Állati szexkaland

Először magam simogattam, kényeztettem a testem. Izgatott ujjaim érdeklődve fedezték fel rejtett titkait, majd egyszer a gyönyör is megérkezett. A szirmaimat 17 évesen nyitottam ki egy fiúnak, mert nagyon akartam. Sőt, végtelenül akartam. Teljes extázisban éltem meg a csókjait, a behatolást, és kéjre éhesen merültem el az ölelésében.
A fiúk szeretik a testemet, pedig nem vagyok egy bombázó. Kicsit kövérkés az alkatom, de azt mondják jól áll nekem az a pár plusz kiló. Hegyes melleim még most is olyan alakúak, mint tini koromban, ezért mindenkit megőrjítenek. Én pedig, ha vágyat látok a szemekben meg is ragadok minden kínálkozó alkalmat a gyönyörre.
Amikor tapasztaltabb lettem, már tettem is azért, hogy kívánjanak. Egy szűk póló, egy kacsintás, egy kis lábdörgölőzés hamar megtette a hatását. Már azt hittem mindent tudok az érzékiségemről, ám amikor Melanieval találkoztam, minden megváltozott.
Azon a nyáron egy hetet töltöttem el nála, egy isten háta mögötti tanyán, és még most is beleborzongok, ahogy felidézem az első találkozásunkat…
Ahogy kezet fogunk, villámcsapásként tör rám valami megmagyarázhatatlanul elemi vágy. Megszédülök. Dadogva nézem Melanie telt ajkait. A szemeiből olyan érzéki fény sugárzik, amilyet még sohasem láttam, nő jelenlétében még sohasem éreztem. Valami megmagyarázhatatlanul bizsergető tűz költözött belém az ujjain keresztül, örökre belém oltva érzéki lényét.
Melanie a harmincas évei végén járt. Tisztán látom magam előtt még most is lenge ruháját, amin átsejlik kerek csípője, azok az édes-hatalmas mellei pedig minden mozdulatára hullámzani kezdenek, és gyakran ki akarnak türemkedni mély kivágású felsőjén. De ő nem törődik ezzel, irigylésre méltó természetességgel viseli a testét, és ez a természetesség átsugárzik egész személyiségén. Annyira benne van hangos nevetésében, járásában, sőt még a lélegzetvételében is, hogy amikor a közelében lehettem, úgy éreztem, nincs semmi ezen a világon, amit ne tehetnék meg.
A tanyán nem volt vendégszoba.
Aranyos mosollyal mondja, hogy nagy, kétszemélyes ágyát szívesen megosztja velem, vagy kint is aludhatok a pajta felső szintjén. Én dobbanó szívvel mutatok a nagy ágyra, és újra érzem az izgató bizsergést, ami az első pillanatban rám tört.
Fülledt az este. Nyugovóra térünk, és a sötétben olyan hőhullám szakad rám, hogy nem tudok elaludni. Ám a meleg ellenére tisztában vagyok vele: a rendkívüli nő közelsége okozza izgatottságomat. Az ágy széles, Melanie teste távolabb, mégis szinte égető tűzzel sugározza felém hívogató illatait, majd amikor egyenletes szuszogás hallatszik felőle, tenyeremet a szeméremdombomhoz szorítom. Vágyam még magasabbra csap, azt kívánom, bárcsak hozzá simulhatnék puha bőréhez. Ujjaim önkéntelenül találják meg titokrésemet, lassú mozdulatokkal el is indulnak, de agyam megálljt parancsol, nem akarom, hogy Melanie felébredjen.
Már bánom, hogy nem a pajtát választottam, ott legalább kielégíthetném magam, őrjítő vágyamat. Sokáig forgolódok, kínomban közelebb húzódom hozzá, és mintegy véletlenül, combomat az övéhez tolom.
