Családban marad V. rész

Kinyitottam a szemem. Lassan eljutott a tudatomig, hogy hol is vagyok. Azután az is, hogy mi történt mielőtt elaludtam. Jót aludtam, kipihentnek éreztem magam.
Hangok szűrődtek be a nappali felől. Ketten beszélgettek, de nem hallottam, hogy kik azok. Felkeltem, nagyon lassan kinyitottam az ajtót, úgy hogy nem kattant a zár nyelve. Most már jól hallottam mindent. Kicsit meg is lepődtem, mert Irén volt az és Pálmi. Hát még mennyire meglepődtem, amikor lassan fel is fogtam, hogy miről beszélgetnek ők ketten!

Pálmi épp azt ecsetelte, hogy mit is műveltünk mi ketten néhány órával azelőtt.
Hoppá! Figyeltem egy darabig, de semmiféle szemrehányást vagy ilyesmit nem tudtam felfedezni a hangjukban. Irén néhol közbekérdezett, azután ő is elmondta az együtt töltött éjszakánk részleteit.
Nem tudtam eldönteni, hogy most álmodom és csak rossz tréfát űz velem a képzelet, vagy ezek ketten tényleg megbeszélik az intim részleteket, mégpedig úgy tűnt, gátlások nélkül, elvégre is mindketten érintve voltak egy ponton, a feleségem révén. Irén, mint lányát, Pálmi mint unokatestvérét tudva a feleségemben. Ráadásul még meg is osztják itt egymással a kalandjaikat.
„Nincs más hátra – gondoltam magamban – tisztázni kell a helyzetet.”
Felhúztam egy alsót, kióvatoskodtam a nappaliba, a két asszony felém fordult és szinte egyszerre üdvözöltek.
-Sziasztok. Az előbb fültanúja voltam a beszélgetéseteknek. Szeretnélek megkérni benneteket, hogy avassatok be, milyen kapcsolat van köztetek, hogy ilyen intim részleteket osztotok meg egymással a magánéletetekből. Én most elmegyek zuhanyozni. Arra kérlek titeket, hogy addig beszéljétek meg, hogy miből és mennyit akartok megosztani velem. Nem akarok túlzottan kíváncsi lenni, de abból, amit hallottam és amilyen kapcsolatom kialakult veletek külön-külön, úgy érzem hasznos lenne, ha többet tudhatnék rólatok.
Elmentem zuhanyozni, nagyon jól esett, majd felfrissülve leültem velük szemben és elkezdtek mesélni. Hol felváltva, hol egymás szavába vágva. Egy érdekes kapcsolat bontakozott ki előttem, amiről eddig halvány sejtelmem sem volt. Ráadásul egy mozaik olyan elemei kerültek a helyükre, amiről nem is tudtam, hogy léteznek, ergo hol a helyük.

Az teljes bizonyossággal kiderült, hogy Pálmi és a nagynénje, azaz Irén valami egészen különleges kapcsolatnak örvendhettek egymással. Elmesélték, hogy Pálmi már tini kora óta megosztotta minden titkát Irénnel. De nem gyerekes módon, hanem komolyan és korát meghazudtolóan, illetve mélységben. Ez hatással volt Irénre is, aki kezdetben nem akarta terhelni a kislányt, de ahogy az egyre érettebb lett úgy szellemileg, mint érzelmileg és fizikailag, ő is egyre több személyes dolgába avatta be Pálmit. Mígnem odáig jutottak, hogy nem volt egymás előtt titkuk. Mindent tudtak a másikról, és természetesen nem éltek vissza vele. Igazi barátnők, igazi lelki társak lettek ők ketten.

