Szexofon és Maola

Budapest egyik eldugott hangszerboltjában, az Ezredes utcában éppen péntek volt. Két fiatal lány – Kati és Tündi – dolgozott itt, és nagyon elegük volt már a hétből. Reggel kilenctől este hatig kellett itt punnyadniuk, és kiszolgálni a vevőket, akikből jobb napokon sem jött több két tucatnál. Az időt javarészt Blikk, Sztori és Best magazin olvasással töltötték, vagy sminkelték magukat. Néha kimentek rágyújtani, vagy belopództak a WC-be masztizni. Ez utóbbira nem is a testi vágy vitte rá őket, hanem az unalom. Egyszerűen úgy gondolták, semmi mást nem lehet itt csinálni.
A hangszerbolti eladóskodás persze, elviekben legalábbis, mégiscsak magasabb rendű szolgáltatói tevékenység annál, hogy ilyen buta picsákra lehetne bízni, de Kati a tulaj lánya volt, és apuci úgy vélte, jó helye van itt. Talán arra gondolt, a rendszeres munka segít megállítani gyermekét a züllés útján, amin szemlátomás megindult.
Kati viszont egyből beajánlotta barátnőjét maga mellé, és addig nyúzta vele apját, amíg az kényszeredetten rábólintott, hogy rátegye cégének bérlistájára.

Akárhogy is, ezen a pénteken délután egy órakor Kati kiment rágyújtani a bolt elé. Az égre pillantott: nagy felhők gyülekeztek. A levegő párától volt terhes. Tisztán hallatszott a Hűvösvölgy felé robogó villamos hangja.
Kati leszívta a füstöt. Csinos lány volt, barna, nagyon formás popsival. Az a fajta, amit ha meglát egy férfi, először arra gondol: de jó volna kinyalni. A dugás csak utána következne.
A másik lány, Tündi viszont fekete volt, és az ő segge a következő gondolatot ültette el a férfiakban: „Úristen, de beakasztanék neki itt helyben. Hátulról.”
Különbözőek voltak tehát, de egyformán utálták a munkájukat.
Kati, miután pofátlanul az utcára hajította a csikket, visszasétált a boltba. Nagyot sóhajtott, amikor arra gondolt, még öt órát kell itt kihúznia, mielőtt hazamenne, és lelépne a diszkóba felszedni valami jó pasit, akivel kefélhet napfelkeltéig.
Tündi fejében hasonló gondolatok jártak.

Eseménytelenül telt a következő tíz perc, és a lányok már egymástól függetlenül azt fontolgatták, hogy kiosonnak masztizni egyet, amikor csilingelni kezdett a bejárat feletti csengő, és belépett egy kuncsaft.
Magas volt, vállas, izmos és kopasz. Jól szabott öltönyt viselt. Nyakában aranylánc fityegett. Szemei tompán csillogtak, mint obszidiánok.
Aztán megszólalt, ellentmondást nem tűrően:
– Kérek egy kibaszott szaxofont.
A lányok ajak kis piros O-ra nyílt.
– Hogy tetszik mondani?
– Úgy tetszem mondani, hogy kérek egy kibaszott szaxofont. De gyorsan.
– Ő… – Kati zavarban volt. – De pontosan milyet? Tenor? Alt? Bariton vagy…
– Bébi, magasról leszarom milyen, de lökj már ide egy szaxofont. Sietek.
Kati elfintorodott és elfordult. Világosan kimutatta, undorítja őt a férfi modora. Ezzel Tündi is így volt, de hát az üzlet az üzlet. Végül a fekete hajú lány lekapott egyet a polcra kitett hangszerek közül, és a pultra tette. Egy Yamaha tenorszaxofon volt.
– Megfelel? – kérdezte a lány, kissé éles hangon. Biztos volt benne, hogy ez valami kandikamerás átverés, és a vevő mindjárt elröhögi magát. Ehelyett az megszólalt:
– Fáintos lesz, bébi.
A férfi benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy vastag köteg húszezrest.
– Mennyi lesz?
Tündi kolleginájára nézett, látta, az ő pupillája is kitágul. Arra véletlenül sem gondoltak, hogy tahó kuncsaftjuk fizetni is képes lesz.
– Ő…. Négyszázötvenezer. Csekkel fizet, vagy…
– Hé, bébi vak vagy? Szerinted mi van a kezemben, zsebkendő? Készpénzzel.
– Oké – nyögte ki Tünde, és lebonyolította a tranzakciót.
– Kösz lányok – mondta végül a férfi, hóna alá csapta a szaxofont, és távozott.