Még ma is érzem, ahogy a hálóingen keresztül is égetett, fullasztó rohamokban ömlött szét bennem, semmi máshoz nem hasonlítható vonzereje, de végül mégis lecsillapodtam annyira, hogy elszenderedjek. Torz arcú banyákkal álmodtam, akik száradt ajkukon kéjes vigyorral fogdosták testemet, és kétágú kígyónyelvükkel a combjaim közé akartak nyalni. Undorral védekeztem, próbáltam eltolni szikkadt arcaikat, miközben nedves résem mást akart, összeszorított lábaim között éreztem, meg szeretne nyílni. Ekkor teljesen meztelen, izmos férfitest jelent meg mellettem, és ágaskodó férfiassága kétséget sem hagyott szándékai felől. Mint egy mentőövet, úgy ragadtam meg kemény szerszámát, ám az álom váratlanul megszakadt.
Csatakosan, verejtékben fürödve ébredek, ujjaim csak a takaró redőit markolják erősen. A telihold fénye besüt az ablakon, világossága Melanie testét simogatja mellettem. Súroló sugarai széles csípővonalat rajzolnak ki, majd ahogy a szemem hozzászokik a kékes világossághoz, oldalt fordulok, és közvetlenül az arcom előtt egy nagyudvarú mellbimbó duzzadt bíborszínét pillantom meg. Melanie az oldalán fekszik, kisimult arccal szundít, s kivágott hálóingén kibuggyant keble minden lélegzetvételére megmozdul.
A szívem nagyot dobbant, nem tudtam ellenállni. Bal kezemet óvatosan alá csúsztattam. Melanie mélyet lélegzett, már azt gondoltam felébred, de édesen aludt tovább. A kezem újra elindult érzéki útján, egészen addig, amíg puha emlője teljesen belesimult a tenyerembe. Rettentő izgalmas volt. Egy pillanatig koszosnak és romlottnak éreztem magam, de Melanie testének tiszta illata áradó folyóként mosta el minden aggályomat. Mintha gát szakadt volna fel, csak a felszabadult öröm tüze lobogott bennem, ujjongtam magamban, és jobb mutatóujjamat a számba kellett dugnom, nehogy felsikkantsak.
Majd jött a bizonytalanság. Mi van, ha Melanie nem vonzódik hozzám? Őrült vagyok, hiszen semmit sem tudok róla! Nem moccantam sokáig, minél hosszabbra akartam nyújtani a pillanatot, az első érintés varázsát. Még nem árulhatom el magam, tudnom kell, hogy az ő ajkai ugyanúgy szomjaznak-e rám, mint én az ő érintésére.
Nem emlékszem, mikor tört rám az álom, olyan szelíden elringatott, pedig ahogy vadul dobogó szívvel fogtam Melanie keblét, nem is gondoltam, hogy izgatottságomban elszenderedek.
A reggeli fény elvakított, s ahogy kinyíltak szemeim, nagy csodálkozásomra hálótársamnak csak levetett hálóingét találtam az ágyon. Ő már a konyhában tüsténkedett, majd felhőtlen nevetéssel vert ki a takaró alól, amikor látta, hogy ébren vagyok. Agyamban az járt, vajon a kezem a mellei között volt ébredésekor is? Nem mertem a szemébe nézni, de a reggeli alatt újra rám tört a vad felszabadultság érzése, ahogy hallgattam csacsogását, nézem ajkai és arca őszinte játékát, és lelki szemeim előtt újra rózsaszín mellbimbója lebegett.
Mint kislányok, úgy szaladtunk a réten, bolondoztunk a patak vizében, a simogató melegben, és az első nap hamar telt. Melanie ellátta a tyúkokat, kacsákat, együtt örültünk a cseperedő madárcsemetéknek, kacagtunk botladozó lépteiken, de mégsem kerültem hozzá közelebb. Nem adta jelét vonzódásnak. A férfiaknál alkalmazott csábos pillantásaim rendre elsiklottak mélytüzű szembogarai mellett, és csak a kutyájától, Fülestől kaptam némi dörgölőzést. Az állat többször is furcsán szagolgatott, és tolakodva simult lábaimhoz.
Délután Melanie elkezdett egy nagy vödör babot fejteni a konyhában, én pedig sétálni indultam a tanyán. Aznap, ha behunytam a szemem, az éjszaka történtek mindig megjelentek előttem, és a combjaimon mindannyiszor bizsergés kúszott felfelé. Már jó ideje minden nap kellett felfűtött vágyamnak valami élvezet, amit itt nélkülöznöm kellett, ezért indultam valami eldugott helyet keresni, ahol vérem dübörgését lecsillapíthatom.
Egyszerre ott magasodik előttem a pajta. Melanie azt mondta, ott is aludhatok, tehát biztosan van benne egy kényelmes fekhely. Gondolataimban nem is csalatkoztam, az emeleten matracokkal borított fapadló fogadott.
Megnyugodva nyúlok el az egyiken, s a vágy a kielégülés után egyre sürgetőbb. Ám az idegen hely bizonytalanná tesz. Kezeim ráérősen indulnak meg, majd ahogy becsukom szemem, türelmetlenül szántják végig forrósodó testemet. Lassan megnyugodok. Ujjbegyeim hegyes melleimen csúszkálnak, mire vérrel telt bimbóim megkeményednek, ezalatt másik kezemmel a szoknyámat és a bugyimat rángatom le egyszerre. Friss szénaillat száll a langyos levegőben, én pedig izzadtságban fürödve dörzsölöm barlangom bejáratát. Kéjnedveim rohanva indulnak sikamlós útjukra, hogy teljesen benedvesítsék titkos alagutam falát, amikor valami zajt hallok.
Pilláim kinyílnak, és a félhomályban két villogó szemet pillantok meg.
Olyan ijedelem szorítja össze felajzott lelkemet, amit kislány koromban éreztem a mamám pincéjében. De a rémület azonnal el is múlik, mert a két szemhez tartozó test is előbukkan. Füles az.
Termetes kutya, rövid szőrrel, a szórt fényben világos foltok csillannak izmos lábain. A délutáni melegtől ő is ide húzódott. Mérges lettem, amiért megzavartak, de aztán arra gondolok, csak egy állat, és folytatom a játékot megduzzadt szeméremajkaimmal. Becsukott szemmel hallom Füles szagolgatását, de nem törődök vele. Benedvesedett résemen sikkanva csúszik be az ujjam, amikor valami forró és érdes fut át a csiklómon.
Akkor és ott elakadt a lélegzetem is, olyan kéjhullám ért el. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy a kutya határozott nyelvcsapásokkal nyalja legérzékenyebb pontomat. Aztán újra, majd megint…
Minden nyalására erősebb és erősebb remegés futott át rajtam, ám megdöbbenésem győzött az ösztöneim felett, hevesen összezártam verejtéktől csatakos combjaimat.
Füles izgatottan körözött, mialatt én ingerülten húztam fel térdeimet. A kutya azonban nem tágított, mellső lábai térdemre nehezedtek, gerince ívben feszült, barnás szőrrel borított alteste lökdösni kezdett. Bal combomon melegséget éreztem, és odapillantva megláttam Füles bíborvörösen lüktető farkát.
Azelőtt sohasem volt ilyen élményem.
Kíváncsiságom elnyomta undoromat, izgalommal figyeltem a vöröslő rúd eres felületét. Egészen más volt, mint egy férfié, és a látványa – talán éppen ezért – mégis izgalmat keltett bennem. A húzgálható bőr hiánya tűnt fel először, majd elkeskenyedő vége szúrt szemet, de leginkább a tövénél kidomborodó gömb döbbentett meg. Karnyújtásnyira volt tőlem a nemi szerv, közelről igen méretesnek tűnt, bár talán vékonyabb volt, mint egy férfiszerszám, de a kidomborodó résznél iszonyú vastag.
Megint csatakos a bugyim, ahogy visszagondolok rá: mintegy álomból ébredve nézem, milyen hatalmas ez a kutya. Izmai megfeszülnek, gerincét behomorítja és a legbizarrabb az, ahogy kőkeményen bökdösi a lábamat, vöröslő szerszámával. Ártatlan szemei szelíden fénylenek, izgatottan liheg az arcomba, de rajtam elhatalmasodik a pánik.
– Menj innen, te állat! – kiáltok rá, kezemmel arrébb lököm a fejét, és megfordulva, eldobott bugyimat kezdem keresgélni.
Füles azonban nem ért a hanghordozásomból, ráadásul elkövetem azt a hibát, hogy keresgélés közben négykézlábra ereszkedek, így arra eszmélek, hogy a kutya a hátamra nehezedik, és kőkemény farka a csupasz fenekem körül szurkál.
Állat! Visszhangoznak fejemben előző szavaim. Egy állat akar meghágni! Erre a gondolatra vad izgalom söpör végig rajtam, el sem hiszem, hogy ez velem történik meg. A kutya leugrik rólam, de hátul azonnal megérzem nedves nyelvét. Az agyam tiltakozik, élvezettől elgyengült lábaim azonban sehogyan sem engedelmeskednek akaratomnak, és a következő pillanatban a tiltakozást az elragadtatás hullámai sodorják el. Nagy érdes nyelv szántja mélyen gyönyörkelyhemet, mire önkéntelenül is, kéjesen kidomborítom hátsómat.
Emlékszem, szinte elborítottak az örömérzések, kábultan hajoltam karjaimra, olyan pózban, mintha ágyúlövést várnék. Már nem érdekelt semmi, csak az élvezet, amit ajándékba kapok. Ködében eltűnt a világ, egyedül az állat és én léteztünk a sötét pajtasarokban, ahol csukott szemeim alatt vad fények villóztak az örömtől. A világ hamuvá csendesedett, ziháló lélegzetvételem hallatszott csak, és örömadóm lihegése mohón felelt rá. Csak egy érző lényt láttam, aki élvezettel merül el egy másik lényben, gátlások nélkül. Most én is ilyen szerettem volna lenni. Őrülten akartam! Nem gondolni semmiféle akadályra vagy félelemre, és eszeveszett felajzottságomban édes fátyol telepedett agyamra. Úgy éreztem, már nincs testem, csak a csiklóm létezik, súlytalanul lebegek a rám törő érzések hálójában.
Aztán az események irányíthatatlanná váltak…
Újabb nyomásra ocsúdok fel. Ekkor veszem észre, hogy a kutya ismét a hátamra telepedett, forró szerszáma tolakodik combjaim közé. Nagyon közel járt a céljához, s már tudtam, következő döfése be fog találni. Remegve várakozok, már nincs bennem ellenállás, egyedül mohó vágyat érzek, ami elhatalmasodik rajtam féktelen erővel. Nincs visszaút, mintha mély kútba esnék, a sötét körülölel. Füles mancsai oldalról szorítanak, teljes súlyával a hátamra nehezedik, lihegését a tarkómon érzem.
Nehéz szavakba öntenem akkori érzéseim…
A furcsa ölelés bolondul felizgat. A bőrömön érzem Füles rohanó vérét, simogatóan puha szőrét, mellső lábai úgy szorítanak, hogy ha akarnám, akkor sem szabadulhatnék már. A kiszolgáltatottság érzése újabb lökést ad tetőfokára hágott izgalmamnak, de az igazi lökést hátulról kapom meg.
Füles belém hatol. Minden finomkodás nélkül, keményen és visszavonhatatlanul.
Leírhatatlan érzés borít el. Faltörő kosként döfköd szaporán, minden lökésre mélyebbre siklik bennem. Csatakos lyukam puha alagútja éhesen tárul fel, aztán váratlanul éles fájdalom. Sikoltva tör rám a félelem, hogy megsérülök, de csak egy pillanatig, heves extázisomból nem tud tartósan kizökkenteni. Sőt, ahogy elsimul a fájdalom, minden eddiginél erősebb öröm tör rám. Ráébredek, teljesen befogadtam Fülest. Mindenestől elnyeltem! Olyan észvesztő a bensőmet teljesen kitöltő feszítő érzés, hogy újra sikkantanom kell, de ez már nem a fájdalom hangja, hanem maga a kéjes öröm.
