Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz igazi szexpartner kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK, videók!!!

Apuci kicsi lánya

Huh! Év vége, ez másnak megváltás, nekem merő unalom. A suli mintájának, a példájának és nem utolsó sorban, a példás magatartású üdvöskéjének, kész rémálom!
Először is, nem elég, hogy mindig mindenki a szememre veti mekkora egy stréber vagyok, még táborba is akarnak küldeni a szüleim, hála istennek látok egy kis reményt, hogy meggyőzzem őket az ellenkezőjéről. Végül is 16 éves vagyok, ennyi nekem is kijár!
Másodszor meg, megkért a legjobb barátnőm, hogy segítsek a nagyanyjának, a könyve írásában…Egy kisebb összefoglalót kéne írnom az érzéki gyönyörről, pont én a mintagyerek! Persze, amikor rákérdeztem, hogy miért nem ő segít, azt mondta, ő nem megfelelő erre, mert a nagyanyjának egy ismeretlen kell…. ráadásul egy történet keretében …
– Na, essünk neki, csak nem olyan nehéz… – de igenis az!
\\\”Hol is kezdjem?… Azt hiszem sokan vannak így, el szeretnék mondani/írni, de nem tudják elkezdeni. Talán az odaégett pirítósokkal vagy a kutyafürdetéssel kellene, de az is lehet, hogy csak úgy merészen a közepébe kéne vágni.
De én szerintem mindegy, hogy egy történetet hol kezdünk, hisz számomra a lényeg a mély érzéki átélés…\\\”

– Kori segíts már! – hát igen, ennyit az átélésről. Pont most kezdtem volna ecsetelni, hogy az érzéki gyönyör milyen is valójában, de nem, az én drága jó apám közbeszólt! És milyen nehéz lesz újrakezdeni…
– Nem érek rá! – kiáltottam az emeletről, egy kissé remegő hangon. – Nem lehetne később?
– Nem – hangja határozott és halk volt -, most gyere.
Hangosan sóhajtottam. Ilyen az én apám, ha ő akar valamit, akkor annak úgy is kellett lennie. Harmincas évei végén jár és még mindig nagyon jóképű. Akárhányszor jön hozzánk valaki, vagy mi megyünk el, mindig megcsodálják – a fiatal és idős nők egyaránt -, ilyenkor mindig büszkeség fog el. Igen az én apám még mindig vonzó férfi.
Mire a konyhába értem különös látvány fogadott. Apám felrobbantotta az ebédet. Eléggé komikus látvány volt ott látni egy rakás krumpli és húsdarabok által alkotott kupacon csúszkálni.
– Hát itt meg mi történt? – alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
– Azaz átkozott macska! Tudtam, hogy nem kellett volna megtartani! De nem! Ragaszkodtatok hozzá, és most nézz körül! Az egész konyha egy disznóól! – dühöngött.
– Ha jól értem a macska okozta a felfordulást. – mégsem robbant fel semmi…. – Mégis, mit csinált?
– Dörgölőzött – ekkor már nem bírtam bent tartani a nevetésemet. – Nem vicces! Az a büdös dög a lábamhoz simult és felborított. Aztán kiesett a kezemből minden és…és… – ekkor már ő is hahotázott. Imádom, ahogy nevet, mindig olyan életteli és vidám. Én erre sosem lehetek képes, mert sosem tudom magam teljesen elengedni és mert merőben különbözünk egymástól. Az ő bőre napbarnított, jó magas és sportos, míg én a \\\”Kriptaszökevény\\\” és \\\”Törpilla\\\” utálunk sportolni. Ennyit a külső hasonlóságról……
– Jól van, mára fejezzük be – jelentette ki, mikor már összeszedtük magunkat. – Majd Márti néni összeszedi, végül is ezért kapja a fizetését.
Márti néni, ahogy mi hívtuk, egy nyugdíjas, hatvanas öregasszony. Néhány éve dolgozik nálunk. Ő végzi a házimunkát – kivéve a főzést -, az ugyanis nem igazán megy neki. De alapjában véve nagyon meg van vele elégedve mindenki.
– Akkor én miért kellek?
– Hogy tanúsítsd nem én vagyok a hibás, hanem a macska. – ezzel mindketten újabb nevetésben törtünk ki.

 

***

 

Már nagyon fáradt voltam. Timi nagyijának újraírtam mindent, az elejétől kezdve. Nehéz volt, de szerintem jó lett. Főleg, hogy ilyet még sohasem csináltam.
– Megfürdök – motyogtam félhangosan.
Levetkőztem és benéztem a tükörbe. Teljesen olyan vagyok, mint az anyám! Ugyanolyan alacsony és törékeny teremtés, csak fiatalabb kiadásban. Nagyot sóhajtottam, mely halkan visszhangzott.
Behúztam a zuhanyajtót és megengedtem a vizet. Kellemesen meleg volt, nem túl hideg, se nem túl meleg. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy valaki bejött, míg hátulról át nem ölelt. Halkan felszisszentem, meg akartam fordulni az idegen nem hagyta.
Elsőre azt sem tudtam ki az, sőt még másodjára sem, csak amikor a mellem kezdte el simogatni, esett le, hogy a saját apám taperol. Nem tudtam, mit csinálhattam volna. Ha hagyom, hogy folytassa, akkor elég kínos lesz a szembesítés, de ha most szólok, akkor a végén csak egy jót nevetünk. Csak hát volt egy kis probléma, én ezt élveztem és a jelek szerint ő is, mert a csípője hozzám nyomódott és éreztem a merev férfiasságát.
Fogalmam sincs honnan, de erőt gyűjtöttem és megfordultam. Azt az arcot sohasem fogom elfelejteni, míg élek. Kétségbeesés, düh és – igen jól láttam a szemében – vágy kavargott.
– Apu, nézd, felejtsük el – suttogtam.
– Azt fogjuk tenni – ezzel kiviharzott a fürdőből.
Remegő térdekkel magamra tekertem a törülközőt és a szobámba menekültem.
– Te jó ég! – dőltem az ajtónak. Biztos azt hitte, anya vagyok és ezért simogatott olyan érzékien. De hol van anya, ha azt hitte, én vagyok az? Tanakodás közben pizsamát vettem fel, amely egy trikóból és egy rövidke nadrágból állt.
Kopogtak.
– Gyere! – biztos anya az.
– Kori, drágám, én vagyok az. Bejöhetek? – dugta be a fejét apu.
– Persze.
Egyenesen előttem állt meg, mintha, kissé tétovázott volna. Ami érthető…
– Az előbb történteket meg kellene beszélünk. Nézd, én azt hittem, anyád van bent. Sohasem jutott volna eszembe ilyet tenni, ha tudom…
– Nyugi, apa! Semmi sem történt. Csak azt nem értem, miért hitted, hogy anya vagyok?
– Anyád egy órával ezelőtt jött haza és gondoltam meglepem… de nem ő volt ott, ugyanis már elment, mert visszahívták a kórházba. Hagyott levelet a konyhában.
– Óh! Így már érthető.
– Akkor elfelejtjük?
– Persze – feleltem.
Ezzel fogta magát és zavartan kisietett.

 

***

 

Az éjszaka közepén hirtelen felébredtem. Hihetetlenül megszomjaztam.
Miközben a lépcsőn mentem le, fura hangokat hallottam. Nyögéseket, szuszogáshoz hasonló hangokat. Gondoltam biztos hazajött anya és apuval megy az akció, bár azt mondta apa, hogy ma nem jön haza. Akkor biztos a tv vagy valami…
ÉS igazam lett!
Apám hegylakót nézett. És pont a szex jelenet ment. Gondoltam hangosan köhécselek, hogy észrevegyen, de arra sem reagált. Végül is kb. 10 méter választott el engem tőle, meg aztán biztos érdekes a film… Így hát közelebb mentem és hirtelen elhatározásból megszólaltam.
– Le tudnád halkítani egy… – akkor vált világossá előttem, hogy miért is nem hallott meg engem. Ugyanis maszturbált! Önkéntelenül is oda néztem és láttam hatalmas, merev péniszét. Teljesen megbabonázott apám farka és még, csak fel sem tűnt neki, hogy ott vagyok!…Gondoltam megint köhécselek, azt meg kell hallania!!!! Ezt meg is tettem. És akárcsak a zuhany alatt, itt is láttam a szemében a vágyat. De itt mát nem érdekelt, hogy mi lesz, ugyanis még mindig leplezetlenül bámultam a farkát, amit ő is látott. Lassan visszarakott mindent a helyére és felállt. Egyenesen elém.
– Mondd csak, meg akarod ezt is beszélni? – ismét én törtem meg a csendet.
– Igen – hangja határozott volt -, te szűz vagy még?
Ezt úgy kérdezte, mintha mindennapos dolgot beszéltünk volna meg, mint például: \\\”Milyen volt a suliban?\\\” vagy \\\”Te is nézted a meccset?\\\”, de nem, ő azt kérdi, hogy szűz vagyok-e!
– Hát – hezitáltam -, nem.
– Aha! Akkor gondolom számodra világos, hogy egy férfinak vannak bizonyos szükségletei.
– Persze, de nem azon lepődtem meg, hogy te… itt… érted. Hanem a…
– Hanem a…? – sürgetett.
– Hanem a… méreteken – nyögtem ki nagy nehezen. – Tudod, a… öööö… ugye érted mire akarok kilyukadni? – jesszus ez egyre kínosabb! – Inkább menjünk a konyhába! – javasoltam.

Egymással szemben ültünk le, a lehető legmesszebbre a másiktól. Eléggé kínos volt és most nem a helyzetre gondolok, hanem a tényre, hogy apám pénisze lázba hozott! És nem csak azért, mert félig-meddig tapasztalt vagyok és láttam egy jól megnőtt, ágaskodó péniszt, hanem, mert a saját apámé hozott lázba!
Most biztos azt gondoljátok, milyen undorító, de nem bírtam másra gondolni! Igen, tudom ez beteg dolog, de mit csináljak?!
– Szóval, mire akartál kilyukadni?
– Nézd, apa, ez eléggé nehéz nekem, de megpróbálom elmondani, ha elmondod, mit éreztél a zuhany alatt.
Szemmel láthatóan zavarban volt, amit ismételten nem csodálok…
– Mint már mondtam, azt hittem az anyád vagy és azért mentem be…
– Jó, de mit éreztél?
– Hát – megköszörülte a torkát -, mint láthattad eléggé… eléggé…
– Felizgultál?
– Igen… de te a lányom vagy és nem normális dolog a saját gyerekemre beindulni!
– Ugyan apu, az állatok is ezt csinálják, akárcsak az a büdös dög, amelyik fellökött délután. – oldottam a hangulatot, mely szemmel láthatóan jobb lett.
– Nos, azt ajánlom, hogy felejtsük el ezt is és csináljunk úgy, mintha semmi sem történt volna.
Ez most komolyan gondolja?!
– Nem, apu! Nem akarom elfelejteni! Épp ez az, hogy nekem tetszett, amit láttam és… és jó volt! – egy szuszra elhadartam neki a dolgot és még csak meg sem lepődött! – Tehát nem akarom, hogy elfelejtsd. Nemcsak te gerjedtél be, hanem én is – ez persze nem volt igaz, viszont teljesen megbabonázott -, és annyira jó volt, hogy végre valaki egy kicsit kényeztetni akart! Érted mire gondolok?
– Ha jól értem, te is… kívántál engem… Ugye erre gondolsz?
– Igen.
– És nem akarod elfelejteni?
– Nem.
– Tehát, meg akarod ismételni?
– Fogalmazhatunk így is.
Látszott rajta, hogy ő is ezt akarja, csak az erkölcsei tartják vissza, gondolom…
– Aha. Akkor holnap tehetnénk egy kísérletet?
– Persze.

 

***

 

Micsoda nap! – gondoltam már az ágyamban. Kissé bizarr volt, de lényegében jó. Örülök, hogy kibírtam mondani azt, amit már régen ki kellett volna mondani. A hetedik mennyországban éreztem magam, amikor arra a nagy faszra gondoltam, ami nemsokára bennem lesz. Te jó ég! Ha ezt tudnák a suliban, akkor többé nem gondolnák azt, hogy milyen jó kislány vagyok… Hanem elmezavarodott is!
De akárhányszor eszembe jutott, nem bírtam ellenállni a gondolatnak, hogy magamban érezhessem. Végül is, mi tart vissza? – kérdeztem magamtól. Hisz anya nincs otthon és testvéreim sincsenek… Fogtam magam és átmentem apámhoz.
Kopogás nélkül benyitottam és leültem az ágya szélére.
– Tudod, apa – kezdtem gyorsan, nehogy előttem szólaljon meg -, azért jöttem, mert nem bírom elfelejteni…És segítene, ha hagynád, hogy feldolgozzam.
– Persze, amit csak akarsz – egyezett bele.
– Meg akarom fogni…
Egy rántással lerántotta a takarót és ott feküdt előttem meztelenül. Pénisze félig állt már mikor hozzá értem. Lassan elkezdtem simogatni, fel-le. Hihetetlenül jó érzés volt. Tudtam, most már nincs megállás. A lehető leglassabban ráhajoltam a férfiasságára – a szívem a torkomban dobogott – és fentről lefelé végigcsókoltam, majd felfelé is megtettem ugyanezt. Halkan sóhajtozott, mely zene volt füleimnek. Csodálatos érzés volt tudni, hogy hatalmam van felette, hogy nem menekülhet…
– Istenem, Kori, ne kínozz már! Kapd végre be! – halkan felnevettem és még egyszer végigcsókoltam. Először csak a makkot kaptam be, ízlelgettem és vártam, hogy felnyögjön. Szép lassan haladtam aztán lefelé, mígnem teljesen el nem nyeltem. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába – immár sokadszorra -, de egyszerűen nem tudtam betelni vele! Ahogy egyre gyorsabban mozogtam, úgy ő egyre hevesebben szedte a levegőt.
– Kicsim, mindjárt… – zihálta.
Nekem sem kellett több, gyorsan megszabadultam a ruháimtól és ráültem. Hatalmas volt..! Erős kezét a csípőmre kulcsolta és vadul fel-le mozgatott. Közben mindenütt simogattam, ahol hozzá értem és csókolgattam, ahogy ő engem. Hangos kiáltással jelezte, hogy elélvezett, nekem sem kellett több, kétszer gyorsabban elkezdtem meglovagolni és én is követtem a csúcsra. Még egy darabig lovaglópózban maradtunk és megismételtünk mindent persze, ekkor már ő is kinyalt engem…
A történet csúcspontja az volt, amikor odaadtam Timinek a történetet, amire megkért, hogy írjam meg a nagyijának. Néhány nap múlva jött ismét és áradozott, hogy mekkora ihletet adtam a könyvhöz. Persze kérdezte is, hogy mit találtam ki, én meg rávágtam:
– Egy kapcsolatot, mely csak bennem él – erre csak akkor jöttem rá, mikor reggel felkeltem.

Valójában semmi sem történt, köztem és apám között, csak elkapott az influenza. Fura dolog ez az aggyal, néha, olyan dolgokat talál ki, melyek nem is történtek meg és nem is fognak, soha!
Persze, csak akkor, ha nem teszünk az ügy érdekében…