****

– Képzeld Ági, a pasas 450 rongyot dobott ki arra a szaxira! Érted, besétál, és azt mondja, kérek egy…
– … kibaszott szaxofont, tudom. Most meséled el harmadszor.
– Ja bocs. Hohoho… – vihog Kati, aki eléggé be van már spurizva.
Este van, és egy zuglói diszkóban ül a barátnőjével. Néha táncol is, és hagyja, hogy a fiúk olyankor megfogdossák. Ám most valahogy nem is érdekli, mi történik. Az esze folyton a férfin jár, aki délután betoppant az üzletbe. A visszataszító modorára gondol. Az obszidián szemeire. Az izmos a testére.
A temérdek pénzére.
Barátnője, Ági, egy vakoltarcú panelangyal, felböfög egy mondatot, megszakítva ezzel Tündi mélyenszántó tudatfolyamait:
– Te lefeküdté má’ Karcsival?
– Á, nem. Az egy tahó. És kamus. Már fél éve mondja, hogy megveszi azt a új négyes Golfot, tudd, amilyen a Zolinak van, és…
– Én viszont igen. A múlt szombaton. Nem rossz!
Tündi felsikkant és arca elé kapja a kezét.
– Júj! Nem moondoood…
Két órával később Tündi mérsékelt kielégülést él át Karcsival annak Szamarájában, a disco előtti parkolóban. A lány a gyönyör csúcsán azt veszi észre, hogy ismét a szaxofonos pasira gondol.

– Kérek egy kibaszott oboát.
– Ó igen, uram, máris adom.
Kati félrelökte Tündit, hogy ő szolgálhassa ki a vendéget. Egy hét telt el a szaxofonos eset óta, és a vevő visszatért.
Tündi sértődötten lökte át a rágógumit szája egyik sarkából a másikba, aztán foghegyről odavetette kolléganőjének:
– Na jó, elpattanok a postára befizetni ezeket a csekkeket, ha gondod van csak csörizz meg a telcsimen.
Sem Kati, sem a vendég nem figyelt a lányra, aki orrát felhúzva kicsörtetett az üzletből, és becsapta az ajtót.
Kati picit elpirult.
– Elnézést kérek a…
– Rá se ránts. Akkor megkapom végre az oboát?
– Hogyne – mondta Kati, és szemével már vagy húszadszorra is végigmérte a férfit, akit egyre vonzóbbnak talált. Majd szolgálatkészen megfordult, hogy kihozza a raktárból, amit a kuncsaft óhajt.
– Állj meg! Erre gondoltam – szólalt meg a férfi nyers hangon, s azzal letolta a sliccét, és elővette a farkát.

Kati csodálkozó kiáltást hallatott, és gyorsan elfordult. Úgy mondta felháborodottan:
– Kérem, azonnal távozzon! Mit képzel?
Miközben e szavakat kimondta, arra gondolt, amit a pillanat töredékéig látott, mielőtt elkapta a tekintetét. Arra a hatalmas, félkemény húsdarabra, ami a vendég gatyájában rejtőzött.
– Nincs időm szórakozni – mondta a férfi türelmetlenül, és két darab tízezrest hajított az pultra. – Nekilátnál végre?
– Nem vagyok kurva! – tört ki Katiból, és közben arra gondolt, húszezer forint körülbelül annyit, amennyit a diszkóban egy átlagos hétvégi estén el szokott verni.
A vevő, ismeretségük óta először, elmosolyodott. Azzal a két tízesre rászámolt még ötöt.
– Alakul, hölgyem? – kérdezte gúnyosan.
Kati nem felelt, hanem akaratlanul is megnyalta a szája szélét. A mindenit, milyen ruhákat vehetne ennyiből…
Az férfi sóhajtott, és a kezében lévő összes tízezrest a pultra dobta.
– Százötven. De most már hagyjuk abba a szarakodást.
Kati kuncogni kezdett, és a vevő immár mereven álló farkára pillantott. Jó ég, megvan vagy huszonhárom centi.
– Menjünk be a raktárba.

Kati izgatottan látott neki a feladatnak. Tudta, hogy mások megszólnák, ha tudnák, hogy mit tesz most, de nem érdekelte. A „kurva” fogalom csak egy közhely. A pénz, és egy ez a nagyszerű, merev szerszám a valóság.
Kati a raktár padlóján térdelt, a férfi a falnak dőlve, a lány haját túrva állt. Összefüggéstelen, obszcén kifejezéseket motyogott, melyek közt szép számmal akadtak orosz jövevényszavak és török mellérendelések.
A lány a herékkel kezdte, amelyek akkorák voltak, mint egy-egy jól megtermett szilvamag. Nyelvével ütögette őket, míg ujjával a zacskókat morzsolta. Amikor kicsit megvakargatta a szerszám tövét, a férfi udvariasan elszellentette magát. Kati akkor egy pillanatra megmerevedett, de hamar eszébe jutott a pénz, és tette tovább a dolgát a kellemetlen atmoszféra ellenére is.
Végignyalta az eres törzset, majd a makkal folytatta. Kékes-vörös színű, feszes, pompás tartozéka volt ez egy nem mindennapi fallosznak. Kati arra gondolt, hogy a sok pénz és a díszes kivitelű, teljesítőképes brájszli ritka esetben jár együtt, nehéz kifogni az ilyet. Hogy ő milyen szerencsés nő!
Beleéléssel, mohón nyaldosta a makkot, nyelve hegyével kúrkászta a fitymaféket és a húgycsőnyílást, amikor a férfi rászólt.
– Hagyd abba a hülyéskedést, szívd.

Kati engedelmeskedett, de picit megsértődött. Sok tucat faszt lecummantott már élete során, és a fiúk eddig mindig el voltak ájulva tőle. Azt hitte, tökéletesen érti a dolgát.
Csakhogy ez itt nem egy éretlen kamasz a diszkóból. Ez egy gazdag, érett, potens férfi. Kati figyelmeztette magát: ne nyavalyogj, gondolj arra, csak tanulhatsz tőle!
Odaadással szopott. Igaz, az egész hóbelevanc nem fért volna bele egy átlagos lány szájába, olyan vastag volt, de az ő állkapcsában az inak az idők során eléggé megnyúltak már ahhoz, hogy áthidalja ezt a problémát. Ajkaival szívott, pumpált, vákuumot képezett, és elégedetten konstatálta, hogy teljesítménye most már megfelel a férfinak.
– Ó… ribanc… ez oooóóóboa! – lihegte a férfi, és érezhetően rohant a Nagy Spricc felé.
Kati akkor önmaga számára is váratlanul felpattant, remegő kezekkel lehúzta a miniszoknyáját és a bugyiját, és megragadta a férfi farkát.
– Dugd belém ezt a… szépet… érezni akarom.

A férfi vágytól remegve elgondolkozva nézte a lányt. Kati nem értette mi baja lehet. Nem tetszik neki?
A férfi vívódott. De aztán, mikor már elég ideig bámulta a nedvtől tocsogó, simára gyantázott puncit, elpárolgott minden fenntartása.
– Dugjalak meg? Jó… megbaszlak én… – lihegte, s az egyik polcnak döntötte a lányt. Kati úgy érezte, mindjárt felrobban az alteste. Kinyomta a fenekét, pucsított, úgy várta az ostromot.
Eleinte szinte fájt, akkora volt a fasz. Aprókat sikongatott, míg a férfi beljebb tornászta magát. A hüvely azonban rugalmas szerv, és hamarosan sikerült teljesen befogadnia a hatalmas brájszlit. Aztán a férfi mozogni kezdett. Kati érezte, hogy forró nedve végigcsorog a combján, és iszonyatos gyönyör öntötte el.
– Ah… ah… – A lány önkívületben nyögdécselt.
– Igen… basszameg… nagyon jó vagy… – a férfi megragadta Kati seggét, és nagyon erősen kezdte dugni.
– Jaaaj… istenem… keféld szét a nuncukómat! – sikoltotta a lány, és azon nyomban akkorát élvezett, hogy magánkívül dobálni kezdte magát, és elharapta a nyelvét.
– Igeeeen – sivított a férfi, azzal kirántotta farkát Katiból, és egy bikának is becsületére váló mennyiségű spermát telített a lány hátára. A gyönyörtől kába Kati nem is tudta, mi történt – halványan úgy érzékelte, mintha egy vödör meleg vizet öntöttek volna a hátára.

Orgazmus után pár másodpercig csak lihegtek egymásba gabalyodva. Kati úgy érezte, ennél tökéletesebb kielégülést még életében nem élt át. Aztán a pénz is eszébe jutott, és majdnem felkiáltott nagy boldogságában.
Aztán egy nagydarab árnyék töltötte be a raktárajtót.
– Ó, te fasz. Ki engedte meg, hogy megbazd a lányom?
Kati felsikoltott, kitépte magát a meztelen férfi alól, és ijedt mozdulattal hajolt le földön heverő szoknyájáért. Közben hallotta, hogy nagyfarkú partnere magyarázkodni kezd.
– De Béla, te utasítottál, hogy…
Azt mondtam, hogy tedd próbára. A szopás oké. A dugás nem. Ki vagy rúgva.
– De…
– Takarodj, vagy hívom az erkölcsrendészetet.
A nagyfarkú férfi elkullogott.
– Tündi, te is ki vagy rúgva.

Kati, aki pániktól ködös aggyal rángatta fel miniszoknyáját, látta, hogy apja mögött ruháját igazgatva, lángvörösen ott toporog Tündi. Vajon miért ilyen zilált? Látta, ahogyan együtt van a pasival? Masztizott alatta?
Nem számít. Jó ég. Most már semmi nem számít. Lehunyt szemmel, szégyenben égve várta, hogy apja figyelme felé forduljon.
Sírás. Ez Tündi. Ajtócsapódás. Ez is ő. Most ment el. Csönd. Mély csönd. Apja itt van. Érzi a parfümjét.
Végül kinyitotta a szemét. Mit tehetett volna?
Apja jött felé, vigyorogva, kezében egy pálcával.
– Kislányom, azt hallottam rólad, hogy ribanc vagy. Ez most bebizonyosodott. Kívánsz valamit hozzáfűzni?
Kati nem szólt, csak halkan szipogott.
– Most megbüntetlek. Úgy, mint amikor kicsi voltál – mondta az apja. – Rajta lányom, hadd lássam én is a pucér feneked.
Kati tudta, nincs menekvés. Újból lehúzta hát a farmerszoknyát, és odakínálta nedves fenekét, rodeótól kivörösödött nuncukóját a közeledő végzetnek.