Térdeim megroggyannak, de a kutya erősen húz magához, pedig kidudorodó farka töve nem is engedné, hogy kicsússzon belőlem. Fejét a vállamra helyezve szorítja felsőtestemet, s szorításánál csak lyukam bejárata zárul erősebben össze a vastag farok mögött. Totálisan kitölt belül. Ahogy mozog bennem, gyönyörhullámok sora indul meg a gerincemtől a fejem búbjáig, közben felmerül bennem, hogy hiába mondanám neki: Lassabban, gyorsabban, erősebben! Úgysem engedelmeskedne. Ez „állatias” szex, de igazából!
Az izgalom viharos hulláma szélsebesen fut agyamon keresztül.
A kutya irányít, én csak aléltan térdelek alatta. Hátsó lábai nekem feszülnek, míg a mellsőkkel hevesebben szorít, majd amikor beindul, nagyon gyorsan mozog. Lelógó heréi a csiklómnak verődnek, édes cuppanásokat hallok hátulról. Érzem erejét, testem rázkódik szapora lökéseitől, de a vad iramnak hamar vége. Füles lihegve lelassul, vértől duzzadó vesszeje mélyen bennem lüktet…
Ezután azonban sehogy sem akart elernyedni. Ugyanolyan keményen feszített, s én majdnem elolvadtam, olyan jó volt. Lassan mozogni kezdtem előre-hátra, a kutya még mindig kőkeményen bennem, teste a hátamon. Az őrületbe kergetett, nem akartam, hogy vége legyen.
Egyik kezemmel hátranyúlok, vadul megragadom a mellső lábát, nehogy kicsusszanjon belőlem, a másikkal pedig a szemérmemet szorítom. Piciket himbálom magam, ujjaim éhesen dörzsölik csiklóm, még a nyál is kicsordul a számon önkívületemben. Hangos nyögések szakadnak fel a torkomból, mire megérkezik a gyönyör. Egy vulkán erejével robban testem mélyébe – alig kell simogatnom magam -, mire hörögve kiáltok artikulátlan hangokat a félhomályba.
Nem tudom meddig tarthatott, hosszú pillanatokra elvesztettem az időérzékemet, úgy élveztem el. Egész testem reszketett, mialatt hüvelyem összeszorult. Erősen szívta Füles dárdáját, s kéjes rángásaira a kutya újra beindult.
Lankadó végtagokkal, kimerülten térdeltem a szénaillatú padlás fülledt levegőjében, és reszketve az örömtől, nyöszörögve merültem el ismét, a szaporán döfködő kutya szorításában.
Egyszerűen nem tudom felidézni, mit csináltam később, a délután hátralevő részében. Annyira a rendkívüli élmény hatása alá kerültem, és csak az ijedtségre emlékszem, ami rám tört később, Melanieval beszélgetvén, amikor megjelent a közelünkben Füles. Attól tartottam, azonnal rám ugrik, még a combjaimat is összeszorítottam, de a kutya csak a szokásos, „simogass meg gazdim” játékot játszotta, és farkcsóválva távozott.
Az este örömünnep. A nagy diófa alatt ülünk a patakparton, s Melanie nevet, csacsog, mégsem tudja elterelni gondolataimat mocskos kalandomról. Ahogy nézem tiszta szemeit, nagyon nyomorultul érzem magam. Állat vagyok. Vajon mi mindent tennék még meg a gyönyörért? Szemem sarkából könnycsepp csordul, Melanie elhallgat.
– Ó, kedvesem! Mi bánt? – térdelt elém, s anyáskodva simogatta arcom.
– Úgy szégyellem magam! – fakadtam ki.
Értetlenség csillant szép arcán. A falevelek halkan zizegtek a szélben, de kitörő zokogásom elnyomta hangjukat. Melanie látta, a fojtogató sírástól nem tudok beszélni. Halkan csitítgatott, és fejemet a vállára hajtotta.
Mint fuldokló, amikor végre levegőt vehet, úgy hatott rám a mozdulat. Bódultan ittam illatát, bőre selyméhez ért arcom, s karjaimmal szorosan átfontam derekát, hegyes melleim az övéihez nyomódtak. Ahogy vállam rázkódása csillapodott, két kezébe fogta arcomat, ujjaival törölgette könnyeimet, és előrehajolva közelről bepillanthattam csodálatosan izgalmas keblei közé.
