-Haru, gyere már, indulnunk kell!
Hangosan nyitok be a szobába, ahol Haruval együtt alszunk. Apám segítsége révén vettünk egy kis házat, ahova megismerkedésünk után 2 hónappal költöztünk be. Így neki sem kellet a szigorú szabályok szerint élnie, és engem is rávett a tanulásra. Ki gondolta volna, hogy a matek ilyen könnyű? Gondolatmenetemből Harukám feszes popója rángat ki, aki éppen nekem háttal, pucsítva persze éppen a nadrágját húzná fel. Kissé ijedten pillant hátra, és mikor észrevesz, hangosan sóhajt egyet.
– Ma sem érünk be időben, igaz?
És mennyire, hogy igaza lett. Aznap is, mint az elmúlt 4 hónapban, szinte minden nap, késve estünk be az egyetemre.