Szexföldi kalandok

Pár nap múlva, mikor már ők is eljutottak csúcsra – ez alkalommal magamat simogatva, ingerelve, sóhajok, kéjes reszketések kíséretében én is eljutottam gyönyör csúcsára, kielégültem. Vagy, ahogy ők mondják: szex-jóllaktam. Csak csendesen befelé nyüszítettem, beharaptam a szám, akkor még szégyelltem a kéjes hangoskodást. A bugyimat is magamon hagytam, mert lucskos élvezést is restelltem, legalábbis akkor még.
Miután mindenki rendesen kielégülve, a testi-lelki békesség állapotába került Narmi hozzám fordult:
– Én is gondolkodtam azt hiszem, rájöttem a különbségre, mármint hogy ti földlakók miben különböztök. Egyszerűen arról van szó, hogy nálunk szinte mindenki állandóan kedveli, igényli szexet. Úgy mint az ételt. Persze nálunk is lehet egy- egy nap mikor nincs kedvünk, de tudjuk, hogy másnap már újra megjön a szex-étvágyunk. Nálatok viszont egyesek imádják, de sokan nem kedvelik, úgy értve, hogy nálatok több napra, hosszú időre is elmehet sok ember kedve a szextől.
Elgondolkodtatott Narmi felvetése, ezért csak percek múlva szólaltam meg:
– Részben igaz, amit mondasz. de azért nem egészen. Azt hiszem nálunk is szinte mindenki kedveli, legalábbis a többség és igényli, kedveli a szexet. Legalábbis kedvelné, de különböző okokból ezt titkolja. Lehet, hogy magának is hazudik, lehet, hogy csak másoknak.
– De miért teszitek ezt?
– Hát ennek sok oka lehet. Van, aki a vallás, illendőség miatt Azután ott van a női büszkeség, illetve a félelem.
– Most büszkeség, vagy félelem?
– Egyszerre mindkettő, mi földi nők képesek vagyunk ambivalens érzésekre.
– Na jó, de ezáltal, elrontjátok a szex-étkezést, mindegy hogy valóban nem kedvelitek vagy csak úgy tesztek. Fordítsuk le megint rendes étkezésre. Mondjuk, sokan gyakran azt mondanák és sokan úgy is tennének, hogy ők nem szeretnek enni, nem is kérnek enni. Akkor persze az evés, illetve a főzés átlagos színvonala, is erősen süllyedne.
– Pláne ha ez egy társas műfaj. Mert azzal, hogy nem kér enni, mindegy hogy ezt megjátszásból teszi vagy sem, a lehetséges szexpartnereket is elriasztja – szólt bele Numi is.
– Elriasztja? Úgy értve, hogy a szex-életük a lehetőségeik korlátozottak lesznek? Így értetted? – kérdeztem.
– Igen így!
Numi szólalt meg a csend után:
– Akkor nálatok az is előfordulhat, hogy valaki megkérdezi a másiktól: nincs kedved egy kis szex-étkezéshez? Erre pedig goromba válasz érkezik.
– Ez nemcsak előfordulhat, de ez a jellemző, legalábbis ha idegen kérdi meg – válaszoltam, majd hozzátettem – sőt a hölgy akár le is keverhet egy jókora frászt, vagy segítséget kérhet. Sőt szexuális zaklatásért fel is jelentheti.
– Miért, nem mindegy hogy idegen vagy ismerős akar jót tenni, szex-étellel kínálni?
– Persze hogy nem, ég és föld – mondtam, de láttam, hogy ez megint nem érti, ezért kisegítettem:
– Tudod nálunk a családtagokkal, az ismerősökkel egészen másképp bánunk, mint az idegenekkel
– Ti szex-étkeztek a családtagokkal? – kérdezte
– Nem dehogy, pontatlan voltam, a tartós szexpartnerre gondoltam. Őt másképp kezeljük, mint az idegent.
– De a tartós szexpartner is egyszer idegen volt, nem?
– Persze – mondtam már halkan, elszállt a magabiztosságom, de ezért folytattam – mi nem váltogatjuk a partnereinket, mert erkölcsösek vagyunk!
– Akkor hogy próbáljátok ki, az optimális illeszkedést, ha nincs választék? – kérdezte Narmi
Csendben maradtam, de ő tovább kérdezett:
– Akkor hogy oldjátok meg a megunást?
– Erről szól az erkölcs, de ti ezt soha nem érthetitek meg! – szóltam, most már mérgesen.
– Nálatok nyilván nem csökken a szex-étkezés vágya, ha nem váltogatjátok a partnert? Bennetek biztosan soha nem éled fel a szex-étkezés vágya, ha megismerkedtek, egy izgalmasnak látszó partnerrel! Rosszul mondom, számotokra nincs is izgalmasnak látszó idegen – állapította meg Narmi.
