A roma csávó


Ha az ember egy faluba költözik óhatatlanul is próbál hasonszőrűeket keresni, nekem nemigen jött össze, a lakosság nagy része idősekből áll. A fazekasság mondhatnám, hogy női szakma, de férfiként megtaláltam benne a művészetet, az önkifejezést, és a számításomat is.
Egyéni vállalkozóként a portékáimat tovább adom kiskereskedőknek. A kemencém modern, a ház fehérre meszelt, gangos, igazi parasztház, régóta vágytam egy ilyenre, a válásom után pedig ingatlanközvetítő segíttet abban, hogy a város zajától messze, a múltamtól távol megtaláljam. Így kezdtem új életet harminckét évesen, kissé csalódottan, és meggyűlölve a város forgatagát. Szakítottam az addigi nőismerőseimmel, elegem lett a futó kapcsolatokból, az alkalmi szexből, és úgy egy időre, mindenből.

Egy roma család lakik a szomszédomban, balra, csak mező, az utca vége. A szomszédok hangos szóváltásokkal tarkított életet élnek, amúgy tiszták és rendesek, de levetkezni nem tudják a származásukat. Az asszony és a férje dolgoznak, ha akad éppen munka – napszám, favágás, ez-az, a két lányuk gyerekkel lakik velük, férj nélkül, többnyire segélyekből élnek, meg a juttatásokból. A fiatalabb, a harmadik testvér dolgozik rakodóként a közeli városban. A fiú elsőre szimpatikus volt nekem, Marcell lett az egyetlen beszélgetőtársam, akivel jól éreztem magam.
Az első hetekben félénken viselkedett – csodabogárként tekintettek rám sokan – ez alól ő sem volt kivétel, de a rövid, két, majd öt perces beszélgetéseink félórásokká váltak a kerítés mellett. Néha irigykedve néztem a népes családot, ahogy mindenkinek akadt dolga, ahogy veszekszenek, dalolnak, vagy segítik egymást. Az összetartozást látva a magányom felerősödött.
– Gyüjjön már át László, ne áddigáljon mindig a kerítésné, há nem vagyunk mink rossz emberek.
Átmentem, megkínáltak, és úgy ettem-ittam náluk, mintha a család része lennék. A poharaik és evőeszközeik tiszták, a főztjük kimondottam finom. Nem ettem én olyant egyik étteremben sem. Az asszony töltötte a cigit, sokat szívott a család, Marcell nem dohányzott, de én néha rágyújtottam náluk. Gyakran átjártam, kezdtem megszeretni Janiékat, készíttetem nekik tálakat viszonzásul, ajándékoztam néhány dísztárgyat, csak éjjelenként vett körül magány. A fiúnak segítettem rendbe hozni a tönkrement elektromos dolgaikat, megjavítani a falat, kölcsönadtam az elektromos fűrészemet, hogy felvághassák a télire való tüzelőt, és egészen úgy éreztem, van egy kisöcsém. Marcell is átmerészkedett hozzám, nézte, ahogy korongozok, ahogy díszítek, és égetek. Ő is segített nekem szabadidejében.

– Tovább tanulhatna Marcell, okos gyereknek tűnik. Rakodóként akar élni egész életében?
A fiú hétvége lévén, éppen koptatott csőfarmerben, feliratos pólóban készült a közeli nagyvárosba. Ki-ki mászkált hozzánk, amíg nem kellett indulnia a buszmegállóba.
Jani és a feleség a földet bámulta.
– Hibás ez a gyerek Lacikám, há ne is firtassuk.
Többször rajta felejtettem a szemem a fiún, irigyeltem kicsit a fiatalságát. Származására csak a mézszínű bőre utalt, enyhén hullámos haja, és sötétbarna szeme, semmiben nem különbözött a nem roma fiataloktól. Éppen az a fajta, akik után megfordulnak a lányok, amolyan olaszos típust képviselt, amikor pedig mosolygott, az arcán két kis gödröcske képződött, ami még inkább ellenállhatatlanná tette.
– Mi a baj vele Marika?
Az ember nagyot sóhajtott, majd felpattant az asztal mellől, mintha sürgős elintéznivalója lenne. Az asszony köténye zsebéből egy cigarettát kotort elő, megigazította a zöld alapon, rózsás kendőjét a nyaka alatt.
– Nem szereti a lányokat.
Csend.
– Majd akad valaki, helyes, vonzó fiú.
– Nem akad. – fújta ki a füstöt az asszony. – Olyan, hogy is mondják, meleg.
