Gézuka megalázása folyatódik

A fiút Ági ébresztette reggel.
– Kelj fel! Gyerünk a WC-be, aztán gyorsan zuhanyozz!
Amíg Gézuka a WC-n ült Ági a fürdőszobában pakolt, rendezkedett, aztán végignézte, ahogy a fiú zuhanyozott. Gézuka el akart fordulni, amikor a mosás közben a fütyije megkeményedett, de Ági egyetlen szavára visszafordult és engedelmesen mosdott tovább, de a fütyije végig merev maradt.
– Jó, elég lesz már – mondta a lány és odadobta a fiúnak a törölközőt. – Vigyázz a pisilődre! Ha elélvezel itt törölközés közben apu kiherél.
Gézuka gyorsan végzett a törölközéssel és lesütött szemmel, álló fütyivel állt meg Ági előtt.
– Na gyere, apu látni akar! – Mondta a lány és elindult ki a fürdőszobából.
– De… – torpant meg a fiú – Ági! Pucér vagyok… Hadd vegyek fel bugyit!
– Szeretnél bugyit felvenni?
– Igen…
– És miért? Annyira szeretsz bugyit hordani? Annyira tetszik? – nevetett a lány. – Akkor kérjed szépen!
– Kérlek szépen Ági, engedd meg, hogy felvegyem a bugyit!
– Nem! Mondd meg, miért akarsz bugyit felvenni? Milyen bugyit, kiét?
A fiú nyelt egyet, aztán elpirulva, lesütött szemmel mondta:
– Kérlek szépen Ági, engedd meg, hogy felvegyem a bugyimat, mert nagyon tetszik nekem és szeretnék mindig bugyit hordani.
– Jó! Így kell kérni, hogy bugyit hordhass! Ügyes vagy, ezt apunak is elmondjuk! De most nem kapsz bugyit. Pucéron viszlek oda apuhoz, hogy lássa a kis pisilődet, hogy felállt a zuhanyzáskor. Indulj! – szólt rá hangosan és lökte ki a fiút a folyosóra.
Gézuka megtántorodott és kilépett a folyosóra. Végignézett magán. Vékony, szőrtelen kisfiús testén. A fütyije már nem állt, pici volt és a két kis golyója felett nagyon nevetségesen nézett ki. Ági is ránézett és elnevette magát.
– Látod, sokkal jobban áll neked, ha hátra van téve, legalább nem látszik milyen kis vacak! – megfogta a fiú karját és bevezette a nappaliba.
István a fotelben ült újságot olvasott, előtte kávéscsésze volt és egy pohár víz. Felnézett, amikor a gyerekek bejöttek.
– Sziasztok! Miért pucér a gyerek, Ági?
– Csókolom, szia apu! – köszöntek a gyerekek – Zuhanyzás közben felállt a fütyije és meg akartam mutatni. De közben összement neki, amíg könyörgött, hogy felvehesse a bugyiját.
– Értem. Gyere ide kisfiam! – mondta István és letette az újságot.
Gézuka félve lépett közel a férfihoz.
– Tedd szét a lábad, kisterpeszbe! – utasította István – Szóval felállt a kis pöcsöd? Mitől? Mire gondoltál?
– Én… – nyögte a fiú – én csak mosdottam, és amikor a tusfürdőt odakentem akkor felállt… Én nem gondoltam semmire… Semmi rosszra, bocsánat!
Miközben a fiú beszélt István előrenyúlt, megfogta a kis fütyit. Megemelte, aztán kicsit hátrahúzta a bőrt a fitymáról, megrázta kicsit, aztán elengedte. Gézuka fütyije az izgatástól, fogdosástól újra merevedni kezdett. A fiú érezte, hogy feláll a fütyije, elpirult, iszonyúan szégyellte, de nem tudott mit tenni ellene.
– Látod Ágikám, megint áll neki. Mindegy neki, hogy mások előtt, lányok előtt, hogy ő maga fogdossa mosdás közben, vagy egy férfi fogja meg neki, azonnal feláll a kis buzinak. – A férfi keményen megmarkolta Gézuka fütyijét a golyókkal együtt és maga felé rántotta. A fiú előre tántorodott, majdnem ráesett a férfira, aki az utolsó pillanatban megtartotta a másik kezével, aztán még egyet rántva a fütyijén megfordította szembe a lánnyal. Gézuka felvisított fájdalmában és sírni kezdett, de a kis fütyi még mindig kemény volt, amikor a férfi elengedte.
– Látod Ági, fáj neki, szégyelli, de mégis kemény a pöcse. Ha most megengednénk neki, hogy kiverje, egy perc alatt elélvezne. Hozd ide a kis korbácsot, Ági!
Ági nevetve szaladt a szekrényhez, hozta a sokágú kis korbácsot és nyújtotta oda az apjának.
– Ne add ide! Hanem üss rá a farkára! Ügyesen, ne a hasát, vagy a combját találd el, hanem csak a farkát és esetleg a golyóit.
Még ki sem mondta végig, a fiú fel sem fogta mi fog történni, amikor Ági nagyot csapott feléje a kezében lévő kis korbáccsal. Égő fájdalmat érzett a fütyijében és a jobb heréjében, odakapta a kezeit és visítva összeesett. A földön az oldalára fordulva zokogott, míg István a fülét megfogva fel nem húzta a földről. A férfi felállította a zokogó fiút, megrázta és rákiáltott:
– Állj meg egyenesen! Kis terpesz! Kezeket hátra!
Gézuka még mindig sírt, de azonnal engedelmeskedett. Hüppögve, lehajtott fejjel állt meg, terpeszben. A férfi megnézte az ágyékát, aztán megfogta és felemelte a fájdalomtól teljesen lekókadt kis fütyijét:
– Ügyes vagy Ági! Gyere, nézd meg!
Ági közelebb lépett, lehajolt, aztán leguggolt és úgy nézte a fiú ágyékát. A fütyin két vékony és egy jóval vastagabb vörös csík húzódott végig, a vastag csík a végén kettéágazott. A herezacskón, jobb oldalon egy vékony csík és egy kis folt vöröslött.
– Felülről és jobbról ütöttél rá, látod? Itt – mutatott a zacsin a foltra István – csak a szíj vége érte el, ezért nincs csík, hurka, csak egy pont. Itt pedig – mutatta az elágazó vastag csíkot a fütyin – nem váltak szét a korbács szálai, csak a végén, az elágazásnál. A korbács többi szála nem találta el a célt. Ahhoz, hogy több találjon lassabban kell ütni, és az kell, hogy mozdulatlan legyen a célpont. Most az első fájdalomra elmozdult és a többi szíj csak a levegőt találta el. Ha le lett volna kötözve, akkor több nyomot találnál a farkán és a zacsiján. De összességében jó ütés volt. Kemény, gyors és teljesen elérte a célját: lekókadt a kis pöcse, már el lehet tenni hátra, megkötni és ráadni a bugyiját, ha szépen kéri. Ügyes vagy, Ági!
– Köszönöm szépen Apu! – mosolygott boldogan a lány.
– Ha ráadtad a bugyiját, gyorsan reggelizzetek, takarítsatok ki és indítsátok el a mosást. Nemsokára átjön Éva néni és elbeszélgetünk a tegnapi napról. Na, Gézuka, hadd halljam, hogy kéred a bugyidat és a szalagodat?
A fiú felnézett, aztán lesütötte a szemét és engedelmesen mondta:
– Kérlek szépen Ági, add rám a bugyimat és kösd meg a fütyimet a szalaggal.
– Jól van – nevetett István – nem a legszebben kérted, de legyen! Ági, kösd gyorsan hátra a pöcsét, adj rá egy bugyit és egyetek, aztán munkára!
– Igen apu! – mondta a lány és kiszaladt. Egy perc múlva szalaggal és egy bugyival jött vissza. A fiú mögé lépett, lenyúlt a lába között és erősen hátrahúzta a fütyijét és a golyóit. Gézuka felnyögött a fájdalomtól, de szó nélkül tűrte.
– Tedd össze a lábad! – utasította Ági és ő azonnal engedelmeskedett.
A lány erősen megkötötte a hátrahúzott fütyi tövét, a golyókat külön megkötötte, aztán masnit kötött a szalagra, ami a fiú segge alatt látszott. István nézte és elmosolyodott:
– Szép masni, de ez nem fog látszani a bugyiban. Előre kellene a masnit rögzítened.
– Tudom apu és van ötletem is hogy, csak most gyorsan meg akartam kötni.
– Rendben, majd megmutatod délelőtt, amikor felpróbálja az új ruháit.
– Igen apu – mosolygott a lány, közben gyorsan ráadott a fiúra egy szűk rózsaszín pamut bugyit. – Apu… Éva néni tegnap akart nekem pár bugyit venni cserébe azokért, amiket Gézukának adtam. Mondtam neki, hogy csak olyat szabad, amit te megengedsz. De tényleg kellene néhány új bugyi és atléta és melltartó is. Nem csak, mert odaadtam Gézukának, hanem kinőttem meg már kopottak… És más is, pólók és egy farmer is. Szabad vennem?
– Rendben. A hétvégén átnézzük a ruhatáradat és összeírjuk, mit kell vásárolnod. Ha Éva néni tényleg meg akar ajándékozni, elfogadhatod, de ne költsön rád túl sokat! És persze csak olyasmit vehet neked, amit erőre megbeszélünk.
– Köszönöm apu! Hétvégén megnézhetjük a ruhákat?
– Ma délután Éva nénivel és a fiúval elmegyünk pár órára. Addig összeírhatod, mire van szükséged szerinted és rákereshetsz a neten. Holnap pedig megnézzük együtt, ahogy szoktuk. És akkor a jövő héten meg is veheted magadnak.
– Köszönöm apu!
Míg Ági az apjával beszélgetett a két gyerek gyorsan ételt rakott ki az asztalra és leültek reggelizni. Utána eltakarítottál az asztalt és Gézuka elmosogatott. A szennyest betették a mosógépbe. Aztán felmentek az emeletre és sorban kitakarították a szobákat. Gyorsan dolgoztak, nem volt rendetlenség. Két óra alatt végeztek mindennel és a mosógép is lejárt, gyorsan kiteregettek és bementek a nappaliba jelenteni, hogy elkészültek. István és Éva éppen kávéztak és beszélgettek.
– Csókolom Éva néni! Szia anyu – a gyerekek bementek és köszöntek Évának.
– Sziasztok! – mosolygott Éva a lányra – Ágikám, jó gyerek volt ma Gézuka?
– Reggel felállt a fütyije és rá kellett ütni a korbáccsal, hogy hátra lehessen kötni és ráadhassam a bugyikáját. Azóta ügyesen takarított és jó gyerek volt.
– Mitől állt fel a kis pöcsöd, meséld el szépen anyukádnak, kisfiam! – parancsolt rá István.
– Amikor zuhanyoztam és mostan a tusfürdővel, akkor lett kemény – mondta csendesen, elpirulva a fiú. Felnézett egy pillanatra Istvánra, aztán lesütötte a szemét és folyatta: – és utána… Amikor István bácsi megfogta, akkor megint felállt.
– Szégyelld magad kisfiam! – Éva odafordult Istvánhoz és folyatta: – Igazad volt István, tényleg buzi Gézuka. Ha egy férfi érintésétől is felizgul, akkor biztos.
– Igen, biztos, hogy részben legalábbis buzi a gyerek. Igaz felizgult Ági pinájára is, de lehet, hogy csak irigyelte, amiért neki nincs – nevetett István és vele nevetett a két nő is.
– Na, vedd le a bugyid Gézuka és mutasd magad – szólt rá az anyja.
A fiú lehúzta a bugyiját a combja közepéig, amikor az anyja rászólt:
– Hagy ott a bugyid, így nagyon csinoska vagy! Fordulj meg!
A fiú lassan körbefordult.
– Állj meg, hajolj előre, fogd meg a bokád, pucsítsd ki a segged, állj kisterpeszbe, szélesebb terpesz, amennyire bírod. Egyenesedj ki! – jöttek sorban az utasítások a két felnőttől. Ági csak állt oldalt, nézte a feladatokat teljesítő fiút és mosolygott, egy-egy ügyetlen mozdulatnál felnevetett, aztán az apjára nézett és gyorsan elhallgatva csak figyelt és mosolygott tovább.
– Mutasd a kis pöcsöd, fiam, látszik-e még a korbács nyoma? – utasította István.