Nézte, miként bámulom, majd epedő tekintetem látva, tengerkék szemeiben megértés csillant. Szánakozva, de szeretettel mondta:
– Ezért nem kell szégyellned magad, a vágyad csak a tiéd. Nem kell senki ítélete vagy jóváhagyása hozzá. Ami jólesik, azt megteheted.
A pillantásomat kereste, de én nem mertem a szemeibe nézni először. Aztán szavai eljutottak a tudatomig, és rájöttem, mennyire igaza van. Arcunk közel volt, lélegzetem felgyorsult, ráemeltem tekintetem, pillantása visszaragyogott rám, de nem moccant, várt.
Újabb kétely ágaskodott bennem. Ő nem akarja! Hosszú pillanatok teltek el, míg mélyen egymásba fúródott tekintettel néztük a szemeinkben gyúló lángot, de akkor már minden eldőlt. Tudtam, a mámoros szakadék előttünk van, és mi bele fogunk zuhanni.
Én mozdulok elsőnek, ő mintha csak erre várna, pilláit lecsukja, nedvesen résnyire nyílik szája. Ajkam az övéhez ér, és azonnal olyan érzés fog el, mintha összeforrasztottak volna vele. Édes. Puha. Bizsergő… jutnak eszembe mindenféle szavak, de aztán elködösödő agyamban, már gondolatok sincsenek, úgy olvadok érintésében. Megállt az idő? Bárcsak örökké tartana! A nyelvem tapogatózva siklik át szájába, ő megadóan megnyílik, mintha kíváncsian várná, mi következik ezután, majd hirtelen belobban a tűz, s Melanie nyelve életre kel.
A testünk közötti távolság hirtelen válik semmivé, ahogy átöleljük egymást. Szenvedélyesen kezdünk csókolózni, érzékeinket felcsigázza a vágy tüze, hevesen préselődnek össze ajkaink és melleink. Aztán levegőért kapkodva szabadulunk meg ruhadarabjainktól. Még térdelve húzom le a felsőmet, de Melanie feláll, úgy bújtatja át fején a vállpántját, majd lassan húzódik combjain a ruha, s meglátom asszonyos csípőjét, elkeskenyedő derekát. Mint tökéletes körte, magasodik fölém.
Istennő, jut eszembe, és a lemenő nap fényében tényleg földöntúli fényben fürdik teste. Az alkonyati világosság izzó vörössel rajzolja körül alakját, dús combjai között a nap sugarai vakítják szememet. Az ellenfényben ködösen látom, ahogy szemérme a bugyiján keresztül domborodik, rajta mély bevágás. De a fehér alsónemű eltűnik bódult tekintetem elől, és helyét lengedező mellei foglalják el, mert lehajolva, vállamat finoman fogva hátradönt.
A fűszálak csiklandoznak, ő csilingelő hangon nevet, de én csak fekszem, mint akit elbűvöltek. Aztán elmosolyodok, kezeim átfogják meztelen derekát, határozottan húzom magam felé. Mellei édes teherként nehezednek hasamra, lassan, finoman siklanak izzadt bőrömön.
Mióta először megláttam, erről álmodok! Új utakat törve, vágtató folyóként hasít belém bizsergető érzékisége, ölembe lángoló tűzfészket varázsol forrón puha bőre. Duzzadt mellbimbóink játékosan csatáznak egymással, nyögve ragadom meg lelógó kebleit, ajkaim felé húzom, mire Melanie sóhajtva fekszik rám, felsőteste észrevehetően remeg. Az arcomat lágy satuba fogják édes halmai, közben a csípője hullámzó mozgással dörzsöli hasamat.
Kezeim markolnak, ajkaim szívnak és harapnak, levegőt sem kapok a puha dombok között, amikor Melanie megkönyörül rajtam, kicsit felemelkedik. Éhesen kapok utána, elnyelem hatalmas bimbóudvarát, nyelvem mohón köröz, mély sóhaja jelzi, ahogy ajkaim kemény mellbimbóin összezárulnak.
– Micsoda hihetetlen pillanat! – lobban belém a kósza gondolat.