– Dehogynem, nagyon is van. Csak az erkölcsünk miatt legyőzzük a vágyainkat……egyébként is rosszul esne az állandó partnerünknek, ha mással csinálnánk.
– Miért esne rosszul?
– Hányszor mondjam, ez ami erkölcsös!
– Mindig ez az erkölcsös?
– Nem, csak akkor, ha már hűséget fogadtunk. Bevallom néha akkor sem sikerül betartani – mondtam ezt már szerényebben
– Miért fogadtok hűséget, ha az fölösleges kellemetlenséggel jár?
– Meert ez az erköölcs, értsd már meg!
– De te mindent ezzel a szóval magyarázol, „erkölcs”. Én pedig azt kérdem, miért ez az erkölcs?
– Ezt nevelték belénk az nyilvánvaló – mondtam, majd fölényesen hozzátettem – mindenki tudja, hogy a szex, a bujálkodás a paráználkodás együtt jár az ivászattal, a drogozással, a bűnözéssel.
Narmi elgondolkodva válaszolt:
– Sajnos több szót nem értettem, azt gondolom, a lényeget ezért igen. Nem tudom, mi van a földön, azonban itt nálunk semmilyen kapcsolat nincs a részegség, a drog, a bűnözés és a szex-étkezés között. Sőt ha van is kapcsolat az is inkább ellentétes, egymást kizáró. Mert nálunk a jó szex-étkezéshez nem kell inni, drogozni, sőt ezek rontják a minőséget, legalábbis nagy mennyiségben. Másfelől, akit a szex-étkezés kielégít, az miért inna, drogozna? Hasonlóan ez igaz a bűnözésre is, akit a szex étkezés elégedetté tesz, az minek bűnözzön?
– Akkor is erkölcstelen – mondtam ingerülten.
– Nálunk az erkölcs és a jog is a másnak ártásról szól – mondta Narmi majd folytatta – szerintem a szex-étkezés senkinek sem árt, sőt inkább mindenkinek boldogságot ad, csak néhány szabályt kell betartani.
Nem válaszoltam, de magamban azt gondoltam – most minek vitatkozzak fölöslegesen.

Másnap reggelizés közben azért Narmi szerényen, „talán butaságot beszélek” stílusban megszólított:
– Tudod az éjszaka gondolkodtam, a tegnapi beszélgetésünkön, de bevallom, most sem értem. Hát lehet, hogy én értettem félre. Nézd el nekem az oktalanságom és beszéljük meg újra.
– Oké, mehet – egyeztem bele, bár magamban kissé bosszankodtam.
– Tegnap te azt mondtad, hogy a földi nők többsége sokat szépítgeti magát, csinosan öltözik, a lelke mélyén kedveli, ha szexuálisan vonzónak tartják.
– Igen ez így van, a lelke mélyén szégyelli, ha nem tartják vonzónak.
– De ha valaki megkérdezi: eljönnél velem szex-étkezni, akkor mondhat igent. Vagy udvariasan nemet is mondhat. – folytatta Narmi
– Ez is így van, mi ebben a furcsa?
– Ez még nem furcsa, de azt is mondtad: akár pofon is vághatja a meghívó férfit, jogosan megsértődhet, vagy akár feljelentheti zaklatásért.
– Ez így van – mondtam
– Na ez már felettébb logikátlan, ellentmondásos!
– Miért, mi ebben az ellentmondás?
Narmi és Numi összenézett amolyan hitetlenkedő lenéző arccal, azután Narmi szólalt meg:
– Hűha, ha nem érted, nehéz lesz megmagyarázni. Szóval az is ellentmondás, hogy ilyen egymással ellentétes válaszokat lehet adni, de mindegyik rendben van. De az is ellentmondás, hogy azon is megsértődik a lelke mélyén, ha nem hívják meg, de azon is, ha meghívják.
– Nem mindegy hogy ki, hogyan hívja meg, már mondtam!
– Rendben van, erre van az udvarias elutasítás, de miért kell, például meghurcolni a meghívó embert? – kérdezte, de nem válaszoltam.
– Bocsánat, még egy kérdés – folytatta Narmi – a földön az is lehet, hogy egy nő csak azért megy el szex-étkezni, mert a másiknak például sok pénze van, de amúgy szexuálisan nem tetszik neki?
– Persze hogy lehet, ez gyakori. Sőt tartós kapcsolatok is létrejöhetnek így – majd hozzátettem – mi ebben a különös?
– Csak az – mondta ezt most Numi felháborodva – hogy ezek után, hogyan lehet erkölcsre, szerelemre meg ilyenekre hivatkozni!
Ekkorra már éppen végeztünk a reggelivel. Numi, Narmi felálltak csendben elindultak a kijárat felé, de még nem értek ki amikor Numi valamit Narmi fülébe súgott. Mintha ezt hallottam volna:
– Primitív népség.