Gézuka megállt a felnőttek előtt kisterpeszben. A rózsaszín szalaggal körben és a golyóknál megkötött fütyije aprón lógott le. Egy vastagabb vörös hurka látszott a kis fütyin felül, kicsit jobb oldalt. István megfogta a fiú farkát és felhúzta erősen, amíg a gyerek lábujjhegyre nem állt.
– Látod Éva, ennyi a korbács ütés nyoma, amit reggel kapott. De biztos vagyok benne, hogy most is azonnal felállna a kis pöcse, ha párszor meghúznám neki. Erre megoldást kell találnunk mielőbb. Kiválasztunk egy megfelelő erényövet, addig az erős kötözés is megteszi, csak néha kell meglazítani a kötést, hogy a vérkeringés biztosítva legyen. Hacsak nem akarod kiheréltetni és a pöcsét is leoperáltatni.
– Hát megérdemelné! – mondta Éva szigorúan aztán a fia riadt arcát látva elnevette magát – Nyugi Gézuka! Nem vágjuk le a kis fütyikédet. Legalábbis, amíg jó gyerek leszel. Vagy szeretnél helyette egy kis puncit?
Már mind a hárman nevettek, és fiú riadt arccal nézett rájuk.
– Na, ez azért egy komoly dolog – mondta István – nagyon sok hivatalos eljárás van, és sokba kerül, szóval majd ha nagyon kéri Gézuka és meg is érdemli, akkor el lehet gondolkodni rajta. De addig is csinálunk neki puncit a saját lyukaiból. A száját és a seggét is ideje használatba venni. Sok kis buzi elélvez, amikor megdugják őket és nem kell a kis pöcsüket fogdosni. Majd meglátjuk hamarosan milyen puncija van Gézukának. – István végigmérte a fiút – Úgy látom ideje kipróbálni rajta a szőrtelenítő kenőcsöt is. Ha majd szép sima szőrtelen lesz az egész teste, akkor megvizsgáljuk a pináját is. Most szabjuk ki a büntetését a tegnapi viselkedéséért, aztán jöhet a tisztálkodás, öltözködés, ruhapróbálás.
– Rendben – mondta Éva és a fiúhoz fordult – Kisfiam, a tegnapi viselkedésed tűrhetetlen volt! Remélem, belátod, hogy büntetést érdemelsz érte?
A fiú lehajtotta a fejét és halkan mondta:
– Igen anyu. Bocsánatot kérek! Nem fogok többet ilyet csinálni…
– Remélem is! – mondta István szigorúan – Botrányt csináltál, megszégyenítetted édesanyádat, Ágit és ráadásul még loptál is. Igaz, hogy nem szándékosan loptál el valamit, de az, hogy fizetés nélkül kiszaladtál a boltból, mégis csak lopásnak számít. A tulajdonos rendőrt is hívhatott volna és akkor a rendőrségen töltötted volna az estédet magyarázva miért loptad el a ruhákat. Amíg tisztáztuk volna a dolgot valószínűleg bezártak volna egy cellába másokhoz és ott hamar megtanultad volna milyen dolga van a kis bugyis fiúknak a börtönben.
– Bocsánatot kérek! – suttogta lehajtott fejjel Gézuka.
– Rendben kisfiam, – István Évához fordulva folyatta – Javaslom, hogy most légy elnéző a kisfiúval Éva és ne büntesd meg annyira, mint különben megérdemelné! Új dolog még ez számára, még nem találja a helyét, nem eléggé fegyelmezett, jól nevelt. Ha megengeded kiszabom én a gyerek büntetését és ha egyetértesz jóváhagyod, vagy esetleg könnyítesz vagy nehezítesz rajta.
– Rendben, István. – Mondta a nő – Köszönöm, hogy segítesz, neked van tapasztalatod ebben, el fogom fogadni, amit mondasz.
– Kisfiam – fordult a férfi Gézukához – Mivel még teljesen újonc vagy, ezért nem is kapsz nagyon szigorú büntetést, csak annyit, hogy mindig emlékezz rá, hogy ilyet nem szabad tenned. De, ha a későbbiekben még egyszer előfordul hasonló viselkedés, akkor a mostani büntetésed tízszeresét fogod megkapni, értetted?
– Igen Uram – mondta a gyerek gyorsan felpillantva, aztán azonnal lesütötte a szemét és hozzátette – Köszönöm szépen Uram!… Köszönöm anyuka!
István Évára nézett, aztán a gyerekre és kiszabta a büntetést:
– Nyilvános helyen kellemetlen helyzetbe hoztad édesanyádat és Ágit, aki segített neked a bevásárlásban és egész nap vigyázott rád, felügyelt téged. Ezért most egy-egy adagot, vagyis 20-20 ütést kapsz a seggedre mindkettőjüktől hajkefével…
Amikor a férfi elhallgatott Gézuka csodálkozva felkapta a fejét. Ennyi lenen a büntetése? Tudta hogy fájni fog a fenekelés, hogy biztosan sírni fog végig, de azért sokkal fájdalmasabb dologra, pálcázásra, nagyobb verésre számított. De amint meglátta a férfi arcán a mosolyt, rájött, hogy korán örül. Lehajtotta a fejét, miközben István folyatta.
– Tehát ma egy-egy adagot kapsz hajkefével. Ezenkívül mostantól minden nap egyszer, amíg csak vissza nem vonjuk ezt a büntetést, odaviszed a hajkefédet édesanyádhoz, vagy Ágihoz és megkéred őket, hogy fenekeljenek el. Ági – fordult a lányhoz a férfi – hozz papírt és tollat, légy szíves!
– Igen apu! – kiáltotta a lány és már szaladt is a szekrényhez, hozta az írószereket.
– Gézuka – folyatta a férfi – térdelj el az asztalhoz és írd le, amit most diktálok. Ezt kell majd holnaptól minden nap mondanod, amikor kéred a fenekelésedet.
A fiú letérdelt, és amikor István diktálni kezdett írta a szöveget:
Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Kérlek szépen Anyuka/Ági, fenekelj el engem, hogy megtanuljak engedelmes, jól nevelt gyerek lenni!
Gézuka leírta és felnézett a férfiara. István elvette a papírt, elolvasta, aztán visszaadta a gyereknek.
– Jól tanuld meg a szöveget, mert holnaptól ezt minden nap el kell mondanod hiba nélkül! Ha hibázol, akkor nem 20-at kapsz a seggedre a hajkeféddel, hanem 40-et. Értetted?
– Igen Uram – mondta a kisfiú lesütött szemmel.
– Éva, elégedett vagy a büntetéssel?
– Ha úgy gondolod, István, hogy elégséges, akkor igen… – mondta a nő kicsit bizonytalanul – Valahogy én kicsit kevésnek érzem…
– Tudom és igazad is van, Éva! Ha már tapasztaltabb lenne a gyerek sokkal súlyosabb büntetést kapna! Most ehhez az alapbüntetéshez még egy büntetésírásos kiegészítő büntetést adunk, a szokásos feltételekkel: a hibákért verés jár, és mostantól a csúnya, olvashatatlan írásért is! Azt hiszem egy kis változtatással a fenekelés kérő szöveg jó lesz büntetésnek is. Javaslom, hogy amíg vissza nem vonjuk, vagy nem lesz más írásbeli büntetése minden nap százszor kelljen leírnia a gyereknek, olyan helyzetben, olyan kiegészítéssel,amit aznap jónak látunk. Elfogadod, Éva?
– Igen, István, így már komolyabb a büntetés.
– Rendben, kisfiam – mondta a férfi – írd le, amit diktálok:
Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Köszönöm szépen, hogy Anyuka, István Úr és Ági törődik a nevelésemmel, megtanít helyesen viselkedni, és rendszeresen elfenekel engem, hogy engedelmes, jól nevelt gyerek legyek!
István elvette a gyerektől a papírt, elolvasta, aztán továbbadta Évának. Amikor a nő is elolvasta visszaadta a lapot Gézukának:
– Értetted kisfiam, hogy mi lesz a büntetésed?
– Igen, anyu – mondta csendesen fiú: Felnézett, és amikor látta, hogy várják a folytatást, lesütött szemmel elismételte a büntetését.
– Jól van, megjegyezted, úgy látom. Akkor fogjunk is hozzá! Hozzad a hajkefét és kérjed a mai fenekelésed, előbb Ágitól, aztán majd tőlem is – utasította Éva.