Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz igazi szexpartner kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK, videók!!!

Anyám és a szomszéd fiú

Ezredszer is elátkoztam magamban azt a pillanatot, amikor Anya elvállalta, hogy ennek a mostanra csaknem a fejünkre omló háznak a gondnoka lesz. Persze ennek is megvannak az előnyei. Például a szomszéd kisfiú szüzességének elvétele.

Az csak hagyján, hogy hétvégén nyolc órakor kivert az ágyból, ezt az elmúlt évek alatt lassan megszoktam, de hogy ezt most én is megtegyem egy másik családdal, hát nem fűlött hozzá a fogam. Megadóan baktattam felfelé a lépcsőn, és igyekeztem a lehető legfinomabban megnyomni a csengőt, amikor felértem a harmadik emeletre, bár tudtam, hogy ez mit sem fog változtatni annak hangerején.

Kisvártatva csoszogó léptek zaját hallottam, kettőt fordult a kulcs a zárban, aztán kinyílt az ajtó, és megláttam egy álmos, kócos fejet. Mégsem ez volt az, ami ebben a pillanatban arra a helyre szegezett, ahol álltam. Lányokra gyakran mondanak olyat, hogy észrevétlenül, a szemünk előtt virágzik ki a szépségük, és igen hasonló esetről volt itt is szó, bár egy pici, de lényegi különbség azért adódott. Nekem sem tűnt fel az elmúlt pár évben, hogy a szomszéd kicsi fiából valóságos Adonisz cseperedett. Nos, a teremtés legújabb koronája egy szál boxer alsóban virított a nyitott ajtóban, és szemlátomást szívesen választ kapott volna arra a ki nem mondott kérdésére, hogy mi a bánatért kellett miattam elhagynia az ágyát hajnalok hajnalán.

Agyam mélyén persze ott volt elmentve, hogy a kezemben lévő vaskos borítékot jó anyám küldi az ő papájának, de ebben a percben valahogy jobban lekötötte gondolataimat az a tény, hogy a hoki durvaságán túl ezek szerint pompásan kidolgozott izmokat is eredményez. Bár nem tartozott a bevált szokásaim közé, hogy félmeztelen hapsikat bámuljak, attól tartok ez ebben az esetben túl későn jutott az eszembe, mert mire felnéztem a szemébe, a felfedezés hatására, hogy a testét vizslatom, szerény mosoly jelent meg az arcán. Bár ne is néztem volna oda, ugyanis e tevékenysége két észbontó gödröcskét eredményezett a szája sarkában. Összekaparva lélekjelenlétem romjait, a kezébe nyomtam a csomagot, és leszáguldottam a lépcsőn.

Álomittasan botorkáltam a bejárati ajtó felé, de miután nekimentem az ágy sarkának, és az asztal lábába is belerúgtam, feladtam azon elhatározásomat, hogy sietni fogok. Ez amúgy is hiábavaló kísérletnek bizonyult volna, hisz félreérthetetlen volt, hogy aki az ajtó előtt állt, már jó ideje elvesztette a türelmét, lévén hogy legalább 15 másodperce szabályosan rátenyerelt a csengőre. Legalábbis a szakadatlan sípolásból erre következtettem. Dühösen tártam magamra az ajtót, de ezt abban a pillanatban meg is bántam, mert lábaimat körülölelte a tavaszi reggel hűvöse. Fázósan próbáltam lejjebb rángatni magamon azt a túlméretezett inget, amit azidőtájt alvásra használtam, és csak ezután jutott eszembe, hogy megszemléljem azt, aki előttem állt.

Tekintetünk azonban nem találkozott azonnal, ugyanis a látogató épp elmélyülten tanulmányozta lábaimnak azon részét, amit látni engedett az ing, valamint azt, amit a lenge ruhadarab mögött sejteni lehetett. Szégyenlősen gondoltam rá, hogy most aztán alaposan visszakapom a múltkori kölcsönt, mert emlékeim szerint én sem sokkal diszkrétebben bámultam őt ruhátlan állapotában. Azért az legalább némi elégtételt nyújtott, hogy ő éppoly elégedett a látottakkal, mint én voltam pár nappal ezelőtt. Ezt minden kétséget kizáróan megállapíthattam a tekintetéből.

– Szia! – törte meg a csendet az első szó, ami kettőnk között esett. – Egyedül vagy itthon? – nézett rám kíváncsian.

Aha, – bólintottam – Anya elkavirnyázott valahova.

– És neked nincs kedved valamit csinálni? – tette fel a cseppet sem óvatos kérdést.

Sejtettem, hogy ez nem az évek óta tartó ismeretségnek, vagy magával ragadó egyéniségemnek, sokkal inkább annak a látványnak köszönhető, amit ebben a percben is épp nyújtok. Mégsem bántam.

– Tulajdonképpen volna. – válaszoltam.

– Klassz! Akkor mondjuk egy óra múlva felhívlak.

Azzal a kezembe nyomott egy igencsak ismerős borítékot, és kiviharzott a kapun.

– Isteni! – sóhajtottam fel – Akár soha életemben meg sem kellett volna fogadni, hogy nem randizom nálam fiatalabb fiúkkal, ha úgysem tudom betartani.

Alig pár órával később már a hullámvasúton ültünk a vidámparkban, s miközben én olyan görcsösen szorítottam a majrévasat, hogy az ujjaim is belefehéredtek, ő lelkiismeretesen ölelte át a vállamat, és vont magához. Remegő térdekkel másztam ki a kocsiból, mikor végre elértük szenvedéseim végállomását. Annak ellenére, hogy nem igazán stílusom az önsajnáltatás, tartottam tőle, hogy most mégis összecsuklom, ha nem hagyom, hogy támogasson. Amint elértük az első padot, levetettem rá magamat.

– Nem mondtad, hogy ennyire félsz tőle.

– Nem tudtam. – nyöszörögtem.

Vigasztalóan húzott magához, aztán váratlanul megcsókolt. Bár a dolog áramütésként ért, nem láttam értelmét, hogy 19 évesen botrányt csapjak egy csók miatt, s bár nem tudtam pontosan ő mennyi idős, ha elég felnőttnek érzi magát ehhez, akkor én mit patáliázzak. Kisvártatva azonban rá kellett jönnöm, hogy többé már nem kisfiú az, aki épp a karjában tart, s csak egy mozdulatába kerül, hogy felborzolja az érzékeimet.

Bódultan nézett a szemembe, és elfúló hangon suttogta:

– Menjünk haza!

– Azért ez nem megy csak így… – fogtam bele mondandómba, bár elég kínosan éreztem magam.

– Virágra gondolsz, meg ilyesmikre? Vagy arra, hogy előtte együtt kéne járnunk? – kérdezte.

– Nem egészen – mosolyogtam rá – néha egész kicsi dolgok többet számítanak.

– Mennyire kicsi? – nézett rám tanácstalanul. Nem egészen értette, miről magyarázok neki.

– Csak egy óvszerre gondoltam – préseltem ki magamból fenntartásokkal teli, ugyanakkor elhessegetve magamtól minden egyéb felesleges gondolatot.

Azt hiszem nem volt elégedett aznap a motorja végsebességével, pedig csúcsidőt futottunk hazafelé. Már én is tiszta lázban voltam. Önmagában az felizgatott, hogy a motoron ülve a combjaim között éreztem a testét. Úgy tűnt nem felejtette el, hogy nálunk nincs otthon senki, mert egyenesen a mi lakásunk felé kezdett tuszkolni. Korábban el sem hittem volna, hogy ilyen tempóban lehet vetkőzni, csak mikor már mellette feküdtem az ágyon. Nem mondhatnám, hogy túl sok időt „fecséreltünk” az előjátékra, mindketten a végletekig fel voltunk már izgatva. Egyetlen határozott, fájdalmas mozdulattal hatolt belém, aztán szinte azonnal megéreztem a combomon vékony patakban csordogáló vércseppet. Mintha kést forgattak volna bennem, ahogy mozogni kezdett. Alig vártam, hogy elélvezzen, közben pedig átkoztam magam, amiért ilyen hülye voltam. Eddig nem feküdtem le senkivel, most meg az első randi kellős közepén…

Anélkül azonban, hogy hagytam volna szóhoz jutni, vagy én megszólaltam volna, pár perc múlva újra magamra húztam, és lassan körözni kezdtem a csípőmmel. Nem sokkal később éreztem, hogy mostmár adni is akar, nem csak elvenni.

– Most jó? – kérdezte, mikor lassan mozogni kezdett bennem, s közben kisimított egy hajtincset a homlokomból.

Igyekeztem rávezetni, hogy alakul már a dolog. Ahogy végigsiklott a hüvelyemen, a kéj hullámai borítottak el, de mikor a mozdulatsor végére ért, és teljesen kitöltött, még mindig eleven fájdalomként lüktetett bennem. Hamar ráérzett, hogy „meddig mehet el”. Nem kellett sok, és újra elélvezett. Aztán óvatosan legördült rólam.

– Sajnálom – kezdett hirtelen beszélni – Egyből éreztem, hogy valami nem stimmel, már majdnem meg is kérdeztem mikor voltál utoljára együtt valakivel, de aztán megéreztem. Véreztél… – nézett rám megrendülve.

– Tudom – simogattam meg a vállát, a mellkasát. A teste épp olyan tökéletes volt, mint mikor először láttam, de egészen más volt megérinteni, mint nézni. Puha volt, sima és meleg, ugyanakkor feszes.

– Tudtam, hogy őrületes fájdalmat okozok, tiszta görcs voltál – lehelt forró levegőt a nyakamra.

– Mindegy, túl vagyunk rajta. – rajzoltam ki a szemöldöke, majd az ajkai vonalát a nyelvem hegyével.

– Hogyhogy? Úgy értem, ha eddig senkivel, akkor velem fél nap után miért? – tette látszólag gondolkodás nélkül egymás után a szavakat.

– Tudod – könyököltem fel, hogy a szemébe tudjak nézni – egyszer elszúrtam. Volt valaki, akit szerettem volna, ha ő lesz az első. Mégis nemet mondtam neki, mert nem rajongott körül, hanem egyszerűen csak le akart fektetni. Mostmár bánom. Kár volt úgy tennem, mintha még bármit bizonyítania kéne előttem, hisz már nyolc éve ismertem. Téged is ismerlek már emberemlékezet óta, bár ha valaki most megkérdezné tőlem hány éves vagy, azt hiszem alaposan felsülnék. – mosolyogtam szégyenlősen.

– Tizennyolc leszek nemsokára – válaszolta elnézően, én pedig egy pillanatra elszörnyülködtem. – Folytasd! – bátorított.

– Már amikor megláttalak az ajtóban, az felizgatott, hát még mikor hozzám értél. Úgy gondoltam minek tartsam magam vissza megint.

– Értem – válaszolta, de éreztem, hogy valami még kikívánkozik belőle.

Kérdőn néztem rá.

– Eddig szűz voltál, most mégis csak szexet akarsz, semmi mást?

Na ezen jót mulattam.

– Nem – válaszoltam. – De ebben a pillanatban még annyira új ez az egész és sokkal jobban kívánom annál a testedet, hogy időm legyen itt szerelemről ábrándozni.

Nem kellett nagyon erőlködnöm, hogy minél jobban összesimuljunk, mert kisvártatva már ő is besegített. A beszélgetés percei alatt mindketten lehiggadtunk annyira, hogy ezúttal semmit ne kapkodjunk el. Lassan, akkurátusan kényeztettük egymás testét, nem feledkezve el a másik egyetlen porcikájáról sem. Finoman csúsztatta felfelé tenyereit a hasamon, egészen addig, míg melleimhez nem ért. A két halom pontosan beleillett tenyereibe. Dörzsölgetni kezdte a bimbókat, azok nyomban reagáltak. Ujjai helyét kisvártatva átvették ajkai és a nyelve. Lágyan nyalta körbe a mostmár tökéletesen megkeményedett apró testrészt, majd óvatosan szívni kezdte felváltva, hol az egyiket, hol a másikat. Kezei ekkor már a csípőmön, combom belső oldalán, felhúzott térdeimen kalandoztak.

Először fel sem fogtam, hogy a halk nyögések, apró sikolyok az én torkomat hagyják el. Soha nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba. Arról meg aztán végképp fogalmam nem volt, hogy ez az egésznek még csak a kezdete. Ajakai lassan követték kezeit, tudatosan haladtak lefelé, míg el nem érték a köldökömet, aztán a köldök és a szeméremdomb között lévő feszes bőrrészt, végül testem legérzékenyebb pontját. Amint megéreztem fickándozó nyelvét, minden korábbi kétségem szertefoszlott. Érdekes, hogy az embert milyen mértékben képes elvakítani gyarló testének pillanatnyi gyönyöre.

Hátam ívben megfeszült, már csaknem ülő helyzetben voltam, olyan hatást gyakorolt rám forró nyelvének játéka. Hirtelen az egész csodálatos érzés intenzitása hihetetlenül megnőtt, olyan volt, mintha egy száguldó mozgólépcső kapott volna el, és meredeken haladna egy cél felé, amiről fogalmam nincs, hogy micsoda. Nem kellett azonban sokáig várnom, egy pillanat, és megtudtam mi az a cél: az orgazmus. Csepp kételyem sem volt afelől, hogy ezt éltem át. Robbant az egész testem, majd olyan érzés volt, mintha elolvadna az egész. Levegőért kapkodtam, eszelősen kapaszkodtam partnerem vállába, majd visszahanyatlottam az ágyra. Ő is feljebb csúszott, hogy arcunk egy vonalba kerüljön.

– Látnod kéne magadat, miközben élvezel – mosolygott rám. – Mintha nem is itt lettél volna.

Magamhoz vontam a fejét, és megcsókoltam. Kezdtem ráérezni az egész ízére. Most őt fektettem a hátára, és én kezdtem kényeztetni. Nyelvemmel végigszánkáztam az egész testén. Először a fül mögötti érzékeny, finom bőrrészen, majd fülkagylóján. Finoman haraptam fülcimpáiba, majd végigcsókoltam a nyakát, ajkaim eljátszottak kulcscsontjának vonalán. Miközben nyelvem mellkasán kalandozott, kezemmel feszes hasát simogattam.

-Mikor lesz nekem ilyen? – merült fel bennem egy percre a gondolat, de nem sokáig értem rá ezzel foglalkozni. Ahogy mellbimbóit hihetetlen óvatossággal metszőfogaim közé vettem, teste aprókat rángott alattam. Feltekintettem.

– Ne hagyd abba kérlek – hallottam a halk sóhajt.

Kis szorongással haladtam lefelé, sosem csináltam még azelőtt ilyesmit. Most ajkaimmal vettem birtokba mindazt, amit az előbb még kezeimmel simogattam. Végül ott térdeltem a két combja között, fejemmel az ágyéka fölé borulva. Hajam a hasára omlott. Óvatosan, már-már félénken vettem kezembe legbecsesebb szervét és apró csókokkal borítottam. Ő ezalatt összefogta a hajamat a tarkómon, hogy lássa az arcomat, aztán másik kezével hirtelen lenyomta a fejemet. Az első döbbenettől, hogy az egész számat kitölti, egy pillanatra azt sem tudtam mit csináljak. De nem is kellett gondolkodnom, keze tovább ösztönzött a „bólogatásra”. Odaadóan kényeztettem, hol csak a nyelvem hegyével, az ajkaimmal, hol megint egészen ráborulva.

– Most feküdj vissza – hallottam egyszer csak zihálását.

Elnyúltam mellette a hátamon, ő eközben egyik kezével finoman simogatott, ahol csak elért, másikkal a földön matatott. Mikor megtalálta, óvatosan feltépte az óvszeres tasakot, én pedig rendeltetési helyére igazítottam a leheletvékony gumit. Ezután lábaimat a magasba emelte, majd a vállaira támasztotta. Lassan, csaknem vontatottam hatolt belém. A fájdalomnak nyoma sem volt, legszívesebben dobáltam volna magamat az ágyon. Kimérten kezdett mozogni, nem kapkodott. Aztán fokozatosan gyorsulni kezdett az iram, fülembe csengett, amint kéjes sikolyokat hallatok. Végül már őrületes tempót diktált, éreztem, hogy megint „elkap a mozgólépcső”, az egész testemet magával ragadta az extázis. Eszelős sikoltás közepette élveztem el, alig pár másodperccel később ő is rám hanyatlott, maradéktalanul kielégülve.

– Köszi, hogy engem nem hagytál ki – nevetett rám lihegve.

– Én köszi, hogy nem hagytál tépelődni – nevettem vissza.

Legördült rólam, és pár perc múlva kimerülten mély, álomtalan álomba merültünk.