Amikor Irén annak idején lefeküdt velem, természetesen ezt is megbeszélték, miután hazaérkezett. (Itt jött az első döbbenetem, lehet, hogy kívülről is hallatszott, de az arcomra biztosan kiült: akkor Pálmi már úgy jött hozzánk egy éve, hogy tudta ezt! Tisztában volt mindennel. Lehet, hogy ezért volt olyan bátor és kezdeményező?)
Természetesen Pálmi is vica versa elmesélt mindent, ami nálunk történt. Igazából csak én nem tudtam erről semmit, de nem is baj, számomra talán így volt a legjobb. Mielőtt hazajöttünk volna a feleségemmel, és ahogy készülődtek az esküvőre, számtalanszor szóba került az előző év, és ami akkor történt hármunkkal, igaz külön-külön. Gondolták, hogy ismét lesz majd valami közöttük és köztem, de nem határoztak el előre semmit. Hagyták, hogy alakuljanak úgy az események, ahogy akarnak.
Mindketten hangsúlyozták, hogy nem állnak testi kapcsolatban egymással. Szigorúan heteroszexuálisak. Viszont a beszélgetés közben kiderült, hogy lelki társak ide vagy oda, meg milyen jó is volt nálunk (no meg ami ezen a héten történt) azért lelkiismeret furdalásuk van. És nem is a férjek miatt, hanem a feleségem miatt, hiszen érthető okokból nagyon szerették. Néztem a két nőt, most is olyan kívánatosak voltak, az arcuk kipirult a beszélgetés hevében. Szemük csillogott.
Fantasztikusak voltak. És én megkaptam ezt a két gyönyörűséget! Kezdtem újra beindulni, bár már korántsem azzal a hévvel, mint eddig, hiszen jól megdolgoztak a héten mindketten. Milyen jó is lenne! Egyszerre ezzel a két nővel. Persze akkora Casanovának azért nem tartom magam, hogy lazán kielégítsek egyszerre két ilyen nőt. Hiszen ők nem valami durr bele bumm stílust képviseltek, hanem az érzelmeiket, az érzéseiket is beleadták egy szeretkezésbe, tehát elképzelhetetlen volt már első gondolatra is, hogy itt bármiféle pornóba illő jelenetekről lehetne szó. De nem is kívántam ilyet. Viszont őket annál inkább. Csak a lelkiismeretfurdalással nehéz felvenni a harcot…

Gondoltam húzok egy merészet.
Mindent vagy semmit. Ha bejön, akkor meg lesz mindkettő.
Ha nem, akkor egyik sem.
(A nejem és az apósom kimentek a strandra. Volt mit megbeszélniük, de ez a távollét nekem most kapóra jött.)
Elővettem a kazettát, amire a feleségem és apósom volt felvéve. Elkezdődött az ominózus felvétel. Tátott szájjal nézte mindkettő. Irén is meg Pálmi is. Ha most Irén megakad a látottakon fuccsba megy a vágyam, mert akkor a másik asszony sem lesz „rám hangolódva”. Feszülten figyeltem hát.
Tágra nyílt szemekkel nézték a képeket, amelyek előttük pörögtek. Megfogták egymás kezét, talán azért, hogy jobban érezzék a másik jelenlétét, hogy biztosabbak legyenek abban: amit látnak az valóság. Attól, hogy a TV képernyőjén látják, még nem fikció.
Ahogy a sűrűjéhez érkeztünk a felvételeken, egyre mélyebben szedték a levegőt. Leültem mögéjük a kanapén és elkezdtem simogatni a meztelen vállukat, hiszen a nagy meleg miatt csak egy kis trikó volt rajtuk. Megborzongtak, ahogy hozzájuk értem. Felém fordultak. Nem kellett végignézniük a felvételt. Feloldódtak a gátlásaik. Szó nélkül megfogták a kezem és elkezdtek bevezetni a hálóba. (Azt csak később tudtam meg, hogy korábban már beszélgettek arról, hogy milyen lenne hárman együtt.)

Bementünk és leültünk az ágyra. Halkan, szemérmesen elmondták, hogy szeretnének tanúi lenni a másik gyönyörének. Nem akarnak egymástól semmit, csak nézni, hogy mennyire boldog a másik.Végig gondoltam gyorsan, hogy hogyan nem elégítettem még ki őket. Pálmit mindenhogy, de anyósomat a nyelvemmel még nem. Halkan, kezüket fogva, de anyósom szemébe nézve mondtam, hogy mi lenne, ha most így lenne meg.
Zavartan Pálmi felé fordult, nem értettem, mi van.
– Tudod – kezdte Pálmi halkan és tapintatosan- Irén egészen különlegesen reagál, ha ott „úgy” elégítik ki. Azt a módot szereti a legjobban, úgy a legteljesebb az öröme. Viszont, semmilyen más módon nem, de abban az egyben „magömlése” van, mégpedig bőséges, és ezt szégyelli.
Ekkor összeállt bennem a kép! Annak idején nálunk nem értem így hozzá, viszont pár napja, hogy átjött este, valósággal ráült a számra és nagyon élvezte, de hirtelen, minden átmenet nélkül lehúzódott onnan. Én ezt nem tartottam különösnek, de így már érthető. Szégyellte volna, ha „lefröcsköl”.

Már az is, hogy így egymást segítve elém tárták a gondjukat, nagyon meghatott. Elhatároztam, mindent megteszek, hogy jó legyen nekik. Nem a magam örömére fogok koncentrálni, hanem ez övékére. Megsimogattam Irént, nem szóltunk semmit. Finoman megszabadítottam a ruháitól, ami nem volt sok, és az is lenge. Hanyatt fektettem az ágyon. Megcsókoltam a száját, majd egyre lejjebb és lejjebb. A nyakát, a vállait, a melleit. Ott el is időztem. Élveztem, ahogy merev és hegyes bimbóival játszhattam a nyelvemmel és a számmal. Mélyeket sóhajtott.
Tovább folytattam a hasán, a combjain lefelé. Szándékosan elkerültem a szemérem dombját. Lementem egész a kisujjáig, és ott visszafordultam, de már sokkal nedvesebb csókokkal, mint lefelé, és inkább a combjai belső felére összpontosítva. Egyre szaporábban vette a levegőt, ahogy közeledtem a számmal a puncija felé. Lopva felpillantottam és láttam, hogy szorosan fogják egymás kezét. Irén jobb keze szorította Pálmi balját. Pálmi szeretettől áthatva szemlélte Irén örömét, ahogy a teste reagált. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Az enyémben benne volt, hogy akár ős is fekhetne most itt előttem.
Megérezhette, mert felsóhajtott és elhomályosult a tekintete. De nem Pálmi feküdt ott, hanem Irén, úgyhogy rá koncentráltam. Szinte követelőzve felhúzta a lábait, hogy minél előbb vegyem már igazából kezelésbe a lába között is.

Először csak a meleg levegőt fújtam ki magamból a puncijára. Megremegett, megemelte a csípőjét. Gyorsan ki is használtam és egy kispárnát tettem a feneke alá, hogy jobban hozzáférjek. Körbenyalogattam kívül a puncija mellett, végül nem akarván tovább feszíteni a húrt, lágyan benyaltam a kelyhébe. Eddig bírta ő is. Nagyon ritkán juthatott ehhez a formához, mert nyilván a szégyenérzete miatt kerülte, de mégis ez okozta neki a legnagyobb kéjt.

Vadul elkezdte mozgatni a csípőjét fel-le. Én igyekeztem hol finoman, hol erősebben megdolgozni a nyelvemmel, számmal. A feneke lyukától a csiklójáig, majd vissza. Azt hittem hosszabb ideig fog tartani, de egyszer csak egy visszafojthatatlan kiáltás kíséretében végiggyűrűzött testén az orgazmus mindent elsöprő ereje. És abban a pillanatban megláttam, amit még soha. Illetve, ez nem igaz, mert hajnalban Pálmi is produkált egy hasonlót, de azt nem lehetett ehhez fogni. Láttam én már a neten ilyen felvételeket, de élőben most először szembesültem ekkora női magömléssel. Gyorsan feltérdeltem a lábai közé, és tövig nyomtam belé a farkamat. Csúszott, siklott, cuppogott. Azt akartam, hogy amíg tartanak az összehúzódásai teljesen kitöltsem belülről, hogy minél jobb legyen neki. Én nem akartam elmenni, mert hátra volt még a másik nő. Láttam, hogy végigsimítja Pálmi Irén arcát. Cirógatta, elfésülte ujjaival Irén arcából a tincseket. Mikor éreztem, hogy teljesen elernyedt, én is mellé húzódtam, és közösen simogattuk még mindig feszes testét. Hasát, combjait, melleit.
Néhány perc után „magához tért”, rámosolygott Pálmira.
– Most te következel -mondta.
Közösen vetkőztettük le Pálmit. Ám ekkor váratlan dolog történt. Most ők döntöttek hanyatt engem. Pálmi feltérdelt az arcomhoz, jó illatú puncija ott volt előttem. A meghittség szertefoszlott, átadva helyét az ösztönöknek és a mélyről feltörő vágyaknak. Amíg én Pálma punciját nyaltam, Irén kezelésbe vette a farkam. Úgy szopta, hogy alig tudtam a másik nőre figyelni, mert az ágyékomból kiinduló érzések rendre összehúzták még a hasizmaimat is. Éreztem is, hogy ez nem lesz jó, mert előbb el fogok menni, mint Pálmi. Hanyatt fektettem hát, hogy odaférjek hozzá, ugyanakkor én feltérdeltem, hogy Irén alám férjen. Így kevésbé intenzíven tudott szopni, de ez most pont megfelelő volt. Ugyanúgy kitettem magamért, mint az előbb. Majd feltérdeltem és lassan beléhatoltam Pálmi forró hüvelyébe. Elkezdtem mozogni előbb lassan, majd egyre gyorsabban. Tudtam azonban, hogy bármennyire is igyekszem, neki így nem lesz meg, csak ha felülünk, hiszen ezt már korábban elmondta, ahogy én is megírtam már.

Így hát felültünk. Hátamat a falnak támasztottam, és ő az ölembe ült, felnyársalva magát. Most ő adta oda az egyik kezét Irénnek, mert tudta, most neki is meg lesz. Gyönyörű mellei ott voltak előttem. Először a jobb, majd a bal mellét vettem kezelésbe. Szívtam a bimbóit, nyaltam a melleit, hol erősen, hol finoman. Ő közben vadul lovagolt az ölemben. Majd ahogy a múltkor is, egy éve nálunk, összefogtam a két mellét és egyszerre szívtam, nyalogattam mindkét mellén a bimbóudvart és a mellbimbókat. Ekkor megéreztem azt a jellegzetes remegést, ami Pálminál egyértelműen jelezte, elindult a gyönyöre, megállíthatatlanul, visszafordíthatatlanul. Egyik kezével Irén kezét, míg a másikkal a vállamat szorította. Egyre erősebben, erősebben, és…
Megérkezett. Levegő bennakad, test megfeszül, halk nyögések közepette hatalmas orgazmus feszítette a testét.
Majd a vállamra omlott és csak pihegett. Most Irén simogatta, meg amennyire a helyzetem engedte, én is a hátát. Szerencsére én nem mentem el.
Pár perc múlva nekem szegezték a kérdést, hogy én hogyan szeretném. Mivel én már minden elképzelhető módon a magamévá tettem őket külön-külön, rájuk bíztam. Igazság szerint el is fáradtam, meg a Pálmival való hajnali hancúrozást is éreztem még a heréimben. Kényeztessenek most ők, ahogy tudnak, ahogy akarnak. Úgy éreztem mindenhogy jó lesz, bármit is találjanak ki.

Most én feküdtem hanyatt, becsuktam a szemem. Ketten vették kezelésbe a szerszámomat. Nem láttam, hogy ki hol van, csak éreztem, hogy egyikőjük a heréimet nyalogatja, míg a másik a makkomnál izgatott a nyelvével és a szájával.
Nem hiszem, hogy csinálták ezt már korábban (közösen), de piszkosul jól együttműködtek. Nem érzékeltem az időt, csak a gyönyört. Testem reakcióiból láthatták, hogy közel van a beteljesülésem, úgyhogy egyszer csak valamelyikük rám ült és vadul elkezdett lovagolni, míg a másik odajött a fejemhez és tisztességesen lesmárolt. Pillanatra kinyitottam a szemem, láttam, hogy Pálmi ül a nyeregben, míg Irén jött fel. Kezemmel elkezdtem markolászni Irén telt kebleit, és akkor végem lett.
Nem tudom leírni, mit éreztem, de hihetetlenül intenzív volt és félelmetesen jó.
Miután kiürültem, rám tört a szokásos álmossági roham, amit máskor azért uralok, de most mindketten cirógattak, puszilgattak, úgyhogy be kell, valljam, néhány percre még el is szenderedtem.

Azután összeszedtük magunkat. Irén gyorsan áthúzta az ágyneműt az árulkodó nyomok miatt, és mire a többiek megjöttek, már a délutáni kávét szürcsölgettük, és a lagziról dumcsiztunk. Amikor nejem és apósom megjött, rajtuk sem látszott semmi zavartság. Biztosan megbeszélték, hogy egyszeri eset volt és soha többet. Én sem hozakodtam elő azóta sem a nejemnek a felvétellel. Esetleg majd akkor, ha véletlenül rájön arra, hogy mi is történt az anyukája, unokatestvére és köztem, és esetleg még szóvá is tenné. De nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Mielőtt megjöttek, mi is megbeszéltük hárman, hogy bár nagyon-nagyon jó volt, de nem csinálunk ebből rendszert. Sem együtt, sem párokban. Mindenki marad a saját társánál, de emlékében őrzi majd ennek az egy évnek és kiváltképp ennek az utolsó hétnek a felejthetetlen élményeit. Úgy legyen.