Csaby és Geri

Csabytor vagyok, és egy furcsa ajándékkal születtem. A képességgel, ami lehetővé teszi, hogy úgy manipuláljam az embereket, mint senki és semmi más. Ez az ajándék, anélkül sodorta bajba a szerelmemet, hogy az én egyáltalán észrevehettem volna. Ha el kellene ezt az egészet mesélnem, minden bizonnyal itt kezdeném.
Tizenhat éves voltam, a középiskolám 1. K osztályába jártam, és a tanár röpdolgozatot íratott. A lapot üresen adtam le. Nem volt időm, sem kedvem tanulni a mai napra. Azonban nem féltem. Nem érdekelt, ha emiatt az egyes miatt csúszok le az év végi ötösről. Hisz volt egy ütőkártyám. A tanár, aki mellesleg ebben a félévben jött hozzánk tanítani, éppen befejezte a javítást, azonban én már tudtam, hogy nem fogja kiosztani. Koncentrálni kezdtem, megfeszültek az izmaim, libabőrös lettem, a fülem elkezdett zúgni. Elképzeltem a szavakat magam előtt. Nem akarom kiosztani a dolgozatokat. Majd ránéztem a tanárra és elsuttogtam a parancsot. Fájdalom hasított a fejembe egy pillanatra, a tanár összerezzent, ezután fogta, s mint aki jól végezte dolgát, széttépte a papírokat, és eldobta a kukába. Kimerülten elnyúltam a padon, majd megvártam a pár másodperc utáni csengetést. Az incepció – mert az Eredet című film után én már csak így nevezem – mindig kimerít.
Elmajszoltam a csokimat, amit direkt e miatt készítettem elő, ugyanis hiszitek vagy sem, a csoki ad energiát a képességem használata után. Az egész felhajtás lényege, hogy bárki fejébe el tudok ültetni egy parancsot, aki benne van a látóterembe, és legalább már egyszer láttam az arcát.
Lesétáltam nagyszünetre, gondolkodás nélkül hátramentem, hogy hozzábújhassak, átölelhessem, megcsókolhassam Gergelyt. Mikor megláttam nyomban felé kezdtem szaladni. Ő felállt a lépcsőkről, széttárta a karjait, és én belezuhantam. Átöleltem, magamba szívtam frissen mosott ruháinak, és parfümének illatát, beletúrtam barna hajába, mely mindig úgy volt elkészítve, mintha most kelt volna fel. Tökéletes, egyenes vonásai vannak, mintha az arcát szobrászok készítették volna.
– Jaj Geri, hiányoztál – mondtam, hisz imádta, ha így becézem. Ő rám mosolygott és megcsókolt, szenvedélyesen. Érzések tömkelege járt át, a csókja belülről perzselt, nem bírtam vele betelni. Többet és többet akartam, nyelvének játéka magával ragadott.
– Te is nekem, egyetlenem – mondta, miután abbahagytuk a forró üdvözlést és leültünk. Ő a lépcsőre, én meg az ölébe, és szorosan átöleltem – Csaby…
– Hm? – kérdeztem
– Szeretlek!
– Én is téged! – azzal megcsókoltam – Ma megúsztam egy röpdogát.
– Incepció?
– Aham.
– Mondtam, hogy ne használd, csak ha nagyon muszáj, mi van akkor, ha valaki észreveszi?!
– Ugyan ki venné észre?
– Nem tudhatod pontosan, hogy te vagy-e az egyedüli, vagy azt hogy netán vadásznak rád.
– Nyugodj meg, tudok vigyázni magamra – mondtam, és biztatásból megcsókoltam
– Féltelek tudod? Nem akarlak elveszíteni. Te vagy életem értelme! – szavaitól ellágyultam. Éreztem, hogy kiül a pír az arcomra.
– Köszi, én is szeretlek téged, és bármit megtennék ér – mondandómat hirtelen a becsengetés szakította félbe – ted.
– Mennünk kell Csaby!
– De nem akarok!
– Én sem! De ma este majd a szobán…
– Olyan izé vagy… – mormogtam és rácsaptam a karjára, de egy vágyakozó pillantással, no meg egy csókkal azért tisztáztam vele a szándékaim.
Felérve az osztályba egy cetlit találtam a tolltartóban, s mikor elolvastam, azt hittem gutaütést kapok. Ha nem állítod le magad, Geri élete bánja!!! Ledermedtem. Egy kicsit talán ki is fehéredhettem, mert valaki azt kérdezte, minden rendben van-e. Válaszul csak motyogtam valamit.

