Csajok a táborban

Órákkal később ébredt fel. A diákok csapatostól érkeztek vissza a tópartról, s vidám hangoskodásuk ragadta ki az álom karjaiból. Felült az ágyon és az álomtól még kissé bódultan nézett ki a szemközti ablakon: a kis csapat már egészen közel járt. Kábasága azonnal rémült kapkodássá vált, amint végigpillantott önmagán: elalvás előtt elfelejtett fehérneműt felvenni, így a gombjaitól megfosztott, s köldökénél szétnyílt ruha pucéron hagyta az altestét. Éppen csak össze tudta húzni a ruha két oldalát, amikor a nyitott ajtón Feri lépett be. Zsuzsa csak abban reménykedhetett, hogy zavart arckifejezését a férfi inkább a hirtelen ébredésnek, mintsem szemérmetlen öltözetének tudja be. Hála az időben összehúzott ruhának, a férfi nem vett észre semmit. Hangja a megszokott vidámsággal csengett, amikor megszólalt:

– Jó “reggelt” tanár néni! Látom jól kialudta magát. Én viszont feltereltem a skacokat a vízpartról, mert úgy gondoltam, hogy ideje lesz a vacsorához hozzákészülni. Ráadásul még sohasem volt ilyen feladatom, úgyhogy nem tudom, mi a szokásos napirend egy ilyen táborban.

– Mennyi most az idő? – kérdezte a lány, miközben próbált arra ügyelni, hogy az idegességtől ne remegjen meg a hangja.

– Negyed hét.

– Akkor tényleg ideje volt összeszedni a gyerekeket. Köszönöm, és bocsáss meg, hogy elnyomott az álom.

– Ó semmi baj. Végül is pihenni jöttünk, nem igaz?

– Azt hiszem, legjobb lesz, ha átöltözöm, aztán mindenkit összegyűjtünk az ebédlőbe.

– Ok, nekem nyolc.

Óvatosan kelt fel az ágyról, nehogy a ruha ismét szétnyíljon és azonnal megfordult, hogy tettetett keresgélésbe kezdjen a felső ágyon elhelyezett táskájában. Legfelülre a délutáni kotorászás után a bugyik keveredtek, így most kezei azok között matattak. Feri félreértette a helyzetet:

– Várj, segítek levenni. – lépett közelebb a férfi.

– Nem kell! – a felszólítás inkább kissé hisztisre, mintsem határozottra sikeredett, miközben karját visszarántotta a táskától. Csakhogy a keze beleakadt annak pántjába és sikerült a tartalmának egy részét a padlóra zúdítania. Pánikba esve nézte a lába elé szóródott pólók és bugyik halmát. Már csak az hiányzott, hogy a férfi a fehérneműit vizslassa. Leguggolt és kapkodva szedegetni kezdte őket az egyik karjába. Feri is segíteni akart, így ő is a padlóra térdelt. Felemelt egy csipkés atlétát és lány felé nyújtotta. Ekkor fagyott meg közöttük a levegő. Ahogy tekintetét a padlóról a lányra emelte, pillantása végigvándorolt annak térdelő alakján. A guggoló helyzetben a ruha szétnyílt és mindkét fele a lány feneke mögött söpörte a padlót. A férfi szemből a hivalkodóan szétnyílt combok között egyenesen a lány szeméremtestébe látott. A dús barna szőrzet sem tudta elrejteni a hófehér húsú nagyajkak közötti résen kikandikáló kisajkak rózsaszín nyelvecskéit.

Az egész intermezzo nem tarthatott tovább két másodpercnél, de a Feri érezte, hogy a vér dübörögve rohan egy irányba a testében. Zsuzsa már rájött, hogy a leguggolással hibázott és remegő kezét a puncijára tapasztotta. Fülig elvörösödve, megszégyenülten hebegte:

– Óh… én… fordulj már el! Feri nyelt egyet, majd sarkán átfordulva a lánynak háttal felállt. Halotta a ruhák susogását, ahogy Zsuzsa öltözni kezdett, de csak akkor fordult meg, amikor a lány szólt, hogy megteheti. A drapp szabadidőruhába bújt nő látványa nem hagyta feledni meztelen ölének kívánatos szépségét. Nyelt egyet, majd megszólalt:

– Nem akartam illetlen lenni….

– Az én hibám! – vágott közbe a lány – Tusolás után elnyomott az álom és elfelejtettem…. – itt elvörösödve elhallgatott.

– Ok! Nincs semmi baj! – kezdet Feri is visszanyerni nyugalmát – Szót se többé róla! Rendben?

– Rendben!

Mire a vacsorával végeztek és megbeszélték a szokásos napirendet Zsuzsa lelki egyensúlya is a helyére billent. A vacsora végeztével, még az ebédlőben foglalta össze a megbeszélés lényegét. A tanulók csendben hallgatták:

– Tehát, reggelente a fiúk dolga, hogy elsétáljanak a legközelebbi faluba beszerezni friss élelmiszereket, valamint az egyéb szükséges dolgokat. A lányok beosztják egymás között, hogy ki melyik nap segít az ebéd elkészítésében. A szakács teendőit a Petra apukája vállalta magára. Reggel 9-kor ellenőrzöm, hogy minden szobában rend van-e, aztán 2-ig szabad program van mindenkinek. Ebéd 2-kor, vacsora 8-kor. Aztán zuhanyzás és alvás. Sorban megy minden ház közössége zuhanyozni, először a lányok… – itt a fiúk fütyülni kezdtek, majd a lányok ledorongoló pillantásai hatására abbahagyták – … aztán a fiúk. – fejezte be, elvörösödve.

– Azért ne örvendezzenek ennyire a legények! – harsogta Feri bácsi – a zuhanyzó előtt én fogok őrt állni, kukkolásra ne számítsatok! Ti addig a házikótokban ültök! – A fiúk csalódott fújjogása széles vigyorgásra késztette. – Most pedig sipirc mindenkinek a szobájába, és az első ház lakói mehetnek a tusolóba!

Néhány perc alatt kiürült az ebédlő és Zsuzsa egyedül találta magát. Lekapcsolta a villanyt és kilépett az épület elé. Kulcsra fordította az ajtót, majd a kulcsot zsebre téve indult vissza a kis házba. Útja éppen keresztezte a zuhanyzóba tartó első csapatét: a négy lány nevetgélve haladt a célja felé. Valamennyien törölközőkbe csavarták magukat, amelyeket a mellmagasságban húztak szorosra. Törölközőik széle fölött kilátszott lágy emlőjük teteje, sejtetve, hogy a törölköző alatt – legalábbis felül- nem viselnek semmit sem. Egy Eszter nevű fekete hajú lány volt közöttük a legmagasabb, így a törölközőt ő kötötte a legalacsonyabbra: ha lejjebb engedi, mellbimbója biztosan kibukkan a széle fölött. A törölköző így is éppen csak hogy elfedte a lába közét. “Szerény Zsuzsika” elmélázva ballagott tovább. Ismét szöges ellentétét látta a saját görcsös szégyenlősségének. A nap folyamán annyi szélsőséges érzést átélt, hogy már az sem tudta, hányadán áll önmagával: felderengett benne az érzés gyönyöre, amikor saját magát simogatta, majd az ijedtség is, ahogy a férfi éhes tekintete a megnyíló puncijába fúródik. A fiúknak a délután nyújtott látvány izgalma semmivé vált: a férfi minden részletében megbámulhatta a meztelen vagináját. Akkor nagyon rémült volt, de szerencsére Feri normálisan viselkedett.

Elmosolyodott a gondolatra, hogy a délutáni izgalmi állapotában még vágyott a puncijára tapadó éhes tekintetekre, ám amikor megkapta, úgy érezte, belehal a szégyenbe. Ráadásul Feri még csak nem is sejtette, hogy ő az első férfi, aki tekintetét oda vethette. A házikóban még hosszú percekig gondolataiba merülve üldögélt az ágy szélén. Bátorsága ismét csak alább hagyott. Sőt a hab az volt a tortán, hogy mivel sohasem lakott kollégiumban, így a közös tusoláshoz sem szokott hozzá. Egy ilyen nap után meg főleg nem akart a csivogó lányokkal együtt zuhanyozni. Már csak kíváncsiságból is biztosan jól megbámulnák, hogy milyen teste van a tanárnőjüknek. Aztán meg jól kibeszélnék. A hideg verte ki a gondolatra, ha az jutott eszébe, hogy esetleg azon vitatkoznak, hogy milyen formájú a melle, vagy hogy mennyi szőr van az ágyékán. Brrr… Kopogtak.

– Szabad!

– Csak én vagyok az! -dugta be a fejét Feri az ajtón – Mindenki végzett a tisztálkodással, és ha nem gond, akkor leülnék pókerezni a srácokkal. Persze nem pénzre. – tette hozzá nevetve.

– Ok, jól van. Holnap majd én ügyelek a gyerekekre, amíg zuhanyoznak. Nem azért kértünk kísérő szülőnek, hogy mindig mindent elvállalj. -mosolyodott el – Tényleg nagyon köszönöm!

– Szóra sem érdemes!

Szinte úgy érzem itt magam, mintha megfiatalodnék a skacok között! Jó éjszakát! – zárta be maga után az ajtót. Zsuzsa úgy döntött, hogy ő is hozzákészül a lefekvéshez. Behajtotta az ablakokat, és behúzta a függönyöket, majd elővett egy útikönyvet a táskájából, hogy olvasgasson egy kicsit. Abban biztos volt, hogy a délutáni alvás és a meglehetősen izgalmasra sikerül nap után nehezen jön majd álom a szemére. Előkotorta a hálóingét, és már éppen a szabadidőruha felső részéből kezdett volna kibújni, amikor kinyílt az ajtó.

– Petra! Tudod, hogy kopogni kell, mielőtt benyitsz valahová? Nem? – kérdezte önmaga számára is meglepően erélyesen. Az ajtóban Feri lánya állt, egy fehér, elől végig cipzáras fürdőköpenyben, kezében egy testápolós flakonnal. Zavartan pislogott, majd megszólalt:

– Jaj, bocsánat tanárnő! Csak aput keresem. – lóbálta meg a flakont – Azt hittem itt lesz és beken testápolóval. A csajok mind a körmüket lakkozzák és senki sem hajlandó velem foglalkozni, amíg meg nem száradt rajtuk a festék. Csakhogy én is pont ezt tettem – mutatta fel az egyik kezét, amelyen fekete körömlakk csillogott – így most én sem tudom megcsinálni.

– Apukád átment a fiúkhoz kártyázni.

– Ó. – hallgatott el a lány – akkor most mit tegyek? – nézett kérlelően a tanárnőre – Esetleg

tanárnő? Nem segítene? Aztán én is bekenhetem a tanárnőt.

Na még ez is! – gondolta Zsuzsa magában. A mai este már valóban senki társaságára nem volt szüksége. Ügy döntött, hogy gyorsan teljesíti a lány kérését, hátha az majd hamar eltűnik, és békén hagyja végre.

– Hát jó. – sóhajtotta megadóan. Petra letette a flakont az ágyra, majd két ujjával óvatosan (nehogy a friss körömfestés megsérüljön) összecsippentette a cipzár nyelvét, és húzni kezdte. Az pedig ellenállt a próbálkozásnak. Zsuzsa látta, hogy erőteljesebben kellene húzni, de azt is feltételezte, hogy a körömlakk miatt a lány úgy sem próbálkozik bevetni mindkét kezét, így nem maradt más, minthogy ő segítsen:

– Várj majd én! Gyere ide! Petra a két ágy közzé lépett, és megállt az ágyon üldögélő tanárnővel szemben. A tanárnő felnézett rá, majd a fürdőköpeny nyakához a cipzárért nyúlt. Első próbálkozásra neki sem akart engedni, de amikor a másik kezével megfogta a lány mellkasán a köpeny szövetét, végül sikerült megindítania. Már egy keze is elég volt a zár mozgatásához. Lassan húzni kezdte. Amikor mellmagasság alá ért, nyomát sem látta semmilyen pántnak a lány mellei között, s bár a két kis halom még a köpeny takarásában rejtőzködött, egyértelművé vált számára, hogy a lány mellei csupaszak a köpeny alatt. A cipzár tovább folytatta útját.

Most egy formás has és egy szép köldök vált láthatóvá. Ahhoz, hogy tovább húzza a zárat, egy kissé lejjebb és közelebb kellett hajolnia. Végül a köpeny szétvált, és ahogy felpillantott, tekintete a lány ölére esett. Szerencsére az nem volt csupasz: a szeméremdomb ívén egy hófehér tanga feszült. Önkéntelenül is az agyába villant a szövet alatt rejtőző női nemi szerv délutáni napban fürdő hihetetlen szépsége. Érezte, hogy elvörösödik, de azért határozottságot mutatva szólalt meg:

– Jobb, ha az én ágyamra fekszel, mert apukádé még csupa lim-lom. – s ezzel átadta helyét Petrának. Kezeit testétől egy kicsit eltartva Petra hagyta, hogy a fürdőköpeny lecsússzon róla. Zsuzsának de ja vu érzése támadt, amikor a lány hátat fordított neki, hogy az ágyra hasaljon: hátul a tanga semmit sem fedett, csak egy apró háromszög volt a lány fenékvágata fölött és a pucéron maradt fenékről Zsuzsának Mónika fara jutott az eszébe. Petra csípője még nem volt olyan nőiesen széles, mint a sajátja, sőt talán Mónikáénál is keskenyebb volt. De a csupasz fenék legalább olyan izgalmasan gömbölyödött. Ezúttal nem hagyta, hogy megzavarja a látvány, és az ágy szélére ülve a flakon tartalmának egy részét a lány hátára csorgatta, majd egyenletes mozdulatokkal masszírozni kezdte.

Petra széttárt karokkal feküdt, s kezeit az ágy két szélén lelógatta. Mellkasa belenyomódott az ágy matracába, így a tanárnőnek most nem kellett attól tartania, hogy véletlenül a melleihez ér. Miközben a tanárnő a hátán simította szét a krémet, elégedett nyögdécseléssel megszólalt:

– A délutáni úszástól tiszta izomláz vagyok és ez most nagyon jól esik. Olyan jól ellazulnak az izmaim.

– Ha jó, hát jó. – gondolta a tanárnő, és apró masszírozó mozdulatokkal folytatta a testápoló felvitelét. Petra néha elégedett sóhajtással megjegyezte:

– Hmm. Nagyon jó. Finom. Zsuzsa is mind inkább felbátorodott és elégedetten vette tudomásul, hogy ezúttal nem feszéjezi a szituáció, amelybe került. A bugyinál ismét megállt, és ezt Petra is észrevette:

– Valami baj van?

– Nem csak eléggé ragacsos ez a folyadék és félek, hogy a bugyid is tiszta ragacs lesz. – sütötte le a szemét.

– Vegyem le? – a kérdésben semmilyen provokáció nem volt, de a tanárnő mégis tűzvörös lett, és örült, hogy a lány háttal van, így nem látja mennyire megzavarta a kérdés.

– Ne-em. – hebegte.

– Akkor csak tessék megemelni a pántját, legfeljebb oda nem kell annyi krémet tenni.

A tanárnő így is tett: egyik kezének kisujját beleakasztotta a bugyi derekába és megemelte a szövetet. Furcsa érzés volt egy másik nő, -ha nem is felnőtt- bugyiját húzgálni. Nem tudta eltitkolni, hogy némi izgalmat is érzett. Aztán a fenék két felére nyomott egy-egy ujjnyi krémet, majd egy pötty került a combok hátsó oldalára, s végül a lány vádlijára is. Most a lábfejen munkálkodott. Petra térdben behajtotta lábait, így most mindkét talpa a tanárnő orra előtt kalimpált. Gondosan pedikűrözött kecses lábfejei voltak. Ahogy kezei között simogatta őket, kellemes, ugyanakkor intim nyugalom érzése töltötte el. A vádlikat ismét masszírozó mozdulatokkal simította végig, kiélvezve a ruganyos izmok kezeibe nyomódó keménységét. Petra időnként elégedetten felnyögött egy-egy erősebb szorításnál, de egyébként csendben maradt. A combokat a két tenyere közzé fogta, s kezei, mint két erős pók, haladtak a comb két oldalán a térdtől a csípő felé. Átfutott az agyán, hogy ez számára is annyira kellemes, hogy valószínűleg tapizásnak minősül. Mindazonáltal mégsem zavarta. Petrának is jól eshetett a kellemes masszírozás, mert gyakran felsóhajtott és néha a fenekét is megriszálta. Ellazult combjait egyre szélesebbre tárva élvezte a kényeztetést. A tanárnő jól láthatta a punci bugyi által fedett, íves domborulatát. Kezeit most a csupasz leánypopsira helyezte. Bár számított a meztelen bőr bársonyosan lágy érintésére, mégis elakadt a lélegzete, amikor ujjai a lágy húsba mélyedve ölét már ismerős bizsergésre késztették.

Tudta, hogy nem szabad, mégsem állta meg, hogy enyhén széthúzza a lány farpofáit. Láthatóvá vált a tanga eddig a fenék gömbjei által rejtett vékony pántja valamint a popsi lyuka is. Még lejjebb, a combok tövében, a fehér szövet alól kikandikáló selymes fekete szőrszállak jelezték a punci bejáratát. Fájt elszakadni a látványtól, de végül mégis győzött a belé nevelt erkölcs: meg-megremegő kézzel folytatta a krémezést. Lágy mozdulatokkal folytatta a fenék masszírozását, vigyázva arra, hogy hüvelykujjai a popsi alja felé tartva nehogy a zsenge vaginához érjenek. Petra nyöszörgött és ismét riszált egyet a fenekén. Így történhetett, hogy a tanárnő jobb kezének hüvelykujja besiklott a vékony tanga alá és ujjbegye éppen a lány fenekének lyukára simult.

– Huhhhh! – tört ki a sóhaj a lányból és hirtelen mozdulattal megemelte és kidomborította a fenekét. Ezzel nekifeszítve fenékvágatát a tanárnő bugyi alá szorult kezének. Zsuzsa még egy pillanatig érezte a két far közötti nyílás forróságát, ám gyorsan elkapta a kezét, és hadarva bocsánatot kért:

– Bocsánat, nem szándékos volt! A lány visszahanyatlott az ágyra és úgy suttogta:

– Tudom. De elől még nem kentél be. – s azzal a hátára fordult. A tanárnő zavarában észre sem vette, hogy letegezték, minden figyelmét az előtte fekvő lány kötötte le.

Petra arca kipirult és egy kissé zihált. Zsuzsa tudta mit jelent ez, de nem tudta mitévő legyen. Úgy döntött, hogy inkább úgy tesz, mintha nem tűnt volna fel neki, hogy kislány felizgult, így elkerülheti azt a kényelmetlenséget, hogy később magyarázkodnia kelljen. Tekintete Petra melleire tévedt: A két apró alma a fekvő helyzet miatt szétlapult, szinte alig 1-2 centire emelkedett ki a lány mellkasából. Felülről nézve azonban gyönyörű szabályos körívet alkottak, s közepükön a két halvány vörös bimbó hegyesre duzzadva meredt a plafon felé. A tanárnő elveszett a látványukban. Önkéntelenül is arra gondolt, hogy a saját mellbimbói hogyan festettek így megduzzadva. Agyába úszott egy kép, amelyen saját magát látta, ahogy duzzadó mellbimbóival a Petra fölé hajol, hogy saját bimbóit a lányéhoz érintve így simogassák egymást. Elhessegette a gondolatot és gyorsan kis pöttyöket kezdett nyomogatni a lány hasára, majd combjaira. Gyors mozdulatokkal masszírozta a combokat, de Petra ettől sem lett nyugodtabb: arca kipirult és halkan sóhajtozva mosolygott tanárnőjére:

– Annyira jól tetszik csinálni! Már a csípőnél tartott, de a bugyi ismét útban volt. Elől lényegesen többet takart, mint hátul, de azért a szeméremdob két oldala így is csupasz marad. Hófehér íve szinte világított: a fürdőruha ágyékrésze szélesebb volt, így punci környéke abszolút nem barnult le.

Nem tudta hogy folytassa a krémezést, úgy hogy Petra izgalma ne fokozódjon. Ám a lány türelmetlen volt:

– Akarod, hogy levegyem? -zihálta – Úgy sokkal könnyebb…

– Nem! – szinte sikoltás volt, ami elhagyta ajkait.

– De szeretném… – két ujját már beleakasztotta a bugyi pántjába.

– Nem szabad! – a hang könyörgő volt.

– Meztelen akarok lenni! – emelte meg csípőjét, hogy letolja a bugyit. A tanárnő úgy érezte, hogy megfullad a lelkét elárasztó érzelmek kavalkádjában. A melltartó kosarai fájdalmasan fogták vissza duzzadó emlőit, és úgy érezte, belehal, ha nyelvével nem ízlelheti meg az apró izzadságcseppeket, amelyek a lány hasán csillantak meg a lámpa fényében. De a helyzet abszurditása vészharangokat kongatott a fejében. Nem lehet! Nem szabad ilyesmit tennie! A bugyi már majdnem lekerült a lányról: szeméremszőrzetének teteje kibukkant alóla. Egy utolsó elhatározással Zsuzsa erőt vett magán és a lány csuklóit elkapva elrántotta kezeit a bugyitól. Petra fel akart ülni, de vállait megmarkolva visszaszorította az ágyra. Fölé hajolt és úgy suttogta:

– Neeeem lehet! Percekig néztek így egymásra. Mindkettőjük szemében bánat csillogott.

Aztán elernyedt a tanárnő szorítása és Petra sóvárgó tekintettel fogta meg csuklóit. Gyengéd, de határozott mozdulattal vonta a tanárnő két tenyerét a melleire. Zsuzsa reszketett, amikor megérezte a két kicsi emlő, forrón duzzadó bimbóit a tenyerében ágaskodni. Könnyezve markolta meg őket. S könnyként folyt puncijából szerelmi nedve.

– Köszönöm! – suttogta Petra. Újabb percek teltek el így. Aztán ernyedt ujjai elengedték a kicsiny melleket és Petra is felkászálódott az ágyról. Csendben vette fel fürdőköpenyét miközben tekintetük nem akart elszakadni egymástól.

– Én be sem kentem a tanárnőt! – próbált Petra mosolyogni.

– Nem baj…

– De majd megtehetem?

– Nem tudom.

– Rosszul viselkedtem?

– Nem tudom. – Zsuzsa maga elé révedt.

– Akkor tessék megígérni, hogy én is bekenhetem a tanárnőt!

– Hogy? – figyelt fel.

– Igen?

– Igen. – mondta beletörődően.

– Zálogot kapok?

De a tanárnő ismét önmagába zuhant és nem válaszolt.

– Akkor elveszem. – nyúlt a lány a tanárnő táskája felé. Találomra kiemelt belőle egy fehér női atlétát és a fürdőköpeny zsebébe rejtette.

– Az én zálogom. – mondta és a fürdőköpeny alját felhajtva, bokáig tolta a bugyiját, majd kilépett belőle, aztán a tanárnő mellé az ágyra terítette. Zsuzsa némán nézett maga elé, Petra pedig nem tudta mitévő legyen. Végül csendben kisomfordált a házból.