Édes otthon – erotikus történet

A fotelban ülünk, és nézzük a TV-t, amiben nincs semmi érdekes, de tökmindegy, nem nagyon figyelünk, halál fáradtak vagyunk. Pedig úgy terveztük, hogy elmegyünk moziba, vagy legalább mászkálunk egy kicsit, de a randevúink valahogy sosem úgy müködnek ahogy eltervezzük öket.
De most mégse bánom. Magamhoz húzlak egy kicsit jobban, és lehunyom a szemem. Hagyom visszaperegni az idöt, ami ma történt, érdemes még egyszer végignézni …
Dél van. Lefutott a mai nagy roham a munkahelyen. Ilyenkor egy darabig nincs mit csinálni. Beülök az internetes gép elé, most úgyse dolgozik rajta senki. Rutinosan belépek a levelezésembe. Nicsak, levél barátnémtól. Na, akkor van mit csinálni, válaszolgatok. Hmmm, többek közt azt vitatgatjuk pár napja, hogy mi lenne, ha te annyit keresnél, hogy nekem nem is kéne dolgoznom, csak várnom hogy hazaérsz. Azt írtam még a múltkor, hogy egész nap otthon ülve, lehet hogy megtanulnék fözni, meg hasonlók, meleg vacsora. (Ha mást nem, rendelt kínai kaja és mikrohullámú sütö viszonylatában 🙂 -elvégre úgyis telne ilyesmire) Egész nap azon gondolkoznék, hogy aznap este mit kezdenék veled. Persze már a következö levélben felmerült, hogy ha sokat unatkoznék otthon, és te még ne adj Isten fáradt és fejfájós lennél ha hazaérsz, elkanászodnék, és szeretöt tartanék, talán nem is egyet. Juj, te kis huncut féltékenykedös vagy, gondoltam magamban, de az az igazság, hogy speciel eszem ágában se lenne melletted szeretöt tartani.
Én mindig kipihent lennék, és azon foglalatoskodnék, ha hazajössz, hogy levesd magadról a munka sok gondját-bánatát, és persze minél hamarabb a sok ruhát, és akkor megfürdetnélek, megmasszíroznám a hátad, vagy olvasnék neked valamit, és addig sündörögnék, amíg már nálam is jobban akarod, hogy teperjelek le. 🙂
…fejezem be a válaszlevelet, majd elköszönök a saját kis kettönk által kitalált jelekkel, és elküldöm.
Kissé megváltozik a hangulatom önkéntelenül is ettöl az e-mailtól. Továbbképzelem egy kicsit a helyzetet, elképzelem magam egy szép kis családi házban, új bútorok közt, ahol semmi más dolgom, mint érdekesebbnél érdekesebb szórakozásokat kitalálni neked és magamnak. Valami plazmaképernyös számítógéppel helyettesítem képzeletben az elöttem lévö 14 colos monitort. Eleve elképzelem, milyen lenne együtt lakni kis barátnömmel, mert még ez sem megoldott.
Sóhajtok egy mélyet, aztán felkelek a gép elöl, és keresek magamnak valami tennivalót, mert utálom ha a munkahelyen nincs mit csinálni. Olyankor lassabban is telik az idö, és én szeretném ha telne, mert akkor hamarabb találkozhatunk. Nem is tudom, kibírnám-e, ha nem csinálnék egész nap semmit, de mindenesetre jó elmélázni rajta. Közben újra akad dolgom, és lassan kimennek a fejemböl az egymást kergetö gondolatok, gondtalan életröl, és az Egész nap csak a magára gondolok… kezdetü versekröl. Bár mintha eez eredetileg picit másképp kezdödne… 🙂
A munkanap vége felé megint kezd fogyni a tennivaló, megint eszembe jut a levél. Kíváncsiságom eröt vesz rajtam, elvégre neked is van a munkahelyeden internet elérés, hátha megnézted…
You have new mail írja ki a rendszer. Széles mosoly. Tudom, hogy ez nem valami reklám vagy nem valaki mástól jött. Úgy írta ki a new mailt 🙂 Gyorsan végigolvasom, számomra mindig kellemes és érdekes szavaidat, de most elsösorban a vége érdekel. Rutinosan eleve reply-t nyomtam, mert még akartam valami válaszfélét írni, de a levél vége felé olvasottak más vágányra terelik a gondolataimat…
Ezt vállalnád 🙂 Arra lennél, hogy felfrissíts. Tele káddal várnál, megmosnád a hátamat, hoznád a ruháimat… De most jól esne némi segítség a hátmosásban, mert megyek haza fürdeni, hajat mosni…
Ötletem támad. El is mosolyodom. Mégsem válaszolok, gyorsan befejezem amit elkezdtem csinálni, aztán lelépek, pár perccel elöbb… Ha minden igaz, hamarabb érek hozzátok, mint te… Persze ilyenkor minden közlekedési eszköz lassabb, vagy úgy tünik. Csak úgy vánszorog a busz, és ilyenkor az az érzésem, a vezetö direkt sportot üz a piros lámpák gyüjtésében. Mégis sikerül elöbb odaérnem. Csak anyukád van otthon, ami igazából szerencse, mert be tud engedni. Megkérem, ne szóljon neked, hogy itt vagyok, elbújok a szobádban.
Épp csak egy pár perccel elözlek meg, mégis alig bírom kivárni. Bekapcsolom a rádiót. Every second is like a minute, every minute is like a day, when youre far away , énekli a Rednex. Na, ezt a viszonylag régi számot és épp most kellett elökaparni az archívumból? De azért annyira nem vagy messze, már hallom is a bejárati ajtót tompán csattanni.
Hallom hogy anyukáddal beszélgetsz, aki minden jel szerint nem árult el, csak emiatt te sem azonnal jössz fel a szobádba. Fülelek egy kicsit. A hangod fáradtnak tünik, és valami munkahelyi nehézségröl mesélsz. Majd hallom, hogy valami forró fürdöt emlegetsz, és elindulsz a szobád felé, vagyis felém…
Szívem a torkomban dobog mire ideérsz, mégis te vagy jobban meglepve, mikor meglátsz. Szó nélkül átölellek, és hosszan megcsókollak. Megsimogatom a karod, majd az egyiket elkapom, és elindulok veled.
-Menjünk fürödni!
Beosonunk a fürdöszobába, jól bezárjuk az ajtót, hogy ne zavarjon meg senki. Széles mosoly, néhány csók, aztán megnyitjuk a vizet, hogy teljen a kád, amíg levetköztetlek. Egyenként veszem le rólad, szép lassan a ruhadarabokat, minden meztelenné váló felületre adok egy puszit, vagy simogatom egy csöppet. Hol hátulról, hol elölröl, hol oldalról simulok hozzád, adok egy puszit, vagy veszek le valamit, miközben érezheted, ahogy nekem is szük kezd lenni a nadrág… 🙂
Amikor már csak a melltartó meg a bugyi van rajtad, átölellek, és hosszan megcsókollak, majd hagyom, hogy te is vetköztess egy kicsit.
Hagyom hogy mosolyogj, add a csókokat, és segítek a kezeidnek, bújok ki a ruhákból. Hagyom, söt szorgalmazom hogy teljesen levetköztess, közben simogatlak, finoman dörzsölgetem, markolászom a hátad, hogy ösztönözzelek.
– Én vagyok az ön fürdetöszolgája, mit parancsol? – kérdezem, egy szál látható vágyban.
Csak mosolyogsz, mert úgyis tudom a választ, haj-és hátmosást kíván a tisztelt hölgy.
Átölellek, és hosszan megcsókollak, miközben kikapcsolom a melltartópántodat. Egy hosszú puszi után eltávolodom kissé, és viszem magammal a csipkeruhát.Magad elé kapod a kezed, mindig szégyenlösködsz egy kicsit, persze elötte csak segítetted a levételt. Egy mosoly és egy rövid csók ezt a zárat is oldja. Szétnyitom a kezed, és önkénytelenül is megcsodálom a két szép cicidet, mint mindig. A bimbóid két megtermett borsószemet formáznak, pedig tuti nem fázol, a melegvíz már így is jó gözössé változtatta a levegöt. Vajon mitöl lehet akkor?(Hopsz, tényleg, ennyi víz elég lesz, elzárom. Megkérlek hogy nézd meg, jó-e a hömérséklet. Kissé meleg, de kellemes.
Egy hirtelen ötlettel a bugyit is lesimogatom rólad, majd hosszan átölellek. Forró, puha böröd hozzám simul, ujjaid a hátamon sétálgatnak, ajkaid összeforrnak az enyémmel. Nagyon szeretem. Gyengéden simogatlak, finoman csókollak, mélyen behunyt szemmel, semmi másra nem figyelve. Lassan jut eszembe a fürdés…
– Szóval hátmosás? Igen, tessék belépni a kádba…
Megnyitom a zuhanyt és végigmosom a tested. Közben azon gyönyörködöm, ahogy a víz végigszalad a formáidon. Lehet hogy a melled nagyon tiszta lesz, mert azt különösen szeretem nézni.Belépek én is a kádba, és a hátadat is bevizezem, a derekadon végigfutó víz tüzetes elemzése közepette.Adok egy csókot a gerincedre. Meg akarsz fordulni, hogy az ajkadra is adhassak, de visszatartalak. A szappanért és a szivacsért nyúlok, és elkezdem mosni a hátad. Egyre közelebb hajolok, hogy a legrejtettebb, legkisebb börfelületet is megmoshassam, mert hát ugye semmi sem maradhat piszkos. Anatómiai ismereteim egyre inkább csödöt mondanak, az lesz a kényszerképzetem, hogy a derekad, söt az egész oldalad, beleértve a nyakadat is, a hátadhoz tartozik, söt mintha hirtelen felrémlene, hogy egy nönek a melle is ott van.Hát megmosom azt is. Minduntalan hátra akarsz fordulni, hogy adj egy puszit.
– Ne tessék engem zavarni, nem tudom így szakszerüen megmosni a…hmm. hátát.- mondom, mert épp a melleiden van a kezem, amint a két kökemény bimbóról próbálom az ujjaimmal a legapróbb kis szennyezödést is eltávolítani.
Lassan mégis engedem hogy zavarj a csókokkal, teljesen hozzád simulok, a mellkasommal mosom a hátad, míg a kezeim már a combodat is megtisztítandó felületnek tekintik… Szintén mosóeszközként használom azt a kökemény valamit , ami valahogy sehogy nem akar elférni alul, ha hozzád bújok.
Egészen magamhoz szorítalak, és elöre tartom a fejem a nyakad mellett, hogy csókolózhassunk. Hosszan, lágyan…
– Ez így nem lesz jó, mert… ö izé, nem tudom elég hatékonyan mosni a hátad, mert izé, így megcsúszhatunk a kádban… – mondom, két csók közt, felgyorsult légzéssel. Kimászok a kádból, és elökapom a gumit, majd gyorsan fel is veszem, majd hanyatt befekszem a kád aljába, hátamat a ferde résznek vetve.
– Ide ülj.. pardon, ide tessék ülni, és akkor… a hajadat is meg tudom mosni…- súgom a füledbe.
Mosolyogva beleülsz a… vízbe.
Kissé nehezen férünk el a kádban, de egyikünk se teszi szóvá.
Egy kis idöre én is behunyom a szemem, amíg el nem merülsz a vízben, az én-víz meg benned… Nem hagyom hogy megmozdulj, csak érzem, hogy mennyire akarsz. Újra mosom a hátad , amit most már szinte kizárólag a melleid, a szeméremdombod, a combjaid és néha a nyakad jelentik. Magamhoz húzlak, nekidölünk a kád lejtös szélének. Hátrahajtom a fejed, így a vállamon pihen, Egyik kezemmel a bal arcodat simogatom, míg a jobb arcod az én fejemhez ér. Másik kezemmel a csiklódat mosom , lágyan, miközben hagyom, hogy lassan mozgatni kezdd a csípöd…
Lassan kezdek elfeledkezni a fürdetöszolgai feladataimról, csak élvezem behunyt szemmel, amint fel-le, hol lassabban, hol gyorsabban mozogsz rajtam, miközben egyik kezeddel a kád szélébe kapaszkodsz, másikkal keményen szorítod a melleden nyugvó ujjaimat. Egyre mélyebben követelsz magadba, egyre gyorsabban mozogsz, és egyre többször érzem a hüvelyizmaid apró rezdüléseit, mígnem meg nem feszülnek mind… Majdnem magaddal viszel engem is, de hirtelen leszállsz rólam, ügyetlenül forgolódva, de követelözöen az ajkaimat keresed. Olyan csókokat kapok töled, amilyenekkel csak akkor szoktál megajándékozni, ha épp az imént szálltál el. Vadul viszonzom öket, nedves, puha meleg börödet markolászom, és közben szinte elviselhetetlenül kívánkozom vissza beléd, hogy én is elszállhassak…
Óvatosan, hogy el ne csússzunk, felegyenesedek veled a kádban, és a falhoz szorítalak. Összerándulsz egy kicsit, mert a csempe jóval hidegebb, mint a víz, bár eleve vagy 40 fok van most a fürdöszobában. Nem szorul magyarázatra, hogy mit szeretnék, már emeled is fel az egyik lábad, és húzod magad felé a csípöm.
Vadul hozzászögezlek a falhoz, és csak csókollak, markolászlak, simogatlak, miközben lassan, de hosszú mozdulatokkal teszlek a magamévá. Ujjaid finoman a hátamba marnak, én meg már nem is tudom hol járok, csak csinálom amit a vágyaim diktálnak. Nem tart sokáig, nem is figyelek már semmi másra… Végem is lesz mint a botnak. Most rajtam a sor, hogy szenvedélyesen köszönetet csókoljak…
Sok mosoly, és pici csókok közt eszembe jut a fürdetés. Kihúzom a dugót, és megnyitom a vizet. Végigzuhanyozom mindkettönket, majd megmosom végre a hajad is, vagy legalábbis segítek benne. Mikor kiszállunk a kádból, szép lassan megtörölgetlek, míg te ugyanezt teszed velem. Én felöltözök, és néhány csókkal kis idöre búcsúzva kiosonok az ajtón. Egy nö szereti ha egy kicsit magára hagyják a fürdöben. Átmegyek a szobába, leülök a fotelba, és bekapcsolom a TV-t, de leginkább azt hallgatom, ahogy a hajadat szárítod…
Kinyitom a szemem, megcsókollak.
– Elaludtál? -kérdezed.
A Tv-re pillantok. Egész más megy mint az imént .
-Jé, tényleg… Fárasztó dolog ez a fürdetés. 🙂