Már érzem a hasamon, hogy Melanie ágyéka nedvességben úszik. Könyöke a fűben, vállait hevesen megrázza. Táncoló melle szabadulni próbál, de én erősen szívom. Fejemet jobbra, balra mozgatva, rózsabimbóit sikamlós szorításban tartva nézem vonagló puhaságát, de Melanie megemelkedik. Keble cuppanva húzódik ki a számból, s ajkaimat hörgő sóhaj hagyja el.
Csillogó szemekkel néz rám, újra csókolózunk, majd lentebb csúszik, és érzem, ahogy hegyes mellem teljesen elmerül puha szája szorításában. Felváltva játszik velük, nyelve az őrületbe kerget, a testem már ívben feszül, kezeim a hajába túrnak, aztán amikor izgalomtól lüktető ölem közelébe ér, felemelem fejét.
– Várj! Hadd mossam meg – suttogom szemérmes mosollyal, s szemem előtt felködlik a kutya vöröslő szerszáma, ahogy lüktetve belém élvez.
Még mindig mocskosnak éreztem magam. Félve néztem Melanie ragyogó szemeibe, és tudtam, őszintesége fel fog oldozni szennyes kéjem alól, puha csókjai megtisztítanak majd, s feledtetik tisztátlan tettemet, hogy csak az elsöprő gyönyör emléke maradjon meg bennem.
Gyorsan húztam le bugyimat, majd a hűs patak vizébe guggoltam, Melanie azonban megfogta kezemet, finoman félretolta, és ő kezdte el mosni titkos kelyhemet. Mindenem feszült és remegett, amint gyöngéd ujjai érzékien végigszántottak szeméremrésemben, gerincemen édes borzongás futott végig, közben olyan erősen haraptam ajkamba, hogy belefájdult. Aztán Melanie játékosan a melleimre fröcskölt, én pedig nevetve húztam magamhoz, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten a vízbe merültünk. Bohó sikolyaink egészen az alkonyati felhők közé szálltak, de mi nem törődtünk semmivel, önfeledten pancsoltunk a patakban.
Feledtem minden emlékemet, üres aggyal, csak a vizesen sikamlós női testet láttam magam előtt, buja vonalai megrészegítettek. Már azt sem tudom, hogy került le Melanieról a bugyi, csupán a feneke és combja közötti hajlat látványa van előttem, ahogy kezeimmel markolom a bőrét.
A fűben térdelek. Ő háttal előttem áll. Arcomhoz közel széles tompora. Fogam a húsát harapja, ujjam a combjai között keresgél, bőrünkről víz csorog, de ahogy szenvedélyünk tüze felhevíti testünk, pára gőze ködösíti amúgy is fátyolos szemünk.
A zöldbe omlunk le. Finom ujjacskák cirógatnak a kéjek nedves völgyében, türelmetlenül, egyre beljebb hatolva. Víztől síkos bőrünk önkívületben vergődik egymáson, ziháló lélegzetünk és csatakos testünk cuppanásainál csak ajkunk vad tánca okoz nagyobb örömet. Vonaglok és remegek, a vágy tüze égeti minden porcikámat, szinte látom, ahogy nedves kelyhem megnyílik, bíborpuha alagútja kényeztetésért kiált.
És Melanie… a csodálatos Melanie érzi ezt.
Hallja szapora légzésemet, elfúló sóhajaimat, és váratlanul belém olvad forró nyelve. Már nem érzem a víz hűs borzongását, egész testem lángokban ég, a legforróbb azonban az ölem rejteke, ahol érzéki szája olyan játékot játszik, hogy az elragadtatástól sikongani kezdek.
Ellenállhatatlanul szívja duzzadt szeméremdombomat, nyelve megtalálja kéjnedvektől lucskos lyukamat, tőrként döfködi, minden mozdulatával újabb csúcsokba ragad, és én csak mohó tekintettel falom a látványt, ahogy telt ajkai rátapadnak ölemre, mert örömöm minden pillanatát az agyamba akarom égetni.
De Melanie… a csodálatos Melanie, ördöngős játékot űz velem, csiklómra csak néha talál rá, mintegy véletlenül, ám én tudom, készakarva halad lassan. Megvárja, amíg titkos bejáratom minden sejtje olyan érzékennyé válik, hogy szinte önálló életre kel, mintha valahol a magasban lebegnék, magamon kívül. Hüvelyem izmaival a nyelvét akarom fogságba ejteni, medencém rángásaival csiklómat dörzsölném ajkaihoz, de ő cseppekben adagolja a kéjt, mintha hangszer lennék, úgy játszik velem.
Aztán egyszer csak nem bírom tovább, a cseppek folyóvá dagadnak, és mindent elsöprő erővel, viharosan tör rám a gyönyör. Ujjaimmal olyan görcsösen szorítom az édes Melanie fejét ölemhez, mintha soha nem akarnám elengedni. Az öröm hullámai lassan csituló erővel csapkodnak, a testem együtt hullámzik velük, önkéntelen rángásokba kezd, és annyira, de annyira forrónak érzem bensőmet, hogy azt hiszem szétolvadok.
Kapkodva veszem a levegőt, mikor magamhoz térek, akkor látom csak, hogy Melanie fejét még mindig vadul szorítom combjaimmal. Ő fátyolos szemekkel mered rám, és cirógató ujjai lágyan simítják el a gyönyör hullámait.
Nincsenek szavak. Már teljesen elnyelte őket valami ősi, ösztönös erő, amely hatalmasabb mindennél. Ez az erő húzza kezeimet Melanie felé, követem csábos pillantását, amellyel hátat fordít nekem, s négykézlábra állva, fenekét a magasba tolja. A lemenő nap sugarai aranyra festik összezárt combjai között domborodó rését. Feneke izgalmas halmai közé fúrom arcomat, két kézzel markolom húsos combjait, szájam szomjasan nyeli, nyelvem türelmetlenül kutatja kilógó szeméremajkait. Élvezettel szopogatom bíbor ajtaját, orrom mohón falja illatát.
Hirtelen ötlettel megkeményedett bimbómat illesztem résébe, s hegyes mellem félig elmerül benne. Nyögéséből tudom, mennyire jól esik neki, de combjait még szét is nyitja, hogy minél beljebb hatolhassak. Mögötte térdelve, szeméremajkait ujjammal kihúzva nyomulok, és ő lassú hintázásba kezd hátsójával, mellei súlyosan lengedeznek. Így összetapadva ringunk csendesen, míg ajkaim újra szomjasak nem lesznek. Mellem finoman kicsusszan belőle, tág lyuka titokzatosan tátong szemem előtt, de én határozottan letolom medencéjét a földre, mire ő megfordul, és szélesre tárja ölét.
Puha alagútjának bejárata hívogatóan feltárul, szeméremajkai széles virágsziromként vonzzák tekintetemet, de én vissza akarom adni a gyönyört, amit tőle kaptam. Nem sietek sikamlós nyelvemmel elmerülni benne, újra keblemet illesztem hozzá, szorosan hozzásimulok, és ajkaim közben rátalálnak hatalmas mellbimbóira. Lábaival átfogja derekam, kezei odaadóan emelik telt emlőit arcomhoz, és én nem maradok adósa. Erősen szívom, majd engedem kicsúszni számon őket, ám ezalatt nyelvem gyorsan jár, csukott szempillái alatt is látom, milyen öröm járja át testét. Két mellét összepréselve nyomja a számba, egyszerre mindkettőt nyalogatom, ajkaim nedvesen tapadnak rájuk, majd amikor medencéje vad táncba kezd alattam, csak akkor markolom meg izzadságtól síkos bőrét, nyelvem csak akkor tapad éhes résére. Nem sok kell neki, teste hatalmas ívben megfeszül, óriási sóhajjal kiáltja az égre örömét, és én feledhetetlen csókban összeforrva vele, teste remegésén érzem, ahogy elborítja a gyönyör.
Erre egész életemben emlékezni fogok. Arra, ahogy fekszünk, pihegve szunnyad keblünk, lassan csendül vérünk moraja, és szívünkbe örökre beleivódik ez a csodálatos élmény, amit egyedül mi adhattunk egymásnak, egyszer, és megismételhetetlenül…