A kollégiumban felkészültem a holnapra, és megmutattam Gerinek a papírt. Ő csak összegyűrte, és megcsókolt, lassan, finoman. Meg akart nyugtatni. Magához húzott szorosan, rádőltünk az ágyra, a lábaimat a csípője köré fontam, és élveztem csókja minden egyes pillanatát, éreztem a szívverését, az illatát, hallottam a légzését. Az egész tökéletes volt, meredező férfiasságát a csípőmnek nyomta.
Vetkőzni kezdtünk, először a pólóinkat dobtuk le. Amint a bőrünk érintkezet, sztatikus elektromosság cikázott át a testemen. Érezni akartam őt, és ettől pár szaros ruha nem fog eltántorítani. Lenyúltam az övéhez, kicsatoltam, lassan kigomboltam, és lehúztam farmerja sliccét, majd ő levette a nadrágot, és letépte az enyémet is. Egyszerű fekete színű, feszes boxer volt rajt, amin tökéletesen átütött az álló bőrágyúja. Rám feküdt, és most már tisztán éreztem péniszét. Megcsókolt, majd a hasamra fektetett.
Letépte rólam a fehérneműt, ami el is szakadt, de ez most egyikünket sem érdekelte. Elkezdett érzéki csókokat osztani a jobb, majd a bal farpofámra, közeledve a bejáratomhoz. Amikor elért oda, először lassú, finom, körkörös mozdulatokkal kezdett nyalni, majd függőlegesen fel és lefele, végül a nyelve, már át-át ütött a záróizmomon. Élveztem, hisz a nyalásban nagyon jó volt. Majd miután egy kicsit benedvesített, visszafordított a hátamra, a frissen borotvált farkát bekente síkosítóval, ami eddig az ágy lábánál feküdt. Végül óvatos mozdulatokkal belém nyomta férfiasságát, miközben forró csókjaival kezdte beborítani a nyakamat, majd az ajkaimat, mígnem arra lettem figyelmes, hogy hímtagja könnyedén jár-kel bennem. Markolászni kezdtem a bal kezemmel kerek, kívánatos seggét, míg a jobb kezemmel a haját túrtam
– Ó Geri, szeretlek! – mondtam, és belenéztem sötétbarna szemébe
Érzelmek rohantak meg, szerelem, fájdalom, élvezet és a rémület, hogy elveszíthetem őt. Megfogta a farkamat, és elkezdte verni. Elmosolyodtam.
Geri egyre sűrűbben nyögött felettem. Megsimítottam az arcát, a szemébe néztem, és suttogva megengedtem neki, hogy belém élvezzen. Gyorsabb tempóra kapcsolt, lassan csattogni kezdtünk. Ennél a pillanatnál mentem el, mert már nem bírtam magam türtőztetni. Válaszul csak megcsókolt. A fájdalom növekedett, nyögtem én is, egyre jobban élveztem. Egyszer csak állatias hörgés hagyta el ajkait, teste megfeszült, arca az érzésektől eltorzult, majd éreztem, hogy férfiassággát tövig nyomja, és belém élvez.
Tele lőtte a járatom, megtöltött forró magvaival. Percekig bennem maradt, és a szemembe nézet, majd egy rövid ártatlan csók után kihúzta belőlem forró rúdját, mellém feküdt, én pedig hozzábújtam, átkarolt, és lepihentünk, mindketten, kifáradva.
– Senki sem érhet fel hozzád, Geri.
– Köszi, de te sem vagy utolsó – mondta. Ezt mosollyal díjaztam
– Mit gondolsz arról a cetliről?
– Nem tudom mit kellene gondolnom, hisz nem biztos, hogy az incepcióra gondol, lehet, hogy féltékeny a kapcsolatunkra.
– Ne hinném, mi másra gondolhat velem kapcsolatban?
– Tudom is én? Ha minden igaz ez az egyetlen titkod. De nyugodj meg, meg tudlak védeni bárkivel szemben!
– És ha egy hozzám hasonló? Az incepció elég lassan megy. Hogy védhetlek meg?
– Ma csütörtök este van, pénteken haza kell mennünk 2-kor, szombaton ugyebár moziba megyünk, úgyhogy, ha gyakorolni akarsz, azt jövő hét hétfőn elkezdheted rajtam – mondta, és megpuszilta a homlokom
– Te mindig meg tudsz nyugtatni, bármilyen helyzetbe is kerülök, tényleg senki sem érhet fel hozzád!
– Tudom – mondta szarkasztikusan egoista hangnemmel
– Szeretlek Geri!