Megdöbbentem. Kerestem a szavakat.
– Értem – nyögtem szerencsétlenül. Nem elég, hogy a fiú roma, még meleg is, így többszörösen hátrányos helyzetűvé tette magát.
Eztán már nem hoztam szóba a dolgot, kerültük a témát, de próbáltam Marcellt másként figyelgetni, mint addig, találok-e rajta valami jelet, egyszerűen kíváncsivá váltam. Előtte sosem foglalkoztatott a meleg téma.

Néha hallottam, hogy saját nyelvükön váltanak szót a családtagok, Marcell mindent értett cigányul, és beszélte is szülei eredeti nyelvét. Olykor elkapta a pillantásomat, hosszú szempillái megrebbentek olyankor, olyan is előfordult, hogy viszont én kaptam el az ő pillantását, ahogy stíröli a vállamat, fenekemet, vagy éppen az arcomat lesi. Amikor észrevette, hogy lelepleződött, erősen elpirult, azonnal másfelé kezdett nézni.

Egyik nyár végi, erősen viharos este történt, hogy kopogtattak nálam.
– Azonnal! – kiáltottam az ajtó felé, éppen csak az alsómra felkapva a rövidnadrágomat. Döbbentemre, Marcell állt a küszöbön, enyhén kapatos állapotban, az alkohol szag gyengéden lengte körbe, mogyorószín szemei csillogtak. Megakadt a szeme a meztelen felsőtestemen, fél percig legalább csak bámult.
– Gondoltam…talán örülnél egy kis társaságnak – emelt a magasba egy üveg pezsgőt, amit akkor vettem észre a kezében. Nem a legjobb pillanatomban talált meg, de nem akartam udvariatlan lenni. Betessékeltem, leültettem a konyhaasztalhoz, térültem-fordultam, egy kávét is feltettem, gondoltam, ha már az éjszakába nyúlóan beszélgetünk, nem árt.
– Történt valami, ünneplünk? – tettem két pezsgős poharat az asztalra.
– Mi lenne, ha csak a barátságunkra innánk?
– Legyen – mosolyogtam koccintás előtt.
Ahogy ott álltunk, közel egymáshoz, Marcell hirtelen az arcom felé hajolt, majd adott egy gyerekes, röpke puszit. Zavarba hozott, nem tudtam hová tenni az egészet. Próbáltam beszélgetni, ahogy szoktunk, de a fiú nem válaszolt, csak bámult, szemei mind jobban csillogtak.
– Nagyon tetszel nékem.
– Nem nékem, nekem. – javítottam ki szokásomhoz híven.
Pislogtam, valamit roma nyelven suttogott nekem. Szépen hangzott, de nem értettem semmit. Még soha nem láttam annyira vonzó egyéniségnek, mint akkor. Semmi félelmetes nem volt benne, én mégis rettegni kezdtem valamitől.
– Nem tetszek? – állt fel kissé imbolyogva. – Még nem láttalak nővel, gondoltam, esetleg… …Megmutassam a kárómat? – és már nyúlt a sliccéhez, kigombolta a nadrágját és mint a mutogatós bácsik, elővette a barna, közepes méretű, eres farkát. Állt keményen neki, amikor körbe fogták az ujjai.
– Ha tudnád, hogy mennyire vágyik rád.- mormolta.
Ez sok volt nekem, valósággal sokkolt.
– Mit csinálsz, megbolondultál, vagy ennyire be vagy rúgva? Csomagold vissza a micsodádat, még ha meleg lennék sem lenne az estem, az ilyen fajta felkínálkozás! Megértetted?
– Maga is csak egy hülye paraszt, fajgyűlölő! – mérgében magázni kezdett.
Megkerültem az asztalt, elkaptam a karját, vérvörös lett az arcom, éreztem, mennyire felforrósít a düh.
– Hogy mondhatsz ilyent, hiszen ti vagytok az egyetlen barátaim! De ugye nem gondoltad, egyáltalán, micsoda viselkedés ez, és…- elcsuklott a hangom, a fiú bámult fel az arcomba, hallottam mennyire szaporán veszi a levegőt.
Marcell lábujjhegyre állt, megszorította a vállam, és a számra nyomta az övét! Kissé kitártam a kezem, de az a levegőben maradt, egyszerűen mozdulni sem tudtam. Pici elektromos vágy-kisüléseket éreztem fellobbanni a testemben, ami rettenetesen megijesztett.
