Koleszos homoszex

Egy külső kerületi Corvinusos koli, tele jövendő közgazdászokkal és társadalomtudósokkal, akik már akkor doktornak képzelték magukat: feltűrt ingben jártak, barna félcipő és napszemcsi. Menőzés ide vagy oda, de én alig bírtam levenni róluk a szemem, vigyáznom kellett magamra.

Azt le se írom, hogy kerültünk oda, szerintem senkit nem érdekel. Az elég tipikus: kolibuli, majd miután mindenki szétszéledt baszni ide-oda, vagy hányni ide-oda vagy hasonló (ide-oda), akkor valamiért rámtört, hogy nekem le kell tusolni. Ez a srác (echte gigerli: 190 magas, szőkésbarna hátranyalt haj, lent felnyírva, sötétkék drága ing, felső gombok kigombolva, ahonnan kilátszott a konkrétan arany mellszőre, bent is Rey-Ban-napszemcsi, alatta fokvillantós enyém-az-egész-világ mosoly, plusz kis fa bogyós férfi karkötő a karórája alatt). Ő erre közölte, hogy részegen őt is csak az hűti le, amikor be van kúrva, ezért, mielőtt bármit mondhattam volna, lekapta a ruháját, majd lekapta az egyik lakótársam tiszta törölközőjét és az egyik vállára dobta. Utólag is a pofám szakad le attól a természetességtől, ahogy kérdezte:

– Mehetünk?

Hát basszameg. Ha van olyan kategória, hogy finoman edzett mellizom, és karra is éppen eleget edzett valaki, akkor ez pont az volt. Nem volt egy műember ilyen természetellenes Hulk-izmokkal, de gizda se; látszottak a mellizmai, a csuklyásizmai, a csípője kirajzolódott, és egy finom six-pack kezdemény. Na és a lényeg, egy manscape-elt szőkés (!) farok. Mélyen lógó herét kell elképzelni, alapállapotban is tisztes méretű fallosszal, ami összeképről konkrétan nem tud más kitörni belőled, mint

– Basszmeg.

Persze azt akarod mondani, hogy „basszameg”. Freud él és élni fog.

És akkor kérem megint az az idegesítően-édes ki-ha-én-nemfelnevetés, majd jobb kézzel, amivel nem a törölközőt tartotta a vállán megmarkolta a tövénél a farkát.

– Azt akarod, hogy ezzel megbasszalak? Mondjuk a síkosítóm az pont elfogyott.

Faszán megrogytak a lábaim, egyszerűen annyira hatott rám a dumája meg a külleme. Hát ez a kettő így együtt. Lehet, hogy ez utólag ilyen über nárcisztikus pöcsfejnek hangzik, de az vesse rá az első követ, aki személyiségelemzést csinálna vele inkább, és nem szexpartit.

És onnantól meg mintha összebeszéltünk volna. Meg mintha elfelejtettük volna, hogy egy kikúrt kollégium van körülöttünk, ahol bárki bármikor bejöhet. Én térdre rogytam, ezúttal komolyan, és elkezdtem szopni. Ő erre rátette a kezét a vállamra, és azt mondta „na ezt így biztos nem”, és a másik lakótársam ágyára lökött. Minden kérdés nélkül lehúzta a farmeremet, majd elkezdte simogatni az alsómon keresztül a seggemet. Hát a vágatomat konkrétan. Én meg mint a világ passzívjainak ki nem nevezett elnökasszonya így ide-oda mocorogtam az ágyom, mintha bele akarnám fúrni magam, pedig konkrétan még semmije sehol nem volt bennem. Nem arról volt szó, hogy nem voltam még ilyesmi emberrel (bár… törlést kérek, nem ilyen adonisszal tényleg nem voltam akkor), de akkor hasított megint a fejembe, hogy embeeeeer, ez még mindig a kollégium. És ez, nem tudom nektek volt-e már ilyen, olyan volt, mintha feltekertek volna egy hangerőt, az a mozdulat, ami normális esetben azt tudatja velem, hogy itt durván elő leszek készítve majd perceken belül, na az, már olyan hatással volt rám, mintha legalább kté ujjal lett volna bennem a francba már. Aztán persze lehúzta a nadrágomat, és játszi egyszerűséggel széthúzta a két farpofámat, és úgy bedugta a nyelvét, mintha azzal akarna megdugni. Hát basszus, mintha ez történt volna. Én nem tudom, mije volt még nagy/hosszú ennek a(z asszem nemzetközi gazdálkodó hadúrnak), de én még ilyet nem éltem. Frankón elhomályosodott a polc, meg a plafon, és, mint a bárcás a klippekben, két marokra fogtam a lepedőm. Ő meg körbe-körbe, ki-be, ki-be.

