Leszbi ribancok 3. rész

A kispriccelt nedveim teljesen beborították Devon arcát, ő pedig egyértelműen élvezte ezt. Sosem láttam még nőt ennyire örülni bárminek is, amit tettem vele. Szemmel láthatóan mintha centikkel a talaj felett járt volna. Aztán ismét eluralkodott rajta a pajkos énje és ingerlően lassan lehúzta magáról citromsárga topját, mielőtt félrehajította volna azt. Immáron félmeztelenül vigyorgott rám. – Hát nem jó móka ez, Jeremy? A szemeim elkerekedtek és csak bólintottam. Szóhoz se jutottam, ahogy végignéztem azon a gyönyörű testen. Ez töltötte ki minden gondolatomat. El tudtam képzelni, hogy ez a test bújjon mellém és simuljon hozzám minden egyes éjjel az ágyban hátralévő életemben. Ismét felnyögtem, amikor Devon letolta citromsárga sortját is. Aztán a fehér tangája következett, ami után ez a vadmacska ott állt előttem egy pár edzőcipőtől eltekintve teljesen meztelenül. Devonnak olyan tökéletes alakja volt, ami simán beleillett volna egy magazin közepébe a dupla oldalas poszterre. És ha amellé az észveszejtő test mellé odavesszük angyali arcát is hipnotikus szemeivel, az eredmény olyan erős löketet nyújtott, mintha mellbe vágtak volna. Nála kitalálni se lehetett volna szebbet. Ami pedig még ennél is fontosabb, Devon is egyértelműen mély vonzalmat érzett irántam, mint ami bennem háborgott. Mégis hogy tarthatott ilyen sokáig, hogy megtaláljuk egymást? Hogy vesztegethettem el ennyi évet tökéletes elszigeteltségben itt, a világ végén, amíg Devon, aki a tökéletes társamnak tűnt, odakinn volt valahol? Végig csak rám várt, hogy megmentsem őt egy rossz munkától és egy kiábrándító élettől. Ezek a gondolatok kergették egymást a fejemben a leküzdhetetlen vággyal. Miért nem találkoztam Devonnal már tíz évvel ezelőtt? Miért nem házasodhattunk már akkor össze, hogy mostanra már visítozó gyerekek rohangáljanak mindenfelé a házunk körül? Devon bólintott. – Tudom, mit akarok, Jeremy, és azt is tudom, hogy meg fogod adni nekem. – Azzal talpra emelkedett és hátat fordított nekem. Aztán ismét rám pillantott a válla felett, majd előre hajolt és érzékien riszálni kezdte észbontó fenekét előttem, miközben halkan azt búgta: – Dugj meg, Jeremy! Mintha testem minden porcikájából az ágyékomba áramlott volna a vér. Olyan érzés volt, mintha farkam egycsapásra egy túltelített lufivá vált volna. Devon előcsalta belőlem a legelemibb állatias ösztöneimet. – Dugj meg, Jeremy! – dorombolta tovább a szőkeség, a válla felett engem figyelve, és tovább riszálta fenekét. – Gyerünk…! Ne habozz! Told belém a farkadat! Dugj meg! Gyerünk! Nem is kellett több. Egy hangos nyögés kíséretében odaléptem hozzá, mindkét kezemmel megragadtam Devon csípőjét és belemártottam lüktető férfiasságomat forró barlangjába. Devon egy pillanatra megfeszült, majd kezeit a térdhajlatomra helyezte és megszorította őket támaszként, mielőtt ismét felnézett volna rám. – Gyerünk, Jeremy! Gyerünk! Dugj meg! – zihálta. Nem volt szükségem további biztatásra. Testem szinte már magától mozgott, ahogy pumpáltam meredező hímvesszőmet ennek a szépségnek a testébe, miközben ő megállás nélkül biztatott. Az egész testem égett a vágytól és a gyönyörtől, ahogy Devon kipréselte belőlem az erőm utolsó morzsáit is. Abban a pillanatban el se tudtam képzelni, hogy élhettem eddig enélkül a csodálatos test nélkül. Hogy élhettem harmincnyolc évig enélkül a nő nélkül az életemben? Annyival jobb lett volna, ha már évekkel ezelőtt találkozunk egymással! – Mmm! Ez csodálatos! – nyöszörgött tovább Devon, majd hangosan felnyögött. Olyan hevesen pumpáltam a farkamat a testébe, hogy azt már én is alig tudtam elhinni. Biztos voltam benne, hogy sosem keféltem még ilyen vehemenciával egy nőt sem. Még Pamelát vagy Amy-t sem. Nem akartam bántani Devont, de ő pontosan ezt kérte tőlem. Sőt, talán még többet is akart volna. Örültem, hogy kikeveredtünk ide, távol mindenkitől, tekintve hogy Devon gyakorlatilag meztelenül állt előttem, széttárt lábakkal, előre hajolva, miközben én hátulról belemártottam hímtagomat. – Tudod mit, Jeremy? – zihálta, még mindig előre hajolva. – Én… Ááá!… Én nem vágyom már egyetlen férfira sem az életemben… Csak rád… Nem akarok többé más férfit, csak téged. Ezektől a szavaktól a testem mintha újabb energiákat nyert volna. Fogalmam sincs, hogy honnan jött, de ennek eredményeképp Devon ismét hangosan felsikoltott. Egyre hevesebben ziháltam. Olyan érzés volt, mintha a testem szét akarna robbanni. Az elmém teljesen elhomályosult. Mindent beleadtam, amit csak Devonnak nyújthattam erőben és odaadásban. A következő pillanatban pedig ennek meg is lett az eredménye, amikor Devon hangosan felsikoltott a rátörő gyönyörtől. Ettől pedig már én sem bírtam tovább. A testem megfeszült, ahogy Devon testébe nyomtam feltörő nedveimet. Pár pillanatig csak álltunk ott remegő testtel, eltelve a gyönyörtől. Még egyszer, el se tudtam képzelni, hogy élhettem eddig enélkül a nő nélkül. Mielőtt feleszméltem volna a kábulatomból, Devon lehúzta magát lassan lankadó szerszámomról és ismét elém térdelt. Mélyen a szájába vonta farkamat és éhesen szopogatta le róla a ráragadt nedveimet. Aztán mindkét karját a derekam köré fonta és szorosan hozzám bújt, miközben mélyen szájába fogadott. Tettem pár lépést hátra, hogy a biciklimnek támaszkodhassak és lehunyt szemmel élveztem szája melegét. Aztán vettem egy mély levegőt és lehajtottam a fejem, hogy csodálattal figyeljem, ahogy a gyönyörű szőke fej fel-le mozog szerszámomon. Gyengéden megsimogattam a haját, mire ő kiengedte farkamat a szájából és rám emelte gyönyörtől szikrázó szemeit. – Ezek után hívhatnánk téged is ámbráscetnek, Jeremy – vigyorgott, miközben a nedveim egy cseppje csorgott le a szája sarkából. – Egy jó nagy ámbráscetnek. – Te lennél a mama bálna, én meg a papa bálna? – Mmm! – morgott vidáman. Amikor ismét a szájába vette hímtagomat és szopogatni kezdte, a testem teljesen elgyengült. A lábaim kocsonyaszerűen remegtek, amitől végül kénytelen voltam ülőhelyzetbe roskadni. Kinyújtottam a kezem és ismét megsimogattam Devon fejét, akinek a szájában még mindig mélyen eltűnt a farkam. Azonban teli szájjal is rám mosolygott, rám emelve csillogó szemeit. A szívem úgy lüktetett a mellkasomban, mintha ki akarna ugrani a helyéről. – Kegyed hihetetlen nő, Miss Devon. Egyszerűen hihetetlen. A szőkeség kuncogva kiengedte szerszámomat a száját és az ölembe ült. Nedveimmel borított arcát az enyémhez simította, majd ismét rám mosolygott. A tekintete végtelen nyugalmat és örömet tükrözött. Elemi erővel tört rám a felismerés, hogy Devon szerelmes belém. Nem tudtam volna megmondani, honnan tudom, de teljesen egyértelműnek tűnt. Egy ilyen nő, aki nem csak hogy észveszejtően gyönyörű, de kedves és melegszívű is, fülig szerelmes belém. Belém? Pont belém? El se tudtam hinni. Hogy lehet szerelmes pont belém? Egész életemben arról álmodoztam, hogy egyszer majd találok egy nőt, aki ilyen érzéki, magával ragadó és csodálatos. Nem vágytam másra, csak hogy feleségül vehessek egy nőt, akivel tiszta szerelemben öregedhetek meg. Ezt akartam már gyerekkorom óta. A nők nagy többsége azonban, akiket valaha is ismertem, nem hittek az ilyen mély szerelemben, vagy nem kértek belőlem. Sokkal jobban érdekelte őket a pénzem, mint én magam. A legtöbben nem néztek engem többnek, csak egy ingyen jegynek a gondtalan életbe. Szomorú, de igaz. Devon azonban olyannak tűnt, aki pontosan azért szeret, aki vagyok. Mit számít, hogy csak alig több, mint huszonnégy órája ismertük meg egymást? A szerelem nem mindig ésszerű. A szerelem lehet őrült és kiismerhetetlen. De ez a legnagyszerűbb érzés az egész kerek világon. Bár Devon tűnt álmaim nőjének minden létező szempont alapján, azon kaptam magam, hogy vonakodok elkönyvelni őt a megkérdőjelezhetetlen első számú kedvencemnek. Nem akartam elhamarkodni a végső döntést. Még mindig előttem állt az a hat hét a szigeten mind a hat lánnyal. Nem akartam elsietni semmit. Bárkit is választok ki a kedvencemnek, és remélhetőleg a jövendőbeli társamnak, teljes mértékben biztos akartam lenni benne, hogy ő az igazi. – Pontosan tudom, mit akarok, drága Jeremy – szólalt meg ismét Devon, még mindig szélesen mosolyogva, ahogy a nyakam köré fonta karjait, én pedig átöleltem a derekát. – Azt szeretném, ha itt maradnánk, egymás karjaiban, életünk hátralevő részére. Mmm… Az maga lenne a Mennyország. Mégis hogy választhattam volna bárki mást, mint Devont…?