Élvezetek éjszakája
A munkatársam, Edit elhívott, hogy menjünk el a Múzeumok Éjszakájára, és nézzünk meg egy-két kiállítást, elõadást. Örültem neki, pont aznap a barátja és az én barátom is dolgozott. Megbeszéltük, hogy este hétkor talizunk. Még délután eszembe jutott, milyen pajzánul mesélte egy múltkori lányos buli után Edit, hogy a pasija arra kérte: ha köztünk bármi is történik, õt se hagyjuk ki. Jót mosolyogtam ezen és tovább készülõdtem, de valahogy sehogy sem ment ki a fejembõl az, hogy vajon mi lesz ma éjszaka.
Sosem voltam még lánnyal, bár a gondolat mindig izgatott. Tudtam, hogy Editnek nem vagyok közömbös és õ is tudta, hogy nagyon jó nõnek tartom. Addig szõttem a gondolataimat, amíg az ágyamban kedvenc rudam társaságában folytattam az ábrándozást.
Elõbb értem oda a találkozóra, ráadásul Edit késett is. Mi van, ha megint elõjön ez a téma, vajon jót nevetünk majd rajta, vagy tovább lépünk?
Megjött. Sportosan, fiatalosan, frissen. Könnyû vacsora, aztán indulás.
Az elsõ kitalált program füstbe bent, hosszú sor, de minket igazából egy erotika elõadás érdekelt nagyon, hát arra vettük az irányt.
Egyre kavargott bennem minden. Aztán a tárlatvezetõt hallgatva kicsit lehiggadtam, mire Edit feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha kicsit elkalandoznánk a túráról, és õ mutatná be a helyet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már senki sincs körülöttünk, õ finoman hozzám ér a karjával és figyelmeztet, nézzek a lábam elé, és mintha természetes lenne, a sötétben kéz a kézben folytatjuk utunkat. Egyre hevesebben vert a szívem, szólni sem mertem. Szinte hallottam, ahogy levegõt vesz, apró kis simogatásokkal jeleztük egymás felé, hogy mindkettõnknek jól esik ez az érintkezés. Tudtam, hogy volt már lánnyal, így hagytam, hogy õ irányítson.
Amikor egy olyan részre érkeztünk, ahol kellõ távolságra álltak a csoportok, lassan mutatott valamit mögém állva. Éreztem, hogy forróság árad a testébõl és kicsit gyorsabban szedi a levegõt. Én is abba az irányba emeltem a kezem, mire õ hátulról átkarolva finoman megsimogatta a mellem. Lágyan, hosszan, majd várt. Én lassan megfordultam és magamhoz húztam, éreztem, hogy tetszik neki, és izgatja, hogy bárki arra jöhet.
Olyat tettem, amit még sosem mertem. Megcsókoltam. Féltem és izgatott voltam egyszerre. Õ mindent értett és segített, megfogta a karom, és a saját mellére helyezte. Csókja egyszerre volt vad és lágy. Megõrültem a vágytól, kívántam õt. Érezni akartam a testét. Csókolni, simogatni és kényeztetni ezeregy aprósággal.
Úgy döntöttünk, lassan elindulunk hazafelé. Zavarban voltam és nem tudtam, mit tegyek, úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. Azt hittem, sosem érünk oda hozzájuk, gondoltam gyors búcsú, aztán minden megy tovább. Befordultunk az utcájukba és õ finoman megsimogatta a combom. Megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni egy kicsit még beszélgetni. Nem kellett kétszer hívnia, mentem. Õ poharakat hozott és hellyel kínált.
Újra éreztem, hogy hozzá kell érnem, de nem mertem lépni, õ látta rajtam ezt, és játszani kezdett magával. A jéggel teli poharat lassan a melleihez dörzsölte, majd gombolni kezdte a nadrágját.
Azt hittem, ilyen érzés nem is létezhet. Éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek, és szinte sajgok a fájdalomtól, annyira duzzadok. Mellém állt, és anélkül hogy kézzel hozzám ért volna, nekem dõlt. Vonaglott a teste, éreztem, hogy hozzá kell érnem, õ is ezt akarja.
A pólóját felhúzva, kicsit még félve, apró csókokat lehelve éreztem a forróságot, és a jég érintette területek hidegségét. Beleborzongtam. Mellbimbóm befeszült és teljes pompájában várt. Edit kivágott pólóm mellrészén becsúsztatva kezét kényeztette a melleimet. Nem bírtam tovább, éreztem, hogy elmegyek
Edit, mint aki minden rezdülésemet érzi, a nadrágomon keresztül simogatta a Vénusz-dombomat. Éreztem, viszonoznom kell, és figyelve mozdulatait és reakcióit jutattam el a csúcsra. Mikor mindketten ernyedten feküdtünk egymás mellett, halkan így szólt:
– Egy közös zuhany a folytatás elõtt?