Aki szexelt már kollégiumban, az tudja, hogy van az a pont, amikor még eszedbe van, hogy itt a falak nem acélból vannak, az ajtó nem kóddal nyílik, vagy nincs kinn titkárnő a szoba előtt, aki feltartja a hívatlan érkezőket. De azt is tudjuk sztem mindannyian, hogy van, amikor pont leszarjuk. Na és ott és akkor pont így voltam bele, és olyat nyögtem, mint azok John Lenon, amikor felrobban a Mother című számban, és a száján keresztül megszül egy disztingválatlan ősemberüvöltést. Ősemberestül. Mint az állat konkrétan. Ez a hülye meg elmosolyodott ezen, és abbahagyta egy pillanatra. Ott kaptam fel a fejem, hogy

– Most. Most folytatod, vagy megöllek.

Erre mit csinál? Mielőtt annyit mondtam volna, hogy „túlzás”, tövig nyomta belém a farkát. Tövig. Na, az ott olyan volt, mintha az kezdett volna el baszni, aki kitalálta az egészet. Hát még mindig homályosan láttam, de bennem mozgott végig egy teljesen kitöltő fasz, az orrom előtt egy kigyúrt mellizom volt, fölötte meg az a srácos-sármos mosoly. Én nem hittem, hogy ilyen van, de kvázi annyira futotta reflexből, hogy csücsőríteni tudtam egy nagy levegővétel előtt hirtelen, ami basszus az orgazmus első levegővétele volt. És mire kifújtam már élveztem is el, és majdnem minden ilyen mély ki/be-re egy újabb adag jött ki. És NEM AKARTA ABBAHAGYNI. Mármint az én farkam. Életemben nem volt még ilyen orgazmusom. És akkor valami automatizmus miatt rákulcsoltam a derekára, a két karommal kitámasztottam magam, könyökömet behajlítottam, és elkezdtem úgy húzni fel rá magam, mint egy falra erősíthető dildóra. Csak ez nem egy dildó volt, hanem valami, hát erre szó nincs. És akkor szalad még mélyebbre belém, amire még csurrantam. Hát látni biztos nem láttam, de magamról se tudtam, csak az van már meg, hogy a farkamra veri, majd miután végzett felső combjaimra ült, és két marokkal összefogta a farkainkat, amin össze-vissza keveredett az egyikünk-másikunk gecije. Akkor már kicsit érzékeny voltam, szóval abba is hagyta, és odadúlt mellém. Én kapkodtam a levegőmet, és konkrétan azon gondolkoztam, hogy ez nem lehetett több pár percnél, de ilyen még életemben nem élveztem. Arra gondoltam, hogy ilyen érezhetnek a nők, amikor széthúzzák egy ilyen jószág előtt a hálóköntösüket, és valami olyasmit mondanak, hogy „legyél a gyerekeim apja”. Jó, nyilván ilyen senki nem mond, de valami ilyesmit éreztem. Aztán kicsit össze is rázködtam az elkalandozásból, amikor beleharapott valamelyik fülcimpámba, majd belesuttogta, hogy

– Tessék, megbasztalak.