– Csókolj már vissza, egyfolytában rólad álmodozok. – kérte, de ekkor sem tudtam reagálni, sem szólni. Marcell azonban indulatosan távolabb lépett – tüzes szemeket meresztett rám – megtörölte a karjával a száját, mintha mocskos lenne.
– Figyelj csak…
– Nem! – kiabálta – Barom vagyok, elnézést! – óriás léptekkel iramodott a kijárat felé. Nem gondolkoztam, ösztönösen cselekedtem, amikor utána siettem, és magam felé pördítettem.
– Ne menj így el, semmi kedvem haraggal elválni tőled. Sokat ittál, beszéljük meg most, vagy holnap, ha józan leszel.
– Hagyj békén! – rázta ki magát a kezemből, végül jól az orromra csapta az ajtót.
Bántott a dolog, fel is kavart, nem is hittem, hogy a fiú, mint lehetséges szexpartnert tekint rám. Az a sok idő, amit együtt töltöttünk! Persze, ha a nőknek tetszem, akkor evidens, hogy egy férfinak is tetszhetek. – Ilyesmiken agyaltam, többször megjelent előttem a szép vonású, de férfias arc, a makacs áll, a göndör haj, az érintés emléke megborzongatott, sőt, még a húsos farok is eszembe jutott…
A végeredmény az lett, hogy átsurrantam a szomszédba, és Marcell ablakán beugrottam, mint egy tolvaj. A falusi ablakok nyáron nyitva vannak, csak függöny leng a szúnyogok előtt, esetleg szúnyoghálót feszítenek a keretre.
Az éjjeli lámpa égett az egyik sarokban, a fiú az ágyán feküdt egyetlen száras alsóban, zenét hallgatott, fején fülhallgató. Amikor megérintettem a vállát, akkorát ugrott, mint egy csikó.
– Megbolondultál? Mi f…fenét szeretnél?
– Mondd csak – néztem a szemébe – te megjátszottad a részeget?
Marcell elsápadt, majd elfehéredett. Átkulcsolta a térdét, fejét ráhajtotta.
– Csak rájátszottam picit, ittam, hogy bátorságot öntsek magamba. Tetszel nagyon, iszonyú helyes pasi vagy.- dünnyögte.
Csak álltam, néztem a csillogó haját.
– Te meg lökött. A haverom. De nem vagyok meleg, a nőket szeretem. Nézd – ültem mellé – ez ne rontsa el a barátságunkat. Annyira szeretek veled mindent csinálni. Olyan jó, amikor nálam vagy, amikor…
– Látod? – szólt halkan, de indulatosan.- Ez nem véletlen! Hidd el. Szerinted milyen érzés, amikor ilyen közel vagy hozzám, ezzel a testtel, ami neked van, és az illatoddal, amit úgy imádok? – szimatolt a levegőbe.
– Ne hozz már zavarba, na.- simogattam meg a haját. Elkapta a kezem, megszorította, utána felemelte a szájához. A kézfejemre, azt következően pedig, a tenyeremre hintette mind forróbb csókjait. Bátran nézett a szemembe.
– Szeretlek fazekas. Minden porcikádat imádom.
– Még ez is? – mosolyodtam el, Marcell pedig felbátorodott ettől.
– És ha csak megpróbálnánk?
– Nem lehet – ráztam meg a fejemet.
Ekkor Marci keze megindult félénken, de határozottan, én pedig lúdbőrözni kezdtem, ahogy a combomon mind feljebb siklott. A lélegzetem szapora lett, és valahol eldönthettem, hagyok neki egy kis örömet, mert meg sem moccantam. Gondoltam, úgy se megy vele semmire, majd meglátja, nem reagál a testem!
Tévedtem!
A szuszogásom is felgyorsult, a fiúé is, aki a nyakamhoz hajolt, hogy ott csókolgasson. Befelé szívtam a levegőt, mert minden érintés annyira izgató, hogy a férfiasságom megtelt vérrel, a bőröm kipirult, és érzékennyé vált. Marcell ekkor mindkét kezével megragadta a vállam, előre dőlt, a nyakszirtemtől kezdve, egészen az államig, kinyújtott nyelvével kezdte a bőrömet izgatni, olvasztó csíkot húzott, oda-vissza. Azt hiszem akkor remegtem meg először, és kezdtem felfogni, hogy már túljárunk a barátságon.
Marcell nemsokára hirtelen meglendült, keresztbe vetette rajtam a lábát, és egy pillanat múlva az ölemben ült, míg én a falvédőnek támaszkodva. A combtövemen éreztem a kemény fenekét, a hasamnak nyomódott a merevedése. Ez nem volt elég neki, feszes fenekével ficánkolt, míg nem a lábaim terpeszbe kerültek, ő közöttük ült, az ágyéka pedig, a vastag farkamhoz ért…
Felnyüszítettem, mint egy prédája körül sétáló fenevad, aki nézi a húst,de nem akarja megkóstolni még, csak mind inkább összegyűl a nyála, és mind jobban éhezik.
– Te! – Elkaptam Marcell haját a tarkójánál, annálfogva rántottam a száját az enyémhez.
Hú…Annyira csókot még nem adtam brutálisan senkinek, mint a roma srácnak, izzott ott minden, forgott velem a szoba. Önkívületi állapota kerültem, csak az izgalom, a vágy lebegett mindenhol, beleértve az agyamat is.
A fiú csak nézett, amikor megemeltem az ágyékom, hogy nekinyomjam magam, majd a fenekére fogva nyomogattam a merevedését az enyémhez. A nyakába szuszogtam nemsokára, élveztem, hogy ő magától mozog, én pedig kóstoltam a mézszínű bőrét.
Nem is gondolkoztam mit teszünk, vetkőztünk mindketten, nemsokára a keskeny díványom feküdtem, fölöttem Marcell. Rendkívüli, és megrázó élmény, ahogy a forró bőrünk összeért, ahogy faltuk egymás száját, vagy néztük egymás arcát, mintha soha nem láttuk volna még egymást.
Marcell, alig hagytam abba a csókolását, megindult lefelé, megszívta a mellbimbóm – harapdálva játékosan – megcsókolt a bordáim fölött, nyelvével körözött a köldökömnél, aztán bámulta a farkamat.
– Csodálatos – nyögte, ujjai beletúrtak a barna, erős szőrzetembe, mind a péniszem körül járt, várakoztatta magát, és engem ugyanúgy, már minden kis mozdulatára megemelkedett a makkom.
– Gyerünk! – nyomtam az arcát a vesszőmre, nem is tudva, mit kérek.
Nemsokára az izgató nyelv hosszában nyalta a rudamat, Marcell finoman fogta közben, a másik kezével a herémet gyűrögette, csodálatosan lágy nyomogatásokkal.
– Kész vagyok, nem bírom, nagyon jó! – ilyesmiket mondogattam.Marcell végre a szájába vette a makkomat, nyelve lágyan nedvesítette, a gyűrögetés sem maradt el, a kezem ökölbe szorult.
Amikor mindenhol csillogott a péniszem a sok nyáltól, és majdnem elélveztem, a srác felállt.
– Előkészültem, mielőtt nálad jártam, csak egy kis krém kell még.- Fel sem fogtam, mire készül. Nemsokára egy tubusból nyomott krémet az ujjai végére, behajolt, körözött a lyuka körül, egyik-egyik ujját feldugta, addig míg a kezén nem maradt krém.
Amikor a csípőmre ült, akkor vettem észre, hogy egy kibontott óvszert szorongat. A péniszemre gördítette, aztán fölé helyezkedett. Lágyan végighúzta tenyereit a felsőtestemen, azt követve hátra nyúlt, széthúzta a farpofáit, én pedig beigazítottam a farkam.
Marcell behunyta a szemét, amint szép lassan ráereszkedett a péniszemre, nagyjából félig. Közben elkezdte a mellét simogatni, kihúzta magát, lábait szétvetette lovaglás közben. Olyan nagyon szűken vett körbe először, de aztán lazább lett. Nagyon-nagyon jó volt.
– Nem fáj? – kérdeztem.
– Isteni! – hangzott a válasz.
Egy darabig saját tempójában mozgott, majd megragadtam a csípőjét, úgy mozgattam, elég gyorsan. Szinte belerobbantam nemsoká a fenekébe, csak telt a gumi, és telt, óriásit élveztem. Marcell velem együtt hörgött, alig ment ki belőlem minden sperma, ráverte a hasamra a magját.Rám hanyatlott és csak feküdtünk egymáson, a nyár végi éjjelben. Furcsa, a megmásíthatatlanság érzése suhant keresztül rajtam. Mégis, mosoly bujkált a szám sarkában, olyan édesnek, hozzám tartozónak, mint Marcellt, még soha életemben nem éreztem senkit.
Azt hittem, nem tudom megemészteni a dolgot, lerendezni majd magammal a bűnt, de ebben is tévedtem.
Lelki társam lett először Marcell, utána a szeretőm, hát lehet ebben bármi rossz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük