Szextörténet

Rossz ember vagyok.
Nos, nem, jó ember vagyok, de rosszat készülök tenni. Mert lebámulok erre a tökéletes kis ártatlanságnak a képére, aki kísértésként elnyúlva terült el alattam, és tudom, hogy soha nem fogok tudni ellenállni neki.
Ő tökéletes, eper szőke haja körülöleli az angyali arcát, miközben azokkal a mélykék szemekkel felnéz rám. Az arca kipirult, olyan rózsaszín, mint a bársonyos, rózsaszín mellbimbói, a mennyei mellei csúcsán. Bassza meg, napokra bele tudnám temetni az arcomat azoknak a melleknek a lágy, fehér bőrébe, és ahogy kibaszottul ellenállnak a gravitációnak, annyira hetykén és magasan ülnek, annak ellenére, hogy olyan nagyok.
És annyira kurva nedves a számomra, hogy látom, hogyan csillog a gyenge fényben, a kollégiumi szobájában. Látom, hogy készen áll és akarja, a szűk kis punci rám vár, arra hogy fölé másszak és mélyen belevezessem a farkamat a hihetetlenül szűk csatornába.
Jézus. Mindezt az ő kollégiumi szobájában.
Igen, ez a lány tökéletes, de ő is kibaszottul hibás ebben. Már nagykorú, de akkor is egy diák.
A tanítványom, az Isten szerelmére. Ő az én tökéletes, kitűnő tanulóm, aki elöl, és középen ül az első évesek angol irodalom osztályában a Hardham egyetemen. Ő az egyetlen, akitől elveszítem a rohadt szavam, és mindent elsöprő figyelemmel nézem őt. Ő az egyetlen, aki miatt megakadok a felolvasásban, és nézem, ahogy a ceruzáját rágcsálja, és a szeme belemélyed a könyvbe. Vagy amikor keresztbe teszi, majd egymás mellé teszi a lábait. Nem próbál szexi lenni, de pontosan ettől leszek olyan kibaszott kemény.
Kétlem, hogy az egyetem boldog lenne, ha tudná, hogy egy diák után epekedem, de azt tudom, hogy több mint dühösek lennének, ha látnának most, hogy a farkam hegyével döfködöm a selymes nedves punciját.
A körmeit végighúzza a hátamon, a csípőjével kőrözve, mintha a testével könyörögne, hogy a magamévá tegyem. És én hajlandó vagyok ezt teljesíteni.
Felnyög, amikor belehatolok, mélyen belé csúsztatva a vastag szerszámomat, és gyakorlatilag nem kaptam levegőt, hogy menyire hihetetlenül szűk és nedves ő.
“Persze hiszen ő, csak egyetlen egyszer csinálta ezt” 
Egyszer velem, amikor elvettem a szüzességét, és elvettem az ártatlanságát. Amikor a farkamon vonaglott, ellenem lökve, olyan gyorsan elélvezett, mint egy átkozott vonat, ami letér a helyes útról. Amikor könyörgött, hogy telepumpáljam, amikor végre elélveztem, és belepumpáltam minden egyes csepp spermámat mélyen a védtelen fiatal puncijába.
Ez alig volt huszonnégy órája, de el sem hiszem, hogy ilyen sokáig ki tudtam tartani az íze nélkül. A finom méz a lábai között olyan volt számomra, mint egy Isteni drog, és tudom, hogy most már reménytelenül a rabja lettem.
A csípője mozgott az ágyon, miközben nyögve őrölt a farkamon, hogy még mélyebben hatoljak belé, olyan mélyen, hogy lehetetlen még ennél is jobban kitöltenem a gyönyörű kis testét. Szinte már perverz az, ahogy a rózsaszínű kis szeméremajkai megnyúlnak a vastag farkam körül, és hogy milyen kicsi és finom az én sokkal idősebb, izmos testem alatt.
Perverz, hogy az én koromban egy ilyen fiatal lányt kefélek. Perverz, hogy egy elsőéves főiskolás lány szüzességét az íróasztalom tetején veszem el az angol tanszék épületében. Perverz, és mennyire bűnös az, hogy imádom nézni, hogy ez a lány befogadja a faszomat a vágyakozó puncijába.
Be kellett volna zárnom az ajtót és behúzni a függönyöket, amikor tegnap belekóstoltam, amikor a fiatal testét először megkaptam és elvettem az ártatlanságát, majd azt mondtam neki, hogy
Ő az enyém. 
Most a kollégiumi szobájában vagyunk és az ajtó nincs bezárva. Az átkozott szobatársa bármikor bejöhetett volna hozzánk és Isten tudja, hogy mivel sújtana le ránk.
Bassza meg, hallom a többi diákot bulizni a folyosón, ha belegondolok, akkor valószínűleg a legtöbb diákot én tanítom. És egyikük sem tudhatja, hogy most én a golyómig mélyen vagyok az egyik diáktársukban. Egyikük sem hinné el egy millió év alatt sem, hogy a szenteskedő, merev tanár kedvence, aki elöl ül az osztályban, csúcs minden egyes tesztje, minden plusz pontot megszerez, most alattam nyög a hátamba kapaszkodva, miközben a puncija megfej úgy, ahogy megérdemlem.
Egyikük sem találná ki sohasem, hogy a lány, aki fekete keretes szemüveget visel, haját lófarokban hátra köti, és mindig erényesen öltözik a főiskolán, most szétfeszítve fekszik a professzora alatt ruhátlanul egy pár térdig érő zokniban. A szemüvege félretéve, és a rendezett copfban lévő haja most vad és szabadon terül szét a párnákon.
Annyira kurva szűk és nedves, olyan, mint egy selyem kesztyű, ami körülöleli a csupasz farkamat.
Ó igen, mintha ez a szükség más, perverzebb lenne. Nem csak az, hogy kefélek az én koromban egy diákkal, de az hogy pusztán teljesen védtelen vagyok, amikor benne vagyok. És akárcsak tegnap, leszarom ezt. Akárcsak tegnap, ősi vágyat érzek arra, hogy betöltsem ezt a lányt a magommal, mert ő az enyém.
Az enyém. 
Nyög és nyöszörög alattam, ezektől a kis turbékoló hangoktól a farkam megrándul benne. A lábait körém zárja, és velem együtt mozog, amikor elkezdem baszni keményebben és mélyebben, mintha arra ösztönözne, hogy gyorsabban csináljam. Minden félelmem az, hogy fájdalmat okozok neki, vagy valahogy felsértem, mert olyan kicsi, a farkam meg hatalmas, ahogy benne mozog, de kidobom ezeket a félelmeket az ablakon, mert tudom, hogy azt akarja, hogy megadjak neki mindent magamból, és én átkozottul meg is fogom neki adni.
Elakadt a lélegzete, amikor megragadtam a haját, és hátrahúzva a fejét felfedtem a nyakát, és beleharaptam bőrébe.
– Azt akarod, hogy telepumpáljalak ugye? – Morogtam, miközben a faszommal mélyen belecsúsztam, és éreztem, ahogy a golyóm minden egyes döfésemre csapkodja a szűk kis seggét.
– Szeretnéd érezni azt, hogy beleélvezek a szűk kis puncidba, ugye?
– Ó Istenem! Igen! – nyögte. – Igen, professzor Martin, akarom.
Felnyögtem attól, ahogy a professzor nevet kimondta ismét úgy, mint tegnap. Ettől az egész még piszkosabb, és még erkölcstelenebb, ha így hív.
– Professzor. – érzem, hogy elélvez, amitől kezd felrobbanni benne a farkam.
Nyöszörgött és nyögött, a kezével a hátamba kapaszkodva, miközben a csípője sürgetett engem, éreztem, hogy a szűk puncija összeszorul körülöttem. Tudom, hogy közel van, és azt akarom, hogy olyan keményen élvezzen el, mint azelőtt soha. Tudom, hogy nincs más férfi, hogy nincs más fiú, aki valaha megérintette, és erre a gondolatra olyan kemény leszek, mint az acél.
De azt akarom, hogy úgy élvezzen el, mint azelőtt sohasem. Szerettem volna az emlékezetébe vésni ezt a pillanatot, hogy a farkam mélyen benne van eltemetve, miközben hangosan felüvöltök a fülébe, és olyan kitöréssel élvezem belé a magomat, hogy kicsordul az ágyra, és szerteszét kenődik, hogy soha se feledje el ezt a pillanatot.
Elkezdtem forgatni a csípőmet, ringatni a farkamon, amitől a csiklóját is dörzsölöm, amitől újra beindul alattam, felzihál, és megremeg, a mellei előre-hátra ringatóznak, olyan puha, tökéletes könnycsepp alakúak, miközben keményen, és mélyen baszom, érzem, hogy kezd megint összeszorulni körülöttem, és a hihetetlenül szűk puncija elkezd fejni engem. Érzem, hogy kezdem elveszíteni minden józan eszemet, és az összes önuralmamat.
– Azt akarom, hogy elélvezz nekem Ellie – morogtam a fülébe. – Szeretném érezni, hogy a puncid elélvez a nagy faszomon, érezni szeretném, hogy a puncid nedve lefolyik a golyómra, mert minden egyes kibaszott cseppét beléd fogom üríteni.
– Kérlek, tölts fel! – Vinnyogta zihálva, szaggatott lélegzettel. – Kérlek, tölts fel a spermáddal professzor.
– Akkor jobb, ha kifejed belőlem bébi. Jobban teszed, ha a puncidat használva kifejsz belőlem minden egyes cseppet addig, amíg ki nem tölti a kis szűk puncidat annyira, hogy kifolyjon belőled.
Ettől azonnal elélvez. Érzem, hogy az egész teste remeg, és rázkódik alattam, a szeme szorosan becsukva, a feje hátrahanyatlik. A sikítását a számmal fojtottam belé, és hagytam, hogy a számba nyögjön, ahogy felrobbant alattam. A puncija remegett körülöttem, és fejte a farkamat, és ez több volt már, mint amit el tudtam viselni. Beleordítottam az ajkába és éreztem, hogy a farkam felrobban mélyen benne, a golyóim felrobbantak, és belespricceltem mélyen a termékeny, tökéletes, épphogy nagykorú pinájába.
– Az enyém vagy. – Morogtam zihálva, amint elkezdtem visszatérni a földre, éreztem, hogy a szívünk egyszerre zakatol a mellkasunkban.
– Az enyém vagy.
– A tiéd vagyok. – suttogja, a nyakamat csókolgatva kapkodó lélegzettel.
 Még mindig kockázatos, hogy itt vagyok, és tudom, hogy a szobatársa bármelyik pillanatban bejöhet,
 de ez nem akadályoz meg abban, hogy a karjaimmal magamhoz öleljem, miközben a fejével a mellkasomon pihen.
És ez tökéletes. Teljesen bűnös, és teljesen perverz, de tökéletes, így ahogy van. Ez a tökéletes kis angyal, ez az alma, tökéletes kísértés a számomra.
Most, hogy a picsába